Gyermekjogok

A gyermekjogok története

A Gyermekjogi egyezményt 1989. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése, azonban a gyermekekről már korábban is tárgyalt a nemzetközi közösség.

1924

A gyermekek bántalmazástól és kizsákmányolástól való védelmére irányuló erőfeszítések már a XIX. században kezdődtek. Ebben az időben a gyermekeket általában szüleik tulajdonának tekintették egészen a nagykorúságuk eléréséig. Az I. világháborút követően, látva a Balkán országaiban és Oroszországban a menekült gyerekek katasztrofális helyzetét, a brit Eglantyne Jebb (a máig működő nemzetközi gyermekjogi szervezet, a Save the Children alapítója) külön szabálygyűjteményt dolgozott ki. Ez volt a Gyermekek Chartája, melyet a Népszövetség 1924-ben fogadott el, és a Genfi Nyilatkozat Néven vált ismertté. A gyermekek védelmében vetett hit univerzalitása vezetett el tehát az egyik legelső, kifejezetten emberi jogi dokumentum megszületéséhez- még jóval az emberi jogi terminológia elterjedését megelőzően. A Genfi Nyilatkozat tartalmazta a gyermekek jóllétét biztosító alapvető jogokat, azonban a Népszövetség 1946-os feloszlásával elvesztette jogi alapját.

1948

Az ENSZ Közgyűlése 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely mérföldkő az emberi jogok elismerése vonatkozásában, azonban csupán néhány, kifejezetten a gyermekek javát – különösen a védelmüket – szolgáló rendelkezést tartalmaz.

1959

Az ENSZ többéves előkészítést követően 1959. november 20-án újabb nyilatkozatot fogadott el a gyermekek jogairól. Azóta november 20-a a gyermekek jogainak világnapja. A nyilatkozat olyan jogokat is elismert, mint a névhez, az állampolgársághoz vagy az ingyenes alapfokú oktatáshoz való jog, és bár már szélesebb körben ismerte el a gyermekek jogait, annak alkalmazása nem bírt kötelező érvénnyel.

Az 1959-es nyilatkozaton túl még számos emberi jogi és humanitárius jogi szerződésbe beépítették a gyermekeket érintő különleges rendelkezéseket, azonban hamar világossá vált, hogy a gyermekek jogaival kapcsolatban szükség lenne egy átfogó, a nemzetközi jog értelmében mindenkire nézve kötelező érvényű nyilatkozatra. Ezt az álláspontot erősítették a magas csecsemőhalandóságról, a nem megfelelő egészségügyi ellátásról, az alapfokú oktatás korlátozott lehetőségeiről szóló jelentések is. Aggasztó beszámolók érkeztek bántalmazott, és szexuális célra vagy veszélyes munkavégzésre használt gyermekekről, börtönben vagy egyéb nehéz körülmények között élő gyermekekről, valamint fegyveres konfliktusok miatt menekültté vagy áldozattá vált gyermekekről.

1979

A Gyermekjogi egyezmény tervezetének kidolgozása 1979-ben, a Gyermekek Nemzetközi Évében kezdődött meg, melynek első tervezetét 1979-ben nyújtotta be a lengyel kormány az ENSZ Közgyűlésének, a Nemzetközi Év részeként. Az egyezmény megfogalmazására az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága felállított egy, a világ minden régiója képviseletét megjelenítő munkacsoportot. A tervezőcsoport magját a kormánymegbízottak tették ki, de az ENSZ szerveinek és szakosított intézményeinek (ideértve az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának (UNHCR), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO), az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) és az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO)), valamint számos nem kormányzati szervezetnek a képviselője is részt vett a tanácskozásokon. A lengyel kormány által benyújtott tervezet jelentősen módosult, és a hosszú tárgyalási folyamat során kibővült. Mielőtt a tervezetet benyújtották a Közgyűlés elé, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága, valamint a Gazdasági és Szociális Tanács alaposan megvizsgálta a szöveget annak érdekében, hogy egy olyan egyezmény szülessen, amely a sokféle nemzeti kulturális, politikai és gazdasági helyzetnek megfeleljen anélkül, hogy annak védelmi szintje csökkenne. Ez a folyamat, melynek eredménye egy széles körben támogatott történelmi fontosságú Egyezmény megszületése, 10 év gondos munkájába telt.

1989

1989-ben az ENSZ Közgyűlése egyhangúlag elfogadta a Gyermekjogi egyezményt (44/25 határozat), így utat nyitott a következő szakasznak: a tagállamok általi ratifikációnak és egy ellenőrző bizottság felállításának.

1990-es évek

Kevesebb mint egy éven belül, 1990 szeptemberére 20 állam ratifikálta az egyezményt (köztük Magyarország is), mely ezáltal hatályba lépett. Ugyanabban a hónapban az UNICEF és hat tagállam (Kanada, Egyiptom, Mali, Mexikó, Pakisztán és Svédország) kezdeményezésére New Yorkban megrendezésre került a „Nemzetközi Csúcstalálkozó a Gyermekekért”. A csúcstalálkozó valamennyi államot az egyezmény elfogadására bátorított. 1990 végére 57 ország vált részes állammá. 1993-ban, a Bécsben megrendezett Emberi Jogokról Szóló Világkonferencián kijelentették, hogy a cél a nyilatkozat egyetemes elfogadtatása 1995-re.

2014

2014 áprilisáig, a világ három országát leszámítva, valamennyi, 194 ország vált az egyezmény részesévé. Az egyezmény 25. évfordulója alkalmából világszerte rendeztek programokat, kampányokat.

Segíts a kritikus helyzetben lévő gyerekeknek!

Havi rendszeres adományoddal életeket menthetsz.

Segítek