Híreink

A Body Shop Magyarország és az UNICEF Magyar Bizottság a lánygyermekekért

2014. október 14. 19:04

I. Lány gyermekek világnapja

A lány gyermekek világszerte a megkülönböztetés és az erőszak leggyakoribb áldozatai. Az ENSZ Közgyűlése 2011 decemberében nevezte ki október 11-ét a lány gyermekek világnapjának, hogy felhívja a figyelmet a lányok jogaira és a kifejezetten őket érintő problémákra.

A lányokat számos területen éri hátrány csupán a nemük miatt. Nem járhatnak iskolába, és így nagyon sok olyan ajtó zárva marad előttük, ami személyiségük kibontakoztatásához szükséges lenne. Sokan rendszeresen kimaradnak az iskolából, gyakran csupán havi ciklusuk miatt, de főként azért, mert dolgozniuk kell. Segítenek a ház körül, többórás utat tesznek meg, hogy vizet hozzanak egy távoli kútról (akár naponta többször is), vagy ültetvényeken dolgoznak.

A lányok könnyebben esnek szexuális célú kizsákmányolás vagy emberkereskedelem áldozatává, de a prostitúció vagy az online szex turizmus is óriási veszélyt jelent lányok millióira. Számos dél-ázsiai, kelet-afrikai és közel-keleti országban még mindig bevett szokásnak számít a lányok korai kiházasítása, ami magával vonja a tinédzserterhesség kockázatát is. Utóbbi sajnos a fejlett világban is komoly kihívást jelent. A női nemiszerv-csonkítás tradíciója még ma is több millió lány életét veszélyezteti, vagy okoz életre szóló ártalmakat. A lány gyermekek nagyobb eséllyel válnak az erőszak, bántalmazás áldozataivá, beleértve a lelki, fizikai, vagy szexuális erőszakot is. A bántalmazott lányok problémájukkal még inkább egyedül maradnak. Különösen nehezen találnak védelmet és megértést ott, ahol még a jogszabályok sem védik a lányokat, és széles körben elfogadott a nők diszkriminációja.

II. Oktatás

Talán nem mindenki szeretett iskolába járni, de felnőttként már pontosan értjük, mennyire fontos az oktatás. Az iskolában olyan tudást szerezhetünk meg, ami nélkül később nagyon nehéz lenne boldogulni – gondoljunk csak az írásra, olvasásra vagy a számolásra. Az iskolában megszerzett tudáson is múlhat, hogy milyen életet fog élni valaki, vagy milyen munkája lesz. Személyiségünk, tehetségünk kibontakoztatásához is fontos az, hogy megkapjunk minden szükséges segítséget és támogatást. A tanulással kinyílik számunkra a világ, azzá válhatunk, akivé szerettünk volna. Ha pedig megismerjük a körülöttünk lévő világot, annak működését és játékszabályait, sokkal könnyebben alkalmazkodunk azokhoz, és felelősségteljesebb, tudatosabb emberek lehetünk. De a tanulás más dolgokkal is összefügg. Az iskolában a gyerekek sok más gyerekkel találkozhatnak, akikkel lehet játszani, barátkozni. A társas és kortárs kapcsolatok éppolyan fontosak egy gyermek fejlődéséhez, mint a fizikai szükségletek.

Mindezek miatt az oktatáshoz való jog az egyik legfontosabb jog. Minden gyermeknek joga van iskolába járni, a lány gyermekeknek éppúgy, mint a fiúknak. Mégis, a világon 32 millió lány nem jár iskolába, s így a legnagyobb csoportot képezik, akik kimaradnak az oktatásból. Legtöbbjük szegény, elszigetelt környezetből származik, vagy olyan helyen lakik, ahol nincs a közelben iskola.

A szűkös anyagi körülmények között élő sokgyermekes családok a fiúgyermekeiket küldik iskolába, míg a lányok a házimunkában, vízhordásban, pénzkeresésben segítenek. Azok a lányok, akik mégis elkezdheti az iskolát, gyakrabban esnek megkülönböztetés és erőszak áldozatává, és közülük minden negyedik nem fejezi be az iskolát.

