Gyermekmunka elleni küzdelem

A gyermekmunkáról általában

Az ILO (a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet, az ENSZ 1919-ben alapított szakosodott szervezete, melynek célja a munkavállalók alapvető munkaügyi és szociális jogainak védelme) adatai szerint jelenleg világszerte körülbelül 218 millió 5–17 éves gyermeket érint a munkában való foglalkoztatottság. Közülük mintegy 152 millió áldozata a gyermekmunka kizsákmányoló gyakorlatának; s csaknem felük (73 millió) veszélyes munkát végez.

A gyermekek által végzett munka nem minden formája minősül gyermekmunkának. Az ILO nemzetközileg elfogadott egyezményei alapján a felszámolandó gyermekmunkát olyan gazdasági kizsákmányolásként definiáljuk, amely veszélyezteti egy gyermek iskoláztatását, egészségét, illetve a fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi fejlődését. A gyermekmunka jelenségvilágán belül megkülönböztetjük a veszélyes vagy kockázattal járó munkavégzést, mely esetében a tevékenység a gyermekre veszélyes és egészségtelen körülmények között történik. Azaz nem megfelelő biztonsági és egészségügyi előírások ill. foglalkoztatási feltételek eredményeként a gyermek fokozottan ki van téve sérülésnek, betegségnek illetve halálnak. Egészségtelen és veszélyes munkakörülménynek minősül a tűz, a hőség, az erős napfény; a nyirkos, poros, penészes és piszkos munkakörülmények; a napi nyolc órát meghaladó munka mennyiség; a veszélyes munkaeszközök; a túl meleg vagy túl hideg környezet; illetve az éjszakai munkaidő (22:00-06.00).

Az ILO statisztikái szerint a gyermekmunka által érintettek csaknem fele Afrikában él; de közel ennyien vannak Ázsiában. A 152 millió gyermekmunka áldozatnak közel fele 5–11 éves. 42 millió (28%) 12–14 éves; és 37 millió (24%) 15-17 éves. Az életveszélyes gyermekmunkának minősülő gyakorlat a 15-17 éveseket sújtja leginkább, de sok a 12 év alatti gyermek is. A nemi differenciál vonatkozásában azt találjuk, hogy a 152 millió gyermek közül 88 millió fiú és 64 millió lány. A gyermekmunkában érintetteknek tehát 58% -a, a veszélyes munkavégzéssel sújtottaknak 62% -a fiú. Ebből úgy tűnhet, hogy a fiúk esetében nagyobb a az érintettség, de ez nem egyértelmű, a háztartási munkában való kizsákmányolás uis hozzájárul a jelenség látenciájához, amely elsősorban a lányokat érinti. Szektorálisan világviszonylatban elsősorban a mezőgazdaságban van jelen (71%), ezt követi a szolgáltatások területe; majd az ipar – ide értve a bányászatot is. Nagyon jellemző az úgynevezett informális vagy szürke gazdaságban. Thaiföldön például az olyan kis méretű, informális foglalkoztatások esetében, mint amilyen a halászati feldolgozóipar különösen jellemző, mert kevésbé szabályozzák őket, és hiányoznak a megfelelő munkavédelmi, törvényi-jogi ismeretek mind a munkavállaló, mind a munkáltató részéről.

A gyermekmunka egyszerre oka és következménye is a társadalmi egyenlőtlenségeknek, melyeket megerősítenek a hátrányos megkülönböztetések. Az őslakos csoportokból vagy a bizonyos kultúrákban jelen levő alacsonyabb kasztokból származó gyermekek nagyobb valószínűséggel esnek ki az oktatásból munkavégzés miatt, ahogy a bevándorló gyermekek is kiszolgáltatottabbak a rejtett és tiltott munkavégzésnek és a lánygyermekek is a háztartási cselédségnek.

A nyolcéves Ahmed a téglákat cipel a fején csádi egy téglagyárban, ahol sok hasonló gyereket foglalkoztatnak.
Több mint 25 millió 6 és 15 év közötti gyermek, vagyis ebben a korcsoportban a gyermekek 22% -a marad ki az oktatásból 22 ország konfliktusövezeteiben. A csádi oktatási válságra reagálva az UNICEF 2017 eleje óta több mint 58 000 diák számára biztosít oktatást, több mint 760 tanárnak nyújtott tananyagokat, és 151 osztálytermet, 101 átmeneti tanulási helyet hozott létre, valamint 52 latrinát és 7 sportpályát épített. Az UNICEF Csád 327 tanár fizetését is támogatta a 2016–2017-es tanévben.

 

Okok, háttér

A gyermekmunka nagyon komplex és alapvetően egy szegénységgel összefüggő jelenség: a gyermekek a családjuk és maguk túlélése miatt kényszerülnek dolgozni, azaz primer módon a szűkösség kényszeríti őket a munkára, de további tényezők is hozzájárulnak a gyakorlathoz, fenntartják, tolerálják és újratermelik azt.

A megfelelő minőségű oktatás hiánya megrajzolja azt az ördögi kört, amiben a gyermekmunka is megszületik és majdan újratermeli önmagát: sokaknak nem áll rendelkezésre, mások nem engedhetik meg maguknak, hogy gyermekeiket taníttassák. Ez önmagában vezet a gyermekmunka gyakorlatához: a szegény családban élő gyermek, amelyik nem jