Copyright © 2022 UNICEF HUNGARY
Esetek szemtanúként
A gyermekem azt meséli, hogy az egyik osztálytársát rendszeresen verik otthon, aki kéri, hogy ne szóljunk erről senkinek. Mi a teendő?
Először is köszönje meg gyermekének, hogy ezt elmondta. Hangsúlyozza ki, hogy nem hibás azért, mert ezt megosztotta Önnel. Ne ígérjünk olyat, hogy senkinek sem fogjuk elmondani. Mondjuk el neki, hogy az agresszió nem elfogadható, és ha az osztálytársát otthon bántják, az nem az osztálytársa hibája, és ebben a helyzetben őt segíteni kell. A felnőttnek pedig – a bántalmazott gyermek védelme érdekében – felelőssége megállítani a gyermekek ellen elkövetett erőszakot! Szülőként keressük fel az osztályfőnököt és jelezzünk felé a gyermek által elmondottakat. Az osztályfőnök tagja a gyermekvédelmi jelzőrendszernek, és kötelessége az esetet továbbvinni a gyermekjóléti szolgálat felé, akik kötelesek alaposabban feltérképezni a gyerek helyzetét, és az ő érdekében támogatni a családot.
Játszótéren azt látom, hogy anyuka kiabál a gyerekével/megpofozza. Közbe kell szólnom? Mit mondhatok?
Sokan gondolják azt, hogy “én is ember lettem, pedig jó néhány pofont kaptam” vagy “az atyai, nevelő szándékú pofonnal embert farag a gyermekéből”, de a gyermekekkel szembeni erőszak egyetlen formája sem elfogadható! Ha figyelmen kívül hagyjuk a helyzetet, ha szemet hunyunk felette, akkor azt az üzenetet közvetítjük az anyának és a gyermekének, de a többi szemtanú, szemlélő felé is, hogy az ő problémájuk jelentéktelen számunkra. Bántalmazott gyermekek beszámolóiból tudjuk, hogy az egyik legnehezebben feldolgozható része az erőszaknak az, hogy a környezet kvázi jóváhagyja, érvényesíti azt. Avatkozzunk be, hiszen az agresszív viselkedés elfogadhatatlan. Reagáljunk határozottan, de ne oktassuk ki a szülőt. Maradjunk nyugodtak és közvetítsük a helyzet elfogadhatatlanságát és azt, hogy törődünk a probléma megszüntetésével. Tartsuk szem előtt, hogy a célunk az, hogy az erőszakos viselkedést meggátoljuk, nem pedig az, hogy a szülőt megszégyenítsük, vagy előadást tartsunk a helytelen viselkedéséről.
Azt látom, hogy egy asszony koldul a gyermekével. Mit tegyek?
Ha azt tapasztaljuk, hogy az utcán, metrónál, parkolóban stb. egy felnőtt gyermekkel koldul, jelezzünk! A hatályos jogszabályok értelmében szabálysértést követ el és gyermekét veszélyezteti az, aki gyermekkorú személlyel koldul. A bejelentést megtehetjük telefonon a rendőrségnek, vagy hívjuk a Gyermekvédő Hívószámot[1], vagy a területileg illetékes család- és gyermekjóléti központot (melynek készenléti szolgálata azonnal tud reagálni). A bejelentés során mondjuk el a pontos helyszínt és adjuk meg az esemény részletes leírását. A kiérkező hatóságnak az a dolga, hogy a gyermek érdekét szem előtt tartva megszüntesse a veszélyeztető helyzetet, majd a továbbiakban feltérképezze, megtalálja azokat a lehetőségeket, amelyek segítenek a gyereknek/családnak.
[1] Gyermekvédő hívószám: 0680 21 20 21 (ingyenesen hívható telefonszám, ha felmerül a gyermekbántalmazás, rossz bánásmód vagy erőszak gyanúja)
A szomszédból rendszeresen kiabálás/gyermeksírás hangjai szűrődnek ki, de a gyermek látszólag jól van. Mi a teendő?