Az UNICEF külön figyelmet fordít a lányok oktatására. A helyi kormányok munkáját támogatva segíti olyan stratégiák, gyakorlatok kialakítását, amelyek csökkentik az iskolából kimaradó lánygyermekek számát. Az ENSZ Lányok Oktatásáért kezdeményezését vezeti, ernyőszervezetét. Az UNICEF különös figyelmet szentel azokra a gyermekekre, akik fegyveres konfliktus vagy katasztrófa sújtotta övezetben élnek, és emiatt oktatásuk félbeszakad. Oktatási dobozával (School-in-a-box) többosztálynyi gyermek számára tud egy „mobil iskolát” biztosítani, melyben többek között papír-írószerek, palatáblák, tanító poszterek, vonalzók, ollók, de táblafesték és egy labda is található.

III. Gyermekmunka

Gyermekek milliói segítenek a családjuknak a munkában úgy, hogy az sem nem ártalmas, sem nem használja ki a gyermekeket. De rengeteg gyereknek úgy kell dolgoznia, hogy az akadályozza oktatásukat, elveszi a gyermekkorukból a játékot és örömöt, és sérti a fizikai és lelki fejlődéshez való jogukat. Az ilyen munka káros a gyermekek számára.

Az UNICEF definíciója szerint gyermekmunkának számít, ha:
• 5-11 éves gyerekek valamilyen gazdasági tevékenységet végeznek, vagy hetente minimum 28 órában otthonuk körül dolgoznak.
• 12-14 éves gyerekek, akik valamilyen gazdasági tevékenységet végeznek (kivéve a heti 14 óra alatti könnyű munkát), vagy hetente minimum 28 órában otthonuk körül dolgoznak.

Prostitúció, pornográfia, drogkereskedelem, kényszermunka bányákban, szeméttelepeken, rabszolgaság a rizsföldeken. Helyzetek, amik a gyermekmunka legrosszabb formáit jelentik, és amelyek gyermekek milliót hozzák kiszolgáltatott, kínzó, vagy megalázó helyzetbe. A gyermekmunka többféle szektorban is jelen van: mezőgazdaság, gyártás, bányászat, ipari munka. A gyermekek 70%-ban a mezőgazdaságban dolgoznak, gyakran családjukkal együtt, akiket együtt vesznek fel napszámosnak. A gyerekmunka gyakran láthatatlan az emberek előtt, a ház körül is kb. 15,5 millió gyermek (főként lányok) dolgozik a világon úgy, hogy az veszélyezteti a jogait.

Egyes becslések szerint 6-ból 1 5-14 éves gyermek dolgozik a világon. A fiúk és a lányok közel azonos arányban érintettek, regionális szinten ugyanakkor látunk eltéréseket a gyermekmunka elterjedtségében. Az afrikai vagy ázsiai régióban egyes becslések szerint minden negyedik gyermek végez valamilyen kényszermunkát. Az UNICEF, ILO és a Világbank statisztikái szerint világszerte 168 millió 5-17 éves gyermek dolgozik, aminek 90 százaléka, kb. 150 millió gyermekmunkás 14 év alatti. A gyermekmunka folyamatos csökkenése ellenére, ha a jelenlegi ütemben haladunk tovább, 2020-ra még mindig több mint 100 millió gyermek fog dolgozni.

A gyermekmunka azért veszélyes, mert az érintett gyerekek életesélyeit alapvetően rombolja. Azok a gyermekek, akik iskola helyett dolgozni kényszerülnek, nem tudnak játszani, tanulni, akadályozza fejlődésüket, s így sokkal kevesebb eséllyel tudnak azzá válni, akik szerettek volna. A gyermekmunka sérti a gyermekek jogait (pl. gyermekmunka, kizsákmányolás és erőszak tilalma, oktatáshoz való jog, gyermek legfőbb érdekének érvényesülése, megkülönböztetés tilalma, fejlődéshez való jog, stb.), de olyan egyéb jogsértésekkel szemben is kiszolgáltatottá teheti őket, mint a fizikai és pszichés erőszak, a bántalmazás és a szexuális kizsákmányolás.

A gyermekmunkának komoly rövid és hosszú távú hatásai lehetnek a gyermekekre, de a társadalom egészére is hatással van. Megerősíti a szegénység generációkon átívelő továbbörökítését, a társadalmi egyenlőtlenséget megerősíti, és így veszélyt jelent a nemzetgazdaságokra nézve is. A gyerekmunka nemcsak oka, de következménye is a társadalmi egyenlőtlenségeknek. Mindez pedig a diszkriminációból ered. A bennszülöttek és alacsonyabb társadalmi rétegekből származó gyermekek gyakrabban kimaradnak az iskolából és dolgozni kényszerülnek. A migráns gyerekek ugyancsak nagyobb eséllyel keverednek a fekete-és illegális munka világába.

