A közöny diadala

1000 emberből mindössze 6 segítene egy magára hagyott csecsemőn!

Szomorú statisztikát sikerült készítenie az UNICEF Magyar Bizottságának rólunk, magyarokról.

Április 24-én délután 3-tól 5-ig egy csecsemősírástól hangos, magára hagyott babakocsit láthattak a Deák tér egyik zebrája előtt az arra sétálók.

A szemmel láthatólag is őrizetlenül hagyott kocsi mellett megközelítőleg 1000 ember haladt el a 2 óra leforgása alatt. Bár az emberek többsége realizálta, hogy valami baj van, hiszen megálltak, vissza-visszanéztek, körbejárták a lefedett babakocsit, de mindössze 6 alkalommal emelték fel a kocsi ponyváját, hogy megnézzék tudnak–e segíteni.

Olyan is volt, aki a telefonján beszélt éppen, mikor észrevetette a babakocsit, de a reakciója csupán annyi volt, hogy „Ezt nem hiszem, valaki itt hagyott egy babakocsit és sír benne egy gyerek”, majd továbbment.

Szomorú statisztika ez ránk nézve.

Egy gyerek nem képes egyedül boldogulni a világban. Szinte minden lépéséhez felnőtt segítségét kell kérnie. Ha mi felnőttek azonban megtagadjuk a segítséget, hova fordulhatnak? Az UNICEF az ezen akció alatt készített felvétellel igyekszik felhívni a figyelmet a „Gyerek, de joggal” kampányára, amely keretén belül a Gyerekjogi Egyezményt igyekszik népszerűsíteni. Ami a gyerekek jogai, azok a felnőttek kötelességei a gyerekekkel szemben, hiszen minden gyermek megérdemli, hogy egy szerető, védelmező családban nőjön fel, hogy egészséges életet élhessen, hogy játszhasson, hogy tanulhasson és hogy megkapja a felnőttektől a megfelelő védelmet az élet minden területén.

Szemmel láthatóan ezen a téren (is) van még mit fejlődnünk.

Azok a jó szándékú emberek, akik képesek voltak túllépni a saját közönyükön, az esemény alkalmával egy kis meglepetésben részesültek. Miután felemelték a ponyvát 20 UNICEF-es önkéntes rohant oda hozzájuk és köszönte meg cselekedetüket egy Elismerős oklevéllel.