Az innováció érájában a generációs különbség szélesedik a gyermekek és szüleik, tanáraik, gondozóik között. Ez a rés a fejlett országokban kevésbé széles, mint a fejletlenebb államokban, ahol a gondozók számára szűkösebb az információ és kommunikációs technológiához (ICT) való hozzáférés. A helyzet azonban gyorsan változik.

Nem kérdés, hogy az internet számos lehetőséget nyújt az oktatás és a társadalmi bevonhatóság területén, azonban a gyermekek egyúttal ki vannak téve olyan veszélyeknek is, amelyek kor és földrajzi helyzettől függetlenül jelen vannak az egész világon. A gyermekek jogait sértő képek kerülnek fel az internetre; felnőtt internetes támadók szexuális beszélgetésekbe vonják a gyanútlan fiatalokat; és internetes zaklatás teszi tönkre sok fiatal életét. Ez a tanulmány a gyermekek internetes viselkedését, a kockázatokat és a sebezhetőség területeit vizsgálja, s dokumentálja a már meglévő preventív és proaktív intézkedéseket. Olyan példákat mutat be a fejlett- és közepesen-fejlett országok életéből, amellyel hamarosan más országok is szembesülhetnek.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bűnözés elleni harcban csak az működik, ha összefognak a törvényalkotók, a rendvédelmi szervek, a szociális munkások, a tanárok, a szülők és a magánszektor, hogy szisztematikusan megvédjék a gyermekeket. A tanulmány arra is rámutat, hogy vannak gyermekek, akik képesek biztonságosan internetezni, és más gyermekeket segítve ők maguk is a fiatalabb gyermekek őreiként lépnek fel, ezzel egy pozitív változást előidézve. A kockázatok csökkentése során fontos, hogy megkérdezzük a gyermekek véleményét is, azonban nem szabad túlértékelni a képességüket. Végül is, a felnőttek felelőssége, hogy egy olyan keretet szabjanak a gyermekek internetezése során, amelyben biztonságos környezetet teremtenek a számukra.

A tanulmány elsődlegesen két témát érint: a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló képeket, és a fiatalok szexuális megkörnyékezését; a gyermekek életében kiemelt fontosságú online-zaklatás jelenségét harmadik elemként említi a tanulmány. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika fiataljai körében eddig kevés kutatást végeztek az internetes tapasztalatokkal kapcsolatban, azonban hiba lenne azt hinni, hogy az info-kommunikációs technológia jelenléte a gyermekzaklatásban csak a fejlettebb országok problémája. Az alacsony jövedelmű országokban – ahol sok esetben még hiányzik az ICT szabályozása – egyre növekszik a web elérése, a szélessávú hálózatok elterjedése pedig – amely nagyobb fotó-, videó- és audió-fájlok cseréjét is lehetővé teszi –, tovább gyarapítja az online gyermekzaklatás lehetőségét. Világszerte jellemző, hogy a gyermekek és fiatalok a szüleiket is megelőzve, egyre korábban, és egyre innovatívabb módon kezdik el használni az internetet és az interaktív médiát. Bár az új technológiák célja általában a fejlődés elősegítése, a történelem számos esetben bebizonyította, hogy mindig akadnak olyanok, akik nem a jó cél érdekében használják azt. Annak érdekében, hogy megfelelően kalibrálhassuk a válaszreakcióinkat, és megtegyük a preventív lépéseket, fontos felmérni, hogy milyen veszélyek leselkednek a gyermekekre az ICT világában.