Miért ilyen elterjedt mégis a használata? A szegénység, a társadalmi normák, a felnőttek és fiatalok kevés munkalehetősége, a migráció és a vészhelyzetek mind közrejátszanak abban, hogy a gyermekeket gazdaságilag kizsákmányolják, és dolgozni kényszerítsék.

A gyerekmunka elkerülhető és semmiképp nem nélkülözhetetlen. Az UNICEF szerint a gyermekmunka elleni hatékony közdelem kulcsa, hogy a gyermekmunkát szélesebb perspektívába helyezzük, és a gyermekeket érő veszélyek teljes sorával foglalkozzunk. Az UNICEF kormányokkal, nemzetközi partnerekkel, helyi NGO-kal, a munkáltatókkal és a magánszférával közösen számos fronton küzd a gyermekmunka ellen:
• támogatja a közösségeket abban, hogy a gyermekmunka kulturális elfogadottsága megváltozzon,
• támogatja olyan stratégiák és programok kialakítását, amelyek alternatív jövedelemforráshoz juttatják a családokat,
• támogatja az egészségügyi szolgáltatásokhoz, minőségi oktatáshoz, szociális védelemhez való hozzáférés kialakítását,
• segíti a gyermekvédelmi rendszerek kialakítását és megerősítését,
• együttdolgozik kormányokkal, hogy a nemzeti törvények egyértelműen és szigorúan szabályozza a gyermekek munka feltételeit, és hogy azokat be is tartsák,
• segíti, hogy a gyermekmunkások másfajta támogatáshoz juthassanak, a fiatalok számára megfelelő munkakörülményeket biztosítsanak a nemzeti oktatási tervekkel összhangban,
• támogatja a fiatalok szakképzését, írni-olvasni tudásának fejlesztését,
• támogatja a családokat, különösen az anyukákat a munkakeresésben, illetve munkára ösztönzi őket,
• részt vesz az üzleti tevékenységek és az ellátási lánc gyermekekre gyakorolt hatásának felmérésében.

Magyarország nem tartozik a gyermekmunkával leginkább fertőzött országok közé, bár sajnálatos módon a gyermekmunka számos formája jelen van hazánkban is, a gyermekprostitúciótól a gyermekek kábítószer kereskedelemben való felhasználásán át az illegális foglalkoztatásig. Ez utóbbi főleg a nyári időszakban jellemző, amikor üdülőterületeken és a mezőgazdaságban sok olyan gyermek végez munkát, aki a jogszabályok szerint erre még nem lenne jogosult.

A hatályos magyar szabályozás szerint fiatal munkavállalónak számít, és különleges védelemre jogosult az, aki még nem töltötte be a 18. életévét. Munkát vállalni – szülői beleegyezés nélkül – 16 éves kor felett lehet. Az iskolai szünet alatt munkaviszonyt létesíthet a tizenötödik életévét betöltött, általános iskolában, szakiskolában, középiskolában nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló is. A tizenhat éven aluli fiatal munkavállaló munkaviszonyának létesítéséhez a törvényes képviselő hozzájárulása is szükséges.

2011-től a tanköteles fiatal munkavállaló a gyámhatóság engedélye alapján, művészeti, sport-, modell- vagy hirdetési tevékenység keretében akkor is foglalkoztatható, ha még nem töltötte be a tizenhatodik életévét, illetve ha munkavégzésére nem az iskolai szünet alatt kerül sor. Művészeti tevékenységnek minősül az előadó-művészeti és az alkotó művészeti tevékenység, így különösen a színészként, a segédszínészként, a bábművészként, a zenészként, a népzenészként, az énekesként, a táncművészként, a cirkuszművészként, továbbá az íréként, a képzőművészként, az iparművészként, a fotóművészként, a zeneszerzőként, a koreográfusként, a humoristaként végzett munka.

IV. Gyermekházasság

A gyermekházasság súlyosan sérti a gyermekek jogait. Megfosztja őket gyermekkoruktól, a tanulástól, az egészségüktől és reményeiktől. Az a lány, aki gyermekként kerül férjhez, sosem teljesedhet ki igazán. Mégis, évente több millió kislánytól tagadják meg a jogaikat, amikor gyermekként férjhez kényszerítik őket.

