Menetrend minden gyerek számára (#EVERYCHILD 2015)

Véget kell vetni a gyermekek elleni erőszaknak. Abban a világban, ahol közel egy milliárd 15 év alatti gyermeket ér rendszeres testi fenyítés, és ahol a 15 és 19 év közötti lányok közel negyede válik fizikai erőszak áldozatává, a gyermekek elleni erőszak minden országot és minden közösséget érint. Míg a gyerekek ellen irányuló erőszak gyakran láthatatlan, annak hatása az egyénekre és a társadalmukra mély és hosszan tartó, mely aláássa a többi területen elért fejlesztéseket. Mivel a gyermekek elleni erőszak egyetemes probléma, ezért alapvető globális cél a gyermekek védelme az erőszak, kizsákmányolás és bántalmazás ellen. Tenni kell annak érdekében, hogy felhívjuk a figyelmet az erőszakra és bátorítsuk az embereket, hogy szólaljanak fel, ha gyermekek elleni erőszakot észlelnek vagy gyanítanak. Továbbá erősíteni kell a szociális jóléti rendszereket és szolgáltatásokat, melyek megvédik a fiatalokat a veszélytől és támogatást nyújtanak azoknak, akik már az erőszak áldozatává váltak.

Véget kell vetni a globális szegénység felszámolásának központjában álló gyermekszegénységnek. A gyermekek teszik ki a mélyszegénységben élők majdnem felét: közel 570 millió 18 év alatti személy él a nemzetközi szegénységi küszöb alatt, napi 1,25 dollárból (kb. 360 Ft). A felnőttkori nincstelenség gyakran a fiatalkori szegénységből gyökerezik. A nyomor körforgásának megszüntetése érdekében meg kell értenünk a gyermekszegénység minden dimenzióját. A szegénység felmérésének túl kell lépnie az olyan szempontok vizsgálgatásán, mint jövedelem, szolgáltatásokhoz és szociális biztonsági rendszerhez való hozzáférés, egészség, táplálkozás, víz- és ivóvízellátás, menedék, minőségi oktatás koragyermekkortól serdülőkorig és más, diszkriminációt, beilleszkedést és kirekesztést érintő ügyeken. Cselekedni kell a szegénység hatásának csökkentése érdekében is: például a háztartások sebezhetőségének megfékezésével, a gyermekmunka legsötétebb formáinak kezelésével és a szűkölködő családokat védő rendszerek erősítésével.

Meg kell újítani azt a globális törekvést, ami a megelőzhető gyermek- és anyai elhalálozást igyekszik megállítani. A háztartások legszegényebb 20%-ában felnövő gyermekeknek kétszer akkora esélyük van arra, hogy még az ötödik születésnapjuk előtt meghalnak, mint a leggazdagabb 20%-nak, valamint kétszer nagyobb a valószínűsége, hogy leáll a növekedésük, ami sebezhetővé teszi őket. A közvélemény anyai elhalálozás iránti érdeklődésének felkeltése ellenére nem sikerült nagyobb előrelépést tennünk. A további életek megmentése érdekében jobb egészségügyi rendszert kell kiépítenünk és forrásokat biztosítani, hogy a gyermekek nagyobb eséllyel induljanak el az életben: a terhességet és a szülést biztonságosabbá tenni az anyák és a gyermekek számára egyaránt, a szoptatás arányát megnövelni, csökkenteni a gyermekkori növekedés leállását, megakadályozni a HIV fertőzés anyáról gyermekre való átterjedését, nagyobb hozzáférést biztosítani a tiszta vízhez, ivóvízhez és higiéniához és beruházni koragyermekkori fejlesztési programokba.

Nagyobb figyelmet kell szentelni a serdülőkorra, az élet második szakaszára. A serdülőkor kulcsfontosságú periódus, mely során megszilárdíthatjuk – vagy elveszthetjük – a koragyermekkorban szerzett előnyöket. A serdülőket – főleg a lányokat – rendkívül gyakran éri erőszak, a minőségi oktatás hiánya korlátozza őket, és nem férnek hozzá létfontosságú egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ahhoz, hogy megvédjük a serdülőkorúakat, gondozzuk lehetőségeiket, és jobban felkészítsük őket, hogy termelőképes felnőtté váljanak, több figyelmet kell fordítanunk arra, hogy minőségi tanulási lehetőséget és jobb felkészülést biztosítsunk a munkába álláshoz. Jobban kell támogatni az egészséges életmódot, ami csökkenti a nem fertőző betegségeket, elhízottságot, HIV fertőzést és más egészségügyi kockázatokat; és meg kell védenünk a serdülőkorúakat attól, hogy erőszak részesei vagy áldozatai legyenek. Többet kell tenni a serdülőkorba való befektetésnél – be kell vonni őket az olyan politikák kidolgozásába és szolgáltatások nyújtásába, melyek az életminőségüket javítják.

Fel kell használni a növekvő „információs forradalmat” a gyermekek jogainak támogatása érdekében. A friss, hiteles adatok létfontosságúak a leghátrányosabb, legkirekesztettebb és legsebezhetőbb gyerekek életét és jövőjét javító politikák fejlesztése és végrehajtása érdekében. A bontott statisztikák bemutatják a lemaradó és politikai döntésekből kihagyott gyermekek és közösségek helyzetét. Az adatok az eredmények mérése szempontjából is fontosak, hogy követhessük a fejlődést és irányt váltsunk, ahol szükséges.