A gyermekek védelmének érdekében tett lépések során azonban nem szabad elfelejtkezni arról a mérlegről, amelynek az egyik serpenyőjében a mindenfajta erőszak (a szexuális zaklatás és kizsákmányolás, stb.) elleni védelmi intézkedések vannak, míg a másikban a Gyermekjogi Egyezmény és más nemzetközi szabályozás által meghatározott jogok: pl. az információhoz való jog, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadsága, a magánélethez való jog, és a megkülönböztetés elleni jog. Az egyensúlyt természetesen a gyermekek legfőbb érdekének szem előtt tartásával kell megtalálni úgy, hogy az internet és vitathatatlan hasznossága érvényesülni tudjon az ésszerű és szükségszerű korlátok kialakítása mellett. A tanulmány, következtetésként, egy stratégiai védelemre vonatkozó keret-megállapodást javasol a következő négy cél figyelembevételével: 1) a gyermekek felkészítése és alkalmazkodásuk elősegítése; 2) a zaklatók büntethetetlenségének megszűntetése; 3) az interneten elérhető ártalmas anyagok csökkentése és korlátozása; 4) a károsult gyermekek gyógyulásának és rehabilitációjának elősegítése.

Az internetre felkerülő információkról kialakult viták sokrétűek. Van, amely szerint ma a személyes információk közlése egyre inkább „normális” viselkedésnek számít. Alapvetően, ha egy fiatal nem „posztol” semmilyen személyes jellegű anyagot, akkor a társai szürkének tartják, sőt esetleg még furcsának, vagy különcnek is bélyegzik. Információt megosztani ma a kultúrájuk részévé vált, ezért közhelynek számít, és a gyermekek nem érzik ezt veszélyesnek. A kutatások világszerte azt mutatják, hogy a fiatalok jobban meg vannak győződve az internetes biztonságukról, mint a szüleik. Ugyanakkor ez a bizonyosság sokkal alacsonyabb azokban az országokban, ahol az internet biztonságos használatáról szóló információk nem állnak a rendelkezésükre.

A felmérésekből azt is megtudhatjuk, hogy internetes bántalmazás esetén kihez fordulnak a fiatalok először. Sajnos gyakran nem a szüleikhez. S, hogy miért? A válasz egyszerű: úgy gondolják, hogy a szüleik nem ismerik, nem értik az internetes világot; félnek, hogy emiatt a szülő elveszi a mobiltelefont, vagy korlátozza az internet használatot; a bántalmazó megfenyegeti; fél a szégyentől, vagy a megaláztatástól. A tinédzserek általában „nem kérnek” a felnőttek beavatkozásából. Ugyanakkor egyre inkább bebizonyosodik, hogy a legerősebb protektív tényező az, ha a szülő is használja az internetet, és nyíltan beszélget a tapasztalatairól a gyermekével, ami – a kutatások alapján – nem lenne a fiatalok ellenére.

Az internetes eléréssel rendelkező okostelefonok azonban újabb problémákat vetnek fel e témakörben, hiszen a szülő sokkal kevésbé tudja kontrollálni, szűrni, blokkolni a különböző alkalmazások használatát a gyermeke számára. Ezért különösen fontos a fiatalokat bevonni, és a veszélyek lehetőségét tudatosítani bennük, azzal a céllal is, hogy más gyermekek számára is segítséget nyújthassanak, hisz baj esetén gyakran a kortársaikhoz fordulnak először. A fiataloknak szükségük van azokra az információkra, és szituációs leírásokra, amelyek alapján azonosíthatják a problémát, továbbá azokra az eljárásokra, módszerekre, amelyeket ezekben az esetekben alkalmazni tudnak. Nem utolsó sorban, a gyermekek online biztonsága érdekében a szülőket is támogatni kell abban, hogy fejlesszék az ICT ismereteiket.

Az internetes bántalmazásnak – a természeténél fogva – nincsenek határai, ezért is kiemelkedően fontos, hogy az ICT gyermekek számára is elérhető vívmányait folyamatosan a gyermekek védelmére létrehozott eszköztár fejlesztésével is kiegészítsük, nemzetközi szinten, és a kormányok, a magán-szektor és a magánemberek együttműködésével. Az UNICEF-tanulmány ehhez szolgál további részletekkel.