Nehéz helyzetben vagyunk, amikor nekünk kell eldönteni, hogy mi zajlik valójában egy családban, mikor segíthetünk még mi is szomszédként, vagy mikor kell már külső segítséget hívnunk. Ebben az esetben legyünk érdeklődőek a családdal, próbáljunk meg négyszemközt beszélni valamelyik szülővel. Türelmesen kérdezzük meg, hogy van-e szüksége támogatásra. Közben legyünk figyelemmel a gyermek megjelenésére, cselekedeteire, szavaira, testbeszédére. Ez el fogja árulni számunkra, hogy a gyermek hogyan is van valójában. Nem feltétlenül szavakban, de közvetítsük felé, hogy törődünk vele, fontos a számunkra. Mindez azért is nagyon fontos, mert a koronavírus miatti gyakoribb otthonlét/összezártság fokozott stresszt jelenthet és egy problémákkal terheltebb család esetében az erőszak megjelenésének esélye a sokszorosára nőhet.
A szomszédból rendszeresen a felnőtt kiabálásának hangjai, erőszakra utaló zajok szűrődnek ki. Mi a teendő?
A rendszeres gyermeksírásból és a szülő kiabálásából, ordítozásából ítélve már arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a családnak elfogytak a belső erőforrásai, eszközei, külső szakmai segítségre van szükségük. Vegyük fel a kapcsolatot a gyermekjóléti szolgálattal és kérjünk támogatást a családnak. Ha ismerjük a védőnőt, mert pl. hozzánk is jár, neki is szólhatunk. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaként kötelessége felvenni a kapcsolatot a gyermekjóléti szolgálattal, amely felméri a helyzetet az adott családban, és meghatározza, hogy milyen módokon tudja támogatni a családot a gyermek érdekében.
Ha azonban azt gondoljuk, hogy a gyermek élete közvetlen veszélyben van, cselekedjünk gyorsan és határozottan. Ilyenkor három helyre is fordulhatunk segítségért: hívjuk a Gyermekvédő Hívószámot, vagy az illetékes család- és gyermekjóléti központot (melynek készenléti szolgálata azonnal tud reagálni), vagy hívjuk a rendőrséget. Miután telefonon megadtuk a pontos a helyszínt és az esemény pontos és részletes leírását, kimennek a helyszínre és felmérik a segítségnyújtás lehetőségeit.
Esetek érintettként
Kell-e beszélnem a gyermekemmel a bántalmazásról, ha igen, akkor hogyan, mikor?
Nagyon sok szülő kényelmetlenül érzi magát, ha a bántalmazásról kell beszélnie a gyermekével. A legjobb, ha a gyermek igényéhez, kérdéseihez és érettségéhez igazodunk, anélkül, hogy összezavarnánk vagy megijesztenénk őt. Már egész pici korban fogalmazzunk meg felé olyan üzeneteket, melyek arról szólnak, hogy “nem bántjuk a másikat”, vagy mondjuk el neki, ha valami rossz nekünk, fájdalmat okoz. Későbbi életkorban már beszélgethetünk vele a gyermekjogokról, hiszen ez segít abban is, hogy a kortársaikkal tiszteljék egymást, vagy akár észrevegyék a társaikon, ha baj van. Adjunk át olyan üzeneteket, mint: „Minden gyermek és felnőtt megérdemli, hogy tisztelettel bánjanak vele.” Alakítsunk ki egy “megbízható felnőtt” szerepet, mellyel bátorítjuk a gyermekeket arra, hogy elmondhassák, ha bántják őket. Fontos, hogy a beszélgetésünk a hitelességen és a nyíltságon alapuljon, a gyermek kérdései mentén csak releváns és helytálló információkat igyekezzünk nyújtani, szeretetteli és gondoskodó módon. Igyekezzünk pozitív megfogalmazásban kommunikálni, pl. „Az én feladatom szülőként az, hogy megvédjelek és vigyázzak rád. Teljesen rendben van, ha elmondod nekem, amikor valaki olyat tesz veled, ami megijeszt vagy rossz érzéseket vált ki benned.
