A teljesítmény attól különleges, hogy Zahra Szudán egyik nomád törzsének tagja, amelyben magas az írástudatlanság és hagyományosan nagy az ellenállás a gyerekek, különösen a lányok iskoláztatásával szemben.

Szudán 45 milliós lakosságának 8%-a nomád a 2008-as népszámlálás adatai szerint. A törzsek a hatalmas ország területének körülbelül egyharmadán vándorolnak.

Az 1990-es évek végén sikerült megállapodnia az UNICEF-nek, a kormánynak és a nomád közösségeknek arról, hogy a nomád életmódot folytató fiataloknak ugyanolyan tanulási lehetőségeket biztosítanak, mint a többi gyereknek. Így jöttek létre a mobil iskolák.

Az első iskolákat Darfúr és Kordofan tartományban nyitották meg, legtöbbször sátrakban vagy bambuszból és szalmából összetákolt egyszerű kunyhókban. Így az iskolát is könnyen magukkal vihetik, ha a törzs tovább költözik. Az oktatási eszközökön és tanszereken kívül napenergiával működő lámpákkal is ellátták az iskolákat, hogy akár este is tarthassanak órákat a gyerekeknek vagy felnőtteknek.

Zahrát az elsők között íratták be a mobil iskolába, amikor már Fehér Nílus tartományban is nyitottak ilyet. „Emlékszem, amikor 6 éves voltam, a szüleim azt mondták, hogy iskola nyílik a közösségünkben és én is iskolás leszek.” – mondja. „Nagyon izgatott voltam.” Zahra és 109 társa az első nomád csoport, amelyik a tartományban befejezte az általános iskolát.

Mára több mint 200 ezer gyereket iskoláztak be 1500 mobil iskolába Szudán-szerte. Már csak mintegy 25 ezer nomád gyerek lehet, aki nem jár iskolába.

„El szoktam mondani azoknak a gyerekeknek, akik nem járnak iskolába, hogy mennyire fontos a tanulás. Keményen kell dolgoznunk, hogy bizonyítsuk: a nomád lányoknak fontos az oktatás, és hasznos lesz számukra az életben.” – teszi hozzá Zhara.

Az UNICEF a mobil iskola programot a holland kormány, a CHF International és az UNICEF nemzeti bizottságainak nagylelkű adományaiból támogatja.