Divatrajongó és jótékony: Kovács Zsófi, aki már a nyitás előtt válogathatott a szupermodell által gyűjtött darabok között.

Honnan jött az ötlet, hogy megcsináld a magad gardróbvásárát?

Régóta megfogalmazódott már bennem, hogy szeretnék egy nagyobb jótékonysági kezdeményezéshez csatlakozni, illetve akár egy saját adománygyűjtést indítani, a megvalósítás mikéntjét viszont eddig nem találtam. Az UNICEF-hez Benes Anita (Daalarna) Bajnok programban való részvétele vitt közelebb, ekkor ismertem meg közelebbről, hogy mekkora törekvés és segíteni akarás koncentrálódik a szervezet mögött. Az UNICEF tevékenysége, céljai egyébként is nagyon közel állnak hozzám már évek óta, csodálom és tisztelem azt az alázatot, ahogyan a gyerekek életének jobbátételén dolgoznak. Mikor az adományozási lehetőségek után kutattam, megtaláltam Mihalik Enikő szuper kezdeményezését, aki egy gardróbvásár keretein belül árusítja majd a designer ruhadarabjait és kiegészítőit, és hasonló tevékenységre buzdít más divatrajongó lányokat is. Mivel évekig foglalkoztam blogolással, és a mai napig aktívan érdeklődöm a divat és a közösségi média iránt, nem is volt kérdés, hogy ez számomra is testhezálló misszióvá válhatna. Ráadásul a gardróbvásárok sem állnak távol tőlem, sok más bloggerrel, youtuberrel és influencerrel rendszeresen szervezünk árusítással egybekötött közönségtalálkozókat.

Tehát téged a jótékonyság vonz leginkább és csak másodlagos a divat?

Nagyon sok jó eleme van a kezdeményezésnek – kezdve onnan, hogy egyedülálló lehetőségként válogathatsz egy világhírű modell ruhatárából, egészen addig, hogy egy vásárlással egybekötött estét tölthetsz el a barátnőiddel. Nálam viszont nem ez volt a prioritás.

Évek óta úgy érzem, hogy kiváltságos a helyzetem – a családi hátteremnek köszönhetően – ami megkímélt attól, hogy komolyabb nehézségekkel szembe kelljen néznem. Rengetegszer előfordult, hogy emiatt bűntudatot éreztem, mert nem éreztem igazságosnak, hogy nekem máshonnan kell felépítenem az életemet, mint azoknak, akiknek már gyerekkoruk óta nélkülözniük kell. Középiskolában fogalmazódott meg bennem ez először, majd a felnőtt éveimre gyűrűződött bennem egyre inkább, hogy muszáj segítenem másoknak, hogy valamit én is visszaadhassak abból, ami nekem kijutott.

Melyik módot választottad? Te magad rendeztél egy az Enikőéhez hasonló, nyilván kisebb volumenű bulit vagy online próbálkoztál a nem hordott darabjaid értékesítésével?

Mindkettő kivitelezés rajta volt a palettámon, bár igaz, hogy nálam kicsit rendhagyó módon. Én egy már meglévő blogger gardróbvásárhoz csatlakoztam eladóként, bízva abban, hogy a közösség ereje majd több embert vonz oda – akár olyanokat is, akik ugyan nem hallottak az én kezdeményezésemről, de miután meséltem róla, szívesen támogattak benne. Egyébként, ha valaki otthon nem érzi kivitelezhetőnek a vásárt, ellátogathat akár a főváros pontjain tartott, bárki számára nyitva álló gardróbvásárra is, ott ugyanis rengeteg ember találkozik, és sokkal nagyobb eséllyel találnak majd gazdára a ruhái. A másik platform nálam a közösségi média volt. Ugyan nem rendelkezem túlzottan széles követőbázissal, de van már egy több, mint 5000 főből álló kis közösségem, akikre támaszkodtam. Így Instagramon és a Facebook „piacfelületein” is helyet kaptak a kiegészítőim fotói, hogy megtalálják a jövendőbeli tulajdonosaikat.

Milyen nehézségekkel szembesültél? Mit tanácsolnál azoknak, akik belevágnak?