Nem vagyok benne biztos, hogy a gyermekem kortárs bántalmazás/ iskolai zaklatás áldozata-e. Milyen jelekre figyeljek? Hogyan tudhatnám meg, mi történik vele?
Nagyon sok bántalmazást nehéz felismerni, mert a gyermek gyakran maga is bizonytalan abban, hogy ami vele történik, az rendben van-e vagy sem. Azt hiszi, megérdemli, vagy a félelem megbénítja, nem tudja, hogyan mondhatná el, nincsenek rá szavai. Vagy, mert azt gondolja, hogy nem értenék őt meg, vagy nem akar gyengének tűnni. Legtöbbször azonban vannak jelei a bántalmazásnak. Vannak árulkodó jelek, mint pl. a nyilvánvaló, látható fizikai sérülések, kicsi korban szobatisztasági problémák, fejfájás, hasfájás, iskolai teljesítményromlás, az iskolába járás megtagadása. De vannak olyan jelek is, amelyek sokszor nem ennyire egyértelműek, mint pl. szétszórttá válik, társas kapcsolatai megváltoznak, érdeklődését veszti kedvenc elfoglaltságában, szokatlan szomorúság, szorongás, magányosság vesz erőt rajta, étkezési, alvási zavarai lesznek.
Ahhoz, hogy egy bántalmazott gyermek beszélni tudjon a vele történtekről, elsősorban biztonságban kell éreznie magát, fontos tudnia, hogy hogy kik azok a felnőttek, akikben megbízhat annyira, hogy segítségért forduljon hozzájuk. Sok gyermek, életkortól és érettségtől függően, nehezen tud beszélni arról, hogy mi történik vele, és előfordul, hogy nem jól reagál, ha a bántalmazásról kérdezik. Ha a gyermek nehezen beszél az élményeiről, meg kell próbálni játékon, mesén, rajzon, érzékenyítő jellegű kisfilmek mentén kommunikálni vele a bántalmazásról. Ha mégis tudunk beszélgetni vele, akkor az is segít, ha játékosan, de érzékenyen kérdezzük a témáról (pl. előre elkészített kártyákból húz és válaszol társasjátékozás közben), ilyen kérdésekkel:
• Akadt ma olyan, aki megbántott?
• Mi volt ma a legjobb/legrosszabb dolog, ami veled történt?
• Mondd el, mi nevettetett ma meg, hadd legyen nekem is jobb kedvem!
• Ha választhatnál, ki mellé ülnél az osztályban? Ki mellé nem, és miért? stb.
A legfontosabb, hogy mindezt egy számára közelálló felnőtt, lehetőség szerint a szülő tegye meg, ne higgyük azt, hogy ehhez feltétlenül szakemberre van szükség. Bízzunk saját szülői érzékenységünkben, hatékonyságunkban!
Azt a jelzést kaptam az iskolából, hogy gyermekem erőszakosan viselkedik a társaival. Mit tegyek?
Valószínűleg csalódottak és idegesek leszünk, amikor megtudjuk, hogy a gyermekünk bánt másokat. Fontos, hogy nyugodtak maradjunk, és szánjunk időt a teendők átgondolására. Nyíltan és bizalommal forduljunk gyermekünkhöz. A gyermeknek szüksége van a szülő segítségére, hogy kikerülhessen ebből a helyzetből. Ilyen kérdésekkel is segíthetünk:
• Ha este felhívnám az osztályfőnöködet, mit mondana rólad?
• Akadt ma olyan, akit megbántottál?
Magyarázzuk el a gyermekünknek, hogy amit tett, az elfogadhatatlan, és ezt a viselkedést meg kell változtatnia. A bántalmazó viselkedés nem tolerálható!