A gyermekházassággal a lányok számos joga sérül, és több szempontból válnak veszélyeztetetté:
• Gyakorlatilag véget érnek a leánygyermek tanulmányai.
• Elzárják a leánygyermekeket a szakképzettség és életvezetési készségek megszerzésének
• Kiteszik őket a túl korai terhesség, szülés és anyaság veszélyeinek, még mielőtt fizikailag
• Fokozódik a házasságon belüli erőszak és a HIV-fertőzés kockázata.

A gyermekházasság nem csupán rossz, hanem veszélyes is, ugyanis komoly egészségügyi kockázatnak teszi ki a lányokat. Számos szegény országban ugyanis a férjhez adott kislányoknak kortól függetlenül bizonyítaniuk kell termékenységüket. A 15 és 19 év közötti fiatal nők körében vezető halálozási ok a terhesség során, valamint a szüléskor fellépő komplikációk. Azok a lányok, akik később mennek férjhez és elhalasztják a gyermekvállalást serdülőkorukon túlra, nagyobb valószínűséggel maradnak egészségesek, részt vehetnek az oktatásban és jobb életkörülményeket is biztosíthatnak saját maguknak és családjuknak. Problémát jelent az is, hogy a fiatalon férjhez adott lányok gyakran nem használhatnak fogamzásgátló eszközöket, vagy a férjük engedélyét kell hozzá kérniük. Már ha egyáltalán tisztában vannak a születésszabályozás mibenlétével.

Annak ellenére, hogy számos szülő hiszi azt, hogy a korai házasság biztonságot nyújt gyermekének, gyakran ennek ellenkezője az igaz. A statisztikák szerint ugyanis azok a lányok, akik 18 éves koruk előtt házasodnak, gyakrabban válnak családon belüli erőszak áldozataivá. Ez különösen igaz abban az esetben, amikor a férj és a feleség közti korkülönbség is jelentős. A fiatal lányoknak egyszerűen nincs lehetőségük és eszközük arra, hogy védekezzenek az erőszak ellen, és gyakran semmilyen társadalmi támogatás vagy jogi védelem sem áll rendelkezésükre ahhoz, hogy elhagyják bántalmazó férjüket.

A gyermekházasság intézménye évszázadok óta létezik, és leginkább a nemek közötti egyenlőtlenségre, a szegénységre és bizonyos társadalmi tradíciókra vezethető vissza. A nélkülöző családok gyakran azért is adják férjhez lányaikat, hogy ezzel is csökkentsék az eltartandó gyermekek számát. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos kultúrákban a férj által a menyasszonyért a családnak fizetett juttatás is komoly vonzerővel bír. Éppen ezért, a legtöbbször a szülők által ‘elrendezett’ házasságokba, vagy a partner kiválasztásába a kislányoknak beleszólásuk sincsen.

Nem elhanyagolható még a társadalmi nyomás és a tradíciók hatása sem a korai házasságkötésekre. Néhány közösség például kifejezetten áldásnak tekinti a pubertáskor előtti házasságot, és a lányok házasságon kívül történő esetleges teherbeesésétől és a családra emiatt vetülő megvetéstől való félelem szintén komoly hajtóerő a minél korábbi frigy nyélbeütésére.

A gyermekházasság – vagyis a 18. életév előtt kötött házasság – bár egyaránt vonatkozik a fiúkra és a lányokra, a gyakorlatban azonban mégis lényegesen többször érinti a fiatal lányokat. A világon a lány gyermekek 11%-a férjhez megy 15. születésnapja előtt, a 18 év alattiak között pedig napi 39.000. Az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) adatai szerint, amennyiben a gyermekházasságok továbbra is a jelenlegi trendeknek megfelelően alakulnak, évente 14,2 millió kislány megy férjhez 2020-ig. Ez minden egyes napon 39 ezer, tizennyolc éves kora előtt házasságra lépő leányt jelent. A számítások szerint ráadásul ebből a 140 millió kislányból 50 millió még a 15. életévét sem tölti majd be. A küzdelmet nehezíti, hogy a fejlődő világban növekszik a fiatalkorúak aránya, mely a helyzet további romlását vetíti elő.

