Fanni parlamenti felszólalása

Tóth Fanni, az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövete 2017. november 20-án, a gyerekek világnapján felszólalt a gyerekjogokról számos fiatal előtt a Parlament felsőházában.

 

Köszönöm a szót, Elnök Úr!

Hölgyeim és Uraim!

A mai nap, november 20-a a gyerekjogok nemzetközi napja. 1989-ben ezen a napon fogadta el az ENSZ a gyermekek jogairól szóló egyezményt, melyet mára szinte az összes ország aláírt és jogrendszerébe emelt. Szükség is van a gyerekjogokra: nem csak azért, mert a 18 éven aluliak sokkal sérülékenyebbek, sokkal több veszélynek vannak kitéve, mint a felnőttek, hanem azért is, mert a gyerekkor egyszeri és megismételhetetlen.

Magyarországon szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen születésünkkor anyakönyveznek minket, megkapjuk az életmentő oltásokat, mindig jut tiszta ivóvíz, és mindannyian járhatunk iskolába. A világ nagyobb részén azonban ezek az alapvető gyerekjogok gyakran ismeretlenek. Az éhínségek, az alapvető higiéniai feltételek és az egészségügyi ellátás hiánya mellett gyerekek millióinak életét veszélyeztetik fegyveres konfliktusok, háborúk, vagy az, hogy az oktatásból kimaradva olyan lemaradásba kerülnek, amely egész életükre hatással lesz.

A gyerekek jogait rögzítő ENSZ gyermekjogi egyezmény kimondja azt is, hogy a gyerekeket, fiatalokat megilleti, hogy a rájuk vonatkozó dolgokról megfelelő információkat kapjanak. Ezen kívül a gyerekeket megilleti a véleményezési jog az őket érintő kérdésekben, és azt kellően tekintetbe is kell venni.

Eszerint szabadon hozzászólhatunk ezekhez a témákhoz, akár családon, iskolán, szakkörön, más közösségen, a környezetünkön belül is.

Mivel az életünk egyik legfontosabb színtere az iskola, ebben a kérdésben pár fiatallal összefogva állást foglaltunk élve a véleményezési jogunkkal egy ajánlás keretében, amit a mai napon át fogunk adni az oktatási jogok biztosának. Ebben az ajánlásban kitértünk arra, hogy milyen fontos lenne az iskolákban a mediátor rendszer kialakítása a konfliktusok kezelésére, illetve arra, hogy szeretnénk, ha minden diák tantervébe bekerülne az „empátia óra”, mert „Szeretnénk, ha az iskola egy olyan hely lenne, ahol megértetik velünk, hogy sem ma, sem felnőtt korunkban nincs értelme gyűlölni valakit a származása, a szexualitása, a vallása, vagy éppen a fogyatékossága miatt.”

Egészen kicsi korunk óta rengeteg kérdésünk van a világról, és ezzel egyidejűleg folyamatosan megkérdőjelezzük azt. Sokszor hajlamosabbak vagyunk egy-egy kérdést, problémát sokkal egyszerűbben felfogni, mint a felnőttek, így olykor ilyen helyzeteket egyszerűbben közelítünk meg, nem gondoljuk túl, és bizony előfordul, hogy ez hozza a megoldást. Ezen kívül nagyon fontos, hogy mi, gyerekek meg merünk kérdőjelezni számos rutint és beidegződést, és merünk nagyot álmodni is.

Többek között azért fontos, hogy a felnőttek velünk együtt, a mi bevonásunkkal hozzanak meg bizonyos döntéseket, mert ezek a mi jövőnket épp úgy, ha nem jobban befolyásolják. A véleményünk kinyilvánítását persze megfelelő formában kell tennünk, ehhez pedig a felnőttektől lehetőséget kell kapnunk erre, éppen úgy, ahogy majd később nekünk is meg kell adnunk ezt a lehetőséget az utánunk következő generációknak.

A gyerekkor egyszeri és megismételhetetlen. Ez azt jelenti, hogy nem várhatunk azzal, hogy megszólaljunk a minket érintő kérdésekben. Ahhoz, hogy képviselni tudjuk a hangunkat, és ahhoz, hogy az üzenetünket megfelelő módon tudjuk közvetíteni, össze kell fognunk.

Arra kérlek titeket, hogy hallassátok a hangotokat, mert a mi véleményünk is számít.

Segíts a kritikus helyzetben lévő gyerekeknek!

Havi rendszeres adományoddal életeket menthetsz.

Segítek