Beszélgessünk arról is, hogy ezzel a másiknak és önmagának is fájdalmat okoz. Minden gyermek megérdemli, hogy tisztelettel bánjanak vele! Kérdezzük meg a gyermekünket arról, hogyan tudná ezt jóvátenni, majd dolgozzuk ki együtt az egyes lépéseket, teendőket (pl. beszélni az osztályfőnökkel, bocsánatot kérni a bántott gyermektől, írhat levelet neki, stb.). Mondjuk el, hogy más módjai is vannak a problémák megoldásának, kérje felnőtt segítségét, ha dühös vagy szomorú. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a bántalmazó gyermekben felgyülemlő feszültség legtöbbször ered valahonnan. Bizonyos esetekben a zaklatók maguk is áldozatai vagy tanúi valamely, közösségükben elkövetett erőszaknak. Érdemes ez alapján is végiggondolni, hogyan tudunk jól segíteni a gyermekünknek. Ha ebben a folyamatban elakadnánk, vonjunk be kompetens szakembert, pl. az intézmény pszichológusát.
A pedagógus (óvónő, tanár) rendszeresen kiabál, megszégyeníti a gyermekemet. Hogyan avatkozhatom közbe?
Sok bátorságra van szükség ahhoz, hogy a gyermek elmondja, ha úgy érzi, hogy a pedagógus nem megfelelően bánik vele. A gyermekek nagy része azért nem beszél erről, mert fél attól, hogy a szülő megszidja, vagy éppen túlreagálja a helyzetet, és ettől az iskolában még rosszabbra fordulhatnak a dolgai, az érdemjegyei. Szülőként első teendőnk az együttműködés a pedagógussal. Legyen egy elfogadó hangulatú párbeszéd a történtekről. Ha azt érezzük, hogy nem javul a helyzet, tovább kell vinni a problémát az iskola vezetéséhez, vagy a fenntartóhoz.
A lányom megismerkedett egy fiúval online. Attól tartok, hogy a srác intim képeket kér tőle. Ez rendben van?
Szextingnek nevezzük azt, amikor szexuális jellegű tartalmakat (fotó, videó) küld valaki magáról telefonon, emailen, chatben stb. A szexting egy igen népszerű jelenség a mai fiatalok körében, ezért minél korábban érdemes egy gyermekkel arról elbeszélgetni, hogy melyek az online tér veszélyei, hogyan tudja magát megvédeni az interneten. Ez azért is nagyon fontos, mert a hatályos jogszabályok értelmében meztelen képeket egymásnak küldözgető kamaszok akár büntetőügybe is keveredhetnek gyermekpornográfia vádjával.
Elkészült a “Gyermekvédelmi kisokos a bántalmazás ellen” gyerekeknek szóló verziójának részlete!
Konkrét példák segítik a bántalmazás felismerését, praktikus tanácsok kínálnak megoldási javaslatokat. Olvasd el, és oszd meg valakivel, akinek szerinted segítséget jelenthet.
Szeretnél még többet tudni a gyermekbántalmazásról, és kíváncsi vagy, mit tehetsz ellene?
Tudj meg többet Ismerd fel, és tegyél ellene című gyermekbántalmazás elleni kampányunkról. A kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet: a gyermekek védelme a társadalom közös felelőssége. A világon egymilliárd gyermeket érint évente a szexuális, fizikai vagy pszichológiai erőszak és közülük 40 ezren válnak emberölés áldozatává. Magyarországon az elmúlt időszakban gyermekgyilkossági és szexuális kizsákmányolási bűnesetek irányították a közvélemény figyelmét erre a témára. A koronavírus járvány okozta bezártság, félelem, egzisztenciális bizonytalanság 2020-ban még veszélyesebbé tette a világot a gyerekek számára, a pandémia alatt becslések szerint akár 30%-kal is nőhetett a gyermekbántalmazási esetek száma.