A gyermekházasság globális probléma, az elterjedtsége azonban jelentősen eltér az egyes országok között vagy akár azokon belül is. Mind százalékosan, mind pedig a számokat tekintve, a legtöbb gyermekházasság Afrika szubszaharai országaiban és Dél-Ázsiában köttetik. Dél-Ázsiában a fiatal nők közel fele, míg szubszaharai Afrikában a fiatal nők több mint egyharmada kerül férjhez 18. születésnapja előtt. Ha az abszolút számokat nézzük, akkor – a népességszámából adódóan – Indiában kerül sor a legtöbb gyermekházasságra; az arányokat tekintve pedig különösen Niger (75%), Csád és a Közép-Afrikai Köztársaság (68%), Banglades (66%), Guinea (63%), Mozambik (56%), Mali (55%), Burkina Faso és Dél-Szudán (52%) és Malawi (50%) esetében sok még a tennivaló. Noha a 18. életév betöltése 158 országban feltétele a házasságkötésnek, a törvényeket ritkán tartják be, hiszen sok helyen a fiatal gyermekek házasságának hagyományai és az ezeknek megfelelő társadalmi normák még mindig erősebbek. (Magyarországon a házasságkötés alsó korhatára 16 év.)

Mivel a legtöbb szülő és a legtöbb közösség a lánygyermekek javát akarja, össze kell fognunk és fel kell számolnunk a gyermekházasság gyakorlatát. A legtöbb előrelépésre a gyermekházasság felszámolására városi környezetben van lehetőség: itt a családok több munkalehetőséget találhatnak, a fiatal lányok számára pedig több tanulási lehetőség adódik. Bár számos közösség már felismerte a gyermekházasságban rejlő veszélyeket, az évszázadok óta tartó makacs hagyományok megváltoztatása időigényes és kemény munka.

Az UNICEF küzd a gyermekházasságok felszámolásáért, és minden támogatást megad azoknak a partnereknek és kormányoknak, ahol az még jelen van. Együttműködik kormányokkal, és más helyi szervezetekkel, hogy biztosítsa az alapfokú iskolai oktatáshoz való hozzáférést a lányok számára is, lobbizik a közösségi vezetőknél a kislányok oktatásának előnyeiről, valamint azért dolgozik, hogy gyermekbarát és informatív egészségügy működhessen minden országban.

V. Erőszak és szexuális bántalmazás

A nélkülözés mellett a bántalmazás és az erőszak a gyerekek életének, jóllétének legkomolyabb veszélyeztetői. A bántalmazásnak négy nagy fajtája van: fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazás és az elhanyagolás.

A gyermekek a bántalmazás leggyakoribb áldozatai, és nagyon gyakran a családon belül történik, vagy ismerősök követik el – ami különösen romboló hatású lehet. A kisgyerekek a legvédtelenebbek ezekben a helyzetekben. Ők tudnak legkevésbé ellenállni az erőszaknak. Ők értik meg legkevésbé, hogy mi történik. Ők képesek legkevésbé védelmet kérni másoktól. Mindezek miatt még nagyobb a felelősségünk, hogy megelőzzük az erőszakot és segítsünk a gyermekeknek annak kezelésében.

Az ENSZ 2013-as globális felmérése szerint 500 millió és 1,5 milliárd közé tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akik elszenvedtek valamilyen erőszakot. Egyes becslések szerint Magyarországon minden tizedik gyermeket érint. Az UNICEF hisz abban, hogy a gyermekbántalmazás teljes mértékben megelőzhető! Mindenkinek joga van az erőszakmentes gyermekkorhoz. Minden gyermeket megillet a védelem a fizikai, az érzelmi, a szexuális erőszaktól és az elhanyagolástól.

Szexuális bántalmazás

A lány gyermekek különösen érintettek a szexuális bántalmazásban. A gyermekek elleni szexuális bántalmazás a gyermeki jogoknak súlyos megsértése. Szexuális bántalmazásnak nevezzük a szexre kényszerítést. Három formája van: 1. szexuális erőszak 2. szexuális kizsákmányolás, 3. szexuális zaklatás. A szexuális kizsákmányolásnak számít a pornográfia és a prostitúció, illetve az ezekhez kapcsolódó bűncselekményformák, mint a szexuális célú emberkereskedelem vagy az online szexturizmus. Az internet és a mobiltelefonok elterjedésével a gyermekek még kiszolgáltatottabbá váltak ebben a tekintetben. Számos távol-keleti család keresetét a webcamera előtt vetkőző gyermekük adja, amit a gyakran kontinensekre lévő férfiak kérnek tőle. A gyermekeket ábrázoló pornográf tartalmú képek száma folyamatosan növekszik az interneten, de a gyermekek maguk is küldenek szexualizált tartalmú képeket egymásnak (sexting), ami visszaélésre adhat okot.