Növelni kell a gyerekekbe, különösen a legsebezhetőbb és legkirekesztettebb gyermekekbe való befektetést. A fejlesztési, humanitárius, nemzetközi és nemzeti finanszírozáson keresztüli, gyermekekbe történő befektetésnél nincs kifizetődőbb. Legyen az oktatás, táplálkozás, ivóvíz és szennyvízelvezetés megvalósítása, egészségügyi ellátás vagy szociális védelem – elegendő pénzt kell szétosztani, hogy eredményeket érjünk el a legrászorulóbb gyermekeknél és családoknál. Különös figyelmet kell szentelni az olyan akadályok elhárítására, melyek jelenleg megfosztják a lányokat az alapvető szolgáltatásoktól vagy akadályozzák fejlődésüket. Ez nem csak erkölcsi és stratégiai feladat, hanem gyakorlati is: egyre több bizonyíték utal arra, hogy a leghátrányosabb gyermekekbe való befektetés hozzájárul a folyamatos növekedéshez és a társadalmak és nemzetek stabilitásához.

Meg kell szüntetni a gyermekeket érintő tartós válságok folyamatát. Mivel 2014-ben 230 millió gyermek élt konfliktus sújtotta országokban és másokat katasztrófák fenyegettek, a világ válasza a humanitárius válságokra – akár természeti vagy ember alkotta – magában kell, hogy foglalja a beruházást egy biztosabb jövőért a gyermekek számára. A rugalmas építkezés – gyermekeket, családokat, közösségeket segítő, a jövő csapásait elviselhetőbbé tevő kezdeményezésekbe való beruházás – alapvető annak érdekében, hogy véget vessünk a válság ördögi körének, melyet annyian szenvednek el manapság.

Priorizálni kell az oktatást, hogy minden gyermek és serdülőkorú iskolába járhasson és tanulhasson. Az oktatás nemcsak joga minden gyermeknek, hanem a kulcs is egy jobb élethez és életbevágó minden nemzet számára, hogy erősebb, békésebb és igazságosabb társadalmat építsen ki. Ahhoz, hogy elérjük az új fejlesztési célokat, meg kell növelnünk a minőségi oktatáshoz való hozzájutás lehetőségét koragyermekkortól a serdülőkorig és azon is túl – különösen azok számára, akik a leghátrányosabb helyzetűek, legkirekesztettebbek és leginkább kizártak, vagy akik számára társadalmi akadályok gátolják az iskolai végzettség megszerzését, beleértve a fogyatékos gyerekeket is.

Meg kell állítani a lányok kirekesztését, visszatartását és félreállítását. A lányok egészségébe, oktatásába, védelmébe és képességeik fejlesztésébe való beruházás növelése megoldás lehet a társadalmi kirekesztésre, diszkriminációra, és emellett megváltoztatja a női egyenlőtlenséget eredményező hozzáállást és politikákat. A nőkre ható infrastruktúrát – mint az ivóvíz és szennyvízelvezetés, energia és szállítás – oly módon kell alkalmazni, hogy az segítse és védje őket.

Kezelni kell a klímaváltozást a jövő generációk érdekében. A klímaváltozás és a természeti katasztrófák aránytalanul nagy hatással vannak a mai gyerekekre, különösen a leghátrányosabb helyzetűekre – és a hosszú távú hatás megvalósítása a mai fiatal generáció felelőssége. A gyermekek szavát, ötleteit és bizonyos szükségleteit fel kell ismerni és előtérbe kell helyezni minden politikában és befektetésben annak érdekében, hogy kezeljék a klímaváltozást, csökkentsék az üvegházhatást, a katasztrófák hatását és megvédjék a már törékeny természetet. Ha az elmúlt években a gyermekekért tett jelentős előrelépések nem vesznek el, ha a növekvő országok tovább erősödnek, ha a problémás területek stabilabbá válnak, ha a lányoknak és a fiúknak egyenlő esélyeik lesznek, és ha a természetes környezetet megőrzik a mai és jövő generációk számára, akkor a gyermekek valóban az új globális napirend szívében vannak. A gyermekeknek, fiataloknak és szegénységben élő embereknek bele kell szólniuk ebbe a tervbe, és szerepet kell vállalniuk a továbbhaladásért. A globális közösségnek – melyet a kormányok vezetnek és a polgárok valamint minden szektor munkatársai támogatnak – történelmi lehetősége van arra, hogy lebontsa az akadályokat, melyek továbbra is rengeteg gyermeket zárnak ki a haladásból, és hogy befejezze a munkát, mellyel egy olyan társadalmat épít, amiben minden gyermek túlél és erősödik, tanul és növekszik, részt vesz és hozzájárul a társadalomhoz. Ez nem csak a helyes cselekedet – ez mindenki érdeke.

A világ egy szebb jövőt képes a gyermekek elé tárni, ha összefogunk, és együtt cselekszünk minden gyermekért. „#EVERYChild”