„Sehol se olyan jó, mint otthon.” – Ishmael Beah, az UNICEF szószólója a Menekültek Világnapján

AMMAN, Jordánia, 2017. június 20. – „Senki sem akar elmenekülni az otthonából.” – mondja Ishmael Beah, aki újságíróként és az UNICEF képviselőjeként nemrég látogatást tett Jordániában, ahol a szomszédos Szíriában dúló, évek óta tartó konfliktus által menekülni kényszerült gyermekekkel és fiatalokkal találkozott.

Az életed nem áll meg attól, hogy menekült leszel

Ishmael első kézből ismeri a jelenséget. Közel húsz évvel ezelőtt ő is elmenekült a Sierra Leoné-ban található Freetown-ból a harcok elől. Ahogy a lázadók közeledtek a fővároshoz, fennállt a veszélye annak, hogy az akkor 17 éves fiatalembert újra visszakényszerítik a brutális konfliktusba. Csak néhány hónappal később tudott gyermekkatonaként leszerelni az UNICEF segítségével.

Ezután egy idegőrlő utazás következett a guineai Conakry-ba busszal és gyalog, mire végül az Egyesült Államokban kötött ki. „Szerencsés voltam, mert volt útlevelem és kijuthattam.” – meséli Ishmael.

„De nagyon nehéz volt elhagyni a hazámat. Soha, sehol nem éreztem igazán otthon magam. Jó életem volt más helyeken is, de valami mindig hiányzott. Amikor hosszú idő után először tértem vissza Sierra Leoné-ba, rájöttem, mi is volt az pontosan. Végre ismét a saját hazámban voltam. Még a levegő illata is másnak tűnt, mert az a hely jelentette az otthonomat.”

Milliókra nőtt a menekült gyerekek száma

A Menekültek Világnapja június 20-ára esik. Ezen a napon mintegy 21 millió férfi, nő és gyermek él világszerte menekültként. Ezek az emberek nemcsak a hazájukból, otthonaikból, iskoláikból lettek kiszakítva, de gyakran el kellett válniuk a családjuktól és a barátaiktól is. Közülük mintegy 2 millió szíriai gyermek jelenleg is menekültként él Jordániában, Libanonban és Törökországban.

Az UNICEF, a szíriai válságra válaszul, az EU Regionális Befektetési Alapjának felhasználásáva több százezer gyermek és fiatal számára nyújt hozzáférést az alapvető szükségletekhez, oktatáshoz és a védelemhez.
A menekülteket befogadó országok támogatásával hozzásegítik a fiatalokat jövőjük alakításához, valamint feltételeket biztosítanak ahhoz, hogy ne vesszen el egy teljes generáció.

Áprilisi látogatása során Ishmael, aki a „Gyerekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok” című, nemzetközileg elismert könyvében a háború során átélt élményeiről írt, gyermekekkel és fiatalokkal találkozott a Szíriával határos Zaatari menekülttáborban.

A jelenleg Los Angeles-ben élő, háromgyermekes édesapa is részt vett az UNICEF és az EU által támogatott regionális ifjúsági workshopon, amit a befogadó közösségekben élő menekültek és kiszolgáltatott fiatalok számára tartottak.

A workshop célja, hogy fiatalok tucatjai számára olyan képzéseket biztosítsanak, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a menekültkérdés ismerőivé és kutatóivá váljanak, és az aktuális kihívásokról információkat gyűjtsenek társaiktól, majd ezekre együttesen konstruktív megoldásokat találjanak.width="637"

Az élet megy tovább

„Az, hogy menekült vagy, nem jelenti azt, hogy az életed megáll.” – mondta Ishmael, aki a nemzetközi közösséghez szóló üzenetében azt hangsúlyozza, hogy meg kell hallgatni azokat az embereket, akik ilyen élményeken mennek keresztül, mert ezáltal az egyes történetek megismerhetővé válnak.

„Gyakran úgy vélik az emberek, hogy azok, akik szenvednek, nem gondolkodnak mélyen a helyzetükről. De ez egyáltalán nincs így.”- tolmácsolta azon gyermekek és fiatalok üzenetét, akikkel Jordániában találkozott.

„Tudják, hogy az oktatás olyasmi, amit senki sem tud elvenni tőlük.” – emeli ki a nemzetközi közösség tanulást támogató projektjeinek fontosságát.

„Nem adják fel, úgyhogy nem hiszem, hogy bárkinek le kellene mondania róluk. Segítségre van szükségük, hogy oktatást kapjanak.”

width="637"

Harc a biztonságért az akadályok leküzdése mellett

A régióba való látogatás egy személyes ügy volt Ishmael számára, aki könnyen azonosulni tudott a gyermekekre váró kihívásokkal, úgymint a szeretteiktől való elválással, valamint a születési anyakönyvi kivonat és az iskolai bizonyítványok elvesztésével. Ezek a problémák komoly akadályokat gördítenek az iskolába való visszatérés és életük újjáépítése elé.

„Senki sem hagyja hátra otthonát, ha a dolgok működnek.” – hangsúlyozta a férfi, miután meghallgatta a szíriai lányok megható történeteit, akik első kézből látták a háborút, ám mégis szeretik Szíriát és szeretnének visszatérni.

„Csak azért mentek el, mert nem volt más választásuk. Most pedig azt szeretnék, hogy hazájukban véget érjen a háború, hogy visszatérhessenek otthonukba és ott folytathassák az életüket, ahol abbahagyták.”