A WHO 2002-es felmérése alapján 150 millió lánygyermek élt át szexuális erőszakot (és 73 millió fiúgyermek). Évente több millióan esnek a prostitúció vagy a pornográfia áldozatává, leggyakrabban a hamis ígéretek miatt és a veszélyek ismeretének hiányában. Mégis, a szexuális bántalmazás valós mértéke ismeretlen. A kérdés érzékenysége, és illegális jellege miatt csak nagyon bizonytalan és elavult adatok állnak rendelkezésünkre. A legtöbb gyermek és család nem jelenti a bántalmazást, ami mögött több dolog is állhat. Félnek a megbélyegzéstől, nem bíznak a hatóságokban, de a társadalmi elfogadottság és a gyermekjogi ismeretek hiánya is közrejátszik benne.

Kutatások bizonyítják, hogy a szexuális erőszaknak komoly rövid és hosszú távú fizikai, lelki és társadalmi következményei vannak- nem csupán a bántalmazott gyermekre, hanem családjára és környezetére egyaránt. Ilyen lehet a betegségek kockázata, akaratlan terhesség, pszichológiai problémák, megbélyegzés, diszkrimináció, iskolai nehézségek, nem beszélve az önbecsülési problémákról, szégyenérzetről és az egyedüllétről. A szexuális bántalmazás sérti a gyermek erőszaktól, szexuális erőszaktól és kizsákmányolástól való védelmének jogát, gátolja az egészséges testi és lelki növekedését, és több más jogának érvényesítésére is kihat.

Az UNICEF elkötelezetten dolgozik a szexuális erőszak és kizsákmányolás megállításáért. Különböző kormányzati szektorokkal (egészségügy, oktatás, szociális szféra), az igazságszolgáltatási rendszerrel, törvényhozókkal, civil szervezetekkel, helyi vezetőkkel, vallási csoportokkal, a magánszférával, médiával, és magukkal a családokkal és gyermekekkel közösen dolgozik annak megelőzéséért és kezeléséért. Támogatja a gyermekvédelmi rendszer fejlesztését a törvényi szabályozás megerősítésével, stratégiák, protokollok kialakításával, áldozatsegítő programok kialakításával. Többféle eszközzel próbálja felhívni a közvélemény figyelmét a szexuális bántalmazás következményeire, és ezáltal a társadalmi normák és gyakorlatok változásáért is küzd.

Ha többet szeretnél megtudni a bántalmazásokról, töltsd le az UNICEF HelpAPP alkalmazását bármilyen okostelefonra vagy Windows 8-ra a www.unicef.hu/helpapp oldalról.

VI. Női nemiszerv-csonkítás

A női nemiszerv-csonkítás minden formája súlyosan sérti a lányok és nők emberi jogait. Sérti fizikai és lelki integritásukat és fejlődésüket, az erőszak és megkülönböztetés tilalmához való jogukat, és szélsőséges esetekben veszéllyel lehet az életükre is. Angolul FGM/C (Female genitale mutilation/cutting). A magyar elnevezésben szereplő csonkítás kifejezés némileg félrevezető, hiszen az nem csupán a részleges eltávolítást, csonkítást jelenti.

A WHO meghatározása szerint, a nemiszerv-csonkítás a részleges vagy teljes eltávolítása a női külső nemi szervnek, vagy a női nemi szervek másfajta megsebzése kulturális vagy más nem egészségügyi okok miatt. Négy típusa van:
• Körülmetélés: a csiklónak vagy az azt borító bőrnek eltávolítása.
• Kimetszés: a csikló és a kisajkak részleges vagy teljes kimetszése, a nagyajkak kimetszésével együtt vagy anélkül.
• Infibuláció: a hüvelynyílás leszűkítése egy azt elfedő bőrrésszel, amelyet a kisajkak és/vagy a nagyajkak kimetszésével, és a csikló kivágásával vagy anélkül hoznak létre.
• Bármely beavatkozás, amely nem egészségügyi céllal történik, mint például annak megszúrása, átszúrása, levágása, felsértése vagy megégetése.