A legnagyobb „szembeszél” talán az, hogy emberek megkérdőjelezik a szándékod. Sajnos nem minden szervezet átlátható a támogatások felhasználása során, ez pedig sokszor ébreszt szkepticizmust az emberekben. Az UNICEF jótékonysági gardróbvásárában az a jó, hogy a felületükön egyszerű online bankkártyás fizetést lehet alkalmazni, ráadásul az átutalt összeg azonnal, jól láthatóan megjelenik a felületen. Persze, előfordulnak kérdések magával a kampány folyamatával is, még mindig picit el kell magyarázni, hogy mit is takar a gardróbvásár fogalma, de egyre nagyobb érdeklődéssel és nyitottsággal fogadják az emberek ezt a kezdeményezést.

Nem érezted úgy, hogy “azért én mégiscsak szeretnék egy-két darabomért pénzt kapni és ettől most elestem”?

Én azt gondolom, hogy azok az emberek, akik így állnak a jótékonykodáshoz, talán nem is értik igazán annak célját… Sokan azért adományoznak, hogy mások szemében jobb színben tűnjenek fel, vagy akár saját magukat becsüljék meg jobban, és csak másodlagos az, hogy valóban segítsenek. Ha viszont az utóbbira tekintünk prioritásként, nem az lesz a mérvadó, hogy elestünk-e valamilyen bevételtől. Mindazonáltal az adományozás nem egy verseny, mindenkinek magában kell számot vetnie arról, hogy az adott időszakban milyen kiadást tud vállalni. Például a gardróbvásár nekem is egy olyan szakaszban zajlott, ahol a bevételemnek egy részét tudtam csak felajánlani, de ez nem zárta ki, hogy más esetben boldogan mondjak le valamilyen tárgyamról azért, hogy másnak ezzel örömet okozzak.

A kezdeményezés zöld, környezettudatosságra nevelni igyekvő vonulatát talán kevesek ismerik. Te hogy vagy ezzel?

A témáról való beszéd még mindig jelentősebb, mint a gyakorlati megvalósulás. A környezetvédelem mellett szót emelni trendi és jól csengő dolog, viszont a valódi változás a cselekedeteinkben és az odafigyelésben rejlik. Jellemző viszont, hogy míg a közvetlen környezetünkben nincs érezhető negatív hatás, addig az emberek nem feltétlenül tekintik ezt szívügyüknek. Szükségünk van még egy jó „csomagolásra”, amellyel azt érezhetjük, hogy nemcsak a környezetünknek teszünk jót, hanem magunknak is. Erre tökéletes opció egy ilyen gardróbvásár, ahol nemcsak kincsekre találhatsz, hanem egyúttal kíméled is a természetet azzal, hogy nemet mondasz a tömeggyártásra, és inkább más ruhái között keresgélsz olyan darabok után, amire másnak már nincs szüksége, neked viszont a ruhatárod megbecsült tagja lehet.

Az UNICEF-fel találkoztál már korábban? Hívószó volt neked a szervezet? Mit tudsz rólunk?

Természetesen magáról a szervezet létezéséről és munkájáról már korábban is tudtam, de először az egyetemi tanulmányaim során találkoztam részletesebben azzal, hogy hogyan is épül fel a szervezet és mik a főbb pillérei, céljai. Emlékszem, hogy már akkor annyira foglalkoztattak a gyermekek jogai, hogy minden lehetséges felületen utánaolvastam, hogy milyen érdekérvényesítési lehetőségeik vannak, hogyan lehet globálisan segíteni, támogatni őket. A szakmai életem végül más mederbe sodort, de akkor ott megfogadtam, hogy ha egyszer lehetőségem lesz, valamilyen úton-módon én is közre szeretnék majd működni a segítésükben. Ha egyelőre csak kisléptékben is, de ennek most álltam neki!

Hiszek abban, hogy az oktatás az egyik kulcs ahhoz, hogy az emberek, különösen a lányok kitörjenek a helyzetük fogságából és a kezükbe vehessék a sorsukat – nem alábecsülve persze a megfelelő élelmezés szükségességét, és az egészségügyi létminimum feltételeinek biztosítását is. Örömmel olvastam, hogy Mihalik Enikő is beállt az UNICEF ezen küldetése mellé, és igyekszik felhívni az emberek figyelmét a kislányokat sújtó problémákra, és arra buzdít másokat is, hogy indítsanak ők is az övéhez hasonló kezdeményezéseket. Örülök, hogy egyre többen érzik azt szükségesnek, hogy félretegyék a saját gondjaikat, és olyan problémák felszámolásában működjenek közre, amelyek túlmutatnak az átlagos hétköznapi nehézségekeinken. Ehhez pedig boldogan csatlakozom én is.

Szeretnéd követni Zsófi példáját? Csatlakozz saját gardróbvásároddal! 

Gardróbvásárt szervezek