A csonkítást általában 4 és 14 év közötti lányokon hajtják végre, de csecsemőkön, házasodás előtt álló nőkön és olykor első gyermeküket váró nőkön és friss kismamákon is elvégzik. A csonkítást hagyományosan gyakorló emberek, mint a bábák és borbélyok, gyakran altatás nélkül, ollókkal, borotvapengével és üvegszilánkkal végzik el a beavatkozást.

A nemiszerv-csonkítás mindig traumával jár. A szörnyű fájdalmon túl olyan következményei lehetnek, mint a sokk, vérzés, vérmérgezés, tetanusz, hüvely- és méhfertőzés, burjánzó hegesedés, ciszták, tályogok, menstruációs zavarok, fájdalmas menstruáció, fájdalmas közösülés, meddőség, de nem ritkán akár halál is.

A női nemiszerv-csonkítás súlyosan sérti a nők emberi jogait. Hacsak azt orvosi, egészségügyi megfontolások nem indokolják, a lányokat és nőket komoly egészségügyi kockázatoknak teszi ki, és életveszélyes következményeket vonhat maga után. Többek között sérti a gyermekek lehető legjobb egészségügyi állapothoz, és a testi integritáshoz való jogát. Felveti a kérdést, hogy egy ilyen, nagy eséllyel káros beavatkozáshoz, mint a nemiszerv-csonkítás, a 18 év alatti lányok valóban tájékozottságon alapuló beleegyezést tudnak-e adni.

A női nemiszerv-csonkítás egy szélsőséges példája a nemi alapú megkülönböztetésnek. Mint a nők szexualitását kontrolláló eszköz, a nemiszerv-csonkítás a nemi egyenlőtlenségnek és a nők történelmi elnyomásának és alávetésének egyik fő megnyilvánulása, ami lányok és nők millióitól tagadja meg jogaik és szabadságuknak élvezetét.

A megkülönböztetés tilalmán túl számos ponton sérti a gyermekek jogait. Sérti annak elvét, miszerint mindenben a gyermek legfőbb érdeke szerint kell eljárni, a gyermek egészséges fizikai fejlődéshez való jogát, a megfelelő orvosi ellátáshoz való jogát, az erőszak elleni védelemhez való jogát. Míg a gyermek legfőbb érdekének elve más-más kulturális értelmezéssel bírhat, a nemi-csonkítás megmásíthatatlan, visszafordíthatatlan bántalmazás és sérti a lány gyermekek védelemhez való jogát.

Számos kormány nem foglalkozik a nemiszerv-csonkítás kérdésével, és azt magánügyként kezeli. De vajon tényleg magánügy egy ennyire mélyen gyökerező és komoly következményekkel járó tradíció létezése? Az UNICEF hisz abban, hogy annak egészségügyi, pszichológiai kockázatai, és mögöttes okai miatt a társadalomnak, kormányoknak és a teljes nemzetközi közösségnek kötelessége, hogy tegyen ennek a gyakorlatnak megszüntetéséért. Szerencsére vannak már pozitív példák, és több ország törvényileg tiltja annak gyakorlatát, és többen menedékjogot ajánlanak fel azoknak a nőknek, akik a női nemiszerv-csonkítás veszélyének vannak kitéve hazájukban.

Az UNICEF 1979 óta küzd a női nemiszerv-csonkítás ellen, melynek leghatékonyabb eszközét a tájékoztatásban és oktatásban látja. Ha a közvélemény, a törvényhozók, a hivatásos és tradicionális egészségügyi szakemberek, a helyi közösségek és vezetőik megismerik a csonkítás okozta sérelmek jelentőségét, csak akkor tudunk eredményesek lenni ennek a káros tradíciónak a megállításában. Az UNICEF ösztönzi és támogatja a kormányokat egy nemzeti, az adott ország kultúrája specifikus terv kidolgozására. E mélyen gyökerező probléma felszámolása érdekében különösen fontosnak tartja a multidiszciplináris megközelítést, és hangsúlyozza a helyi, nemzeti, és globális szintű csapatmunka erejét. 1997-es közös nyilatkozatuk óta az UNICEF szorosan együtt dolgozik az UNFPA-val és a WHO-val a nemiszerv-csonkítás gyakorlatának megállításában.

Segíts a kritikus helyzetben lévő gyerekeknek!

Havi rendszeres adományoddal életeket menthetsz.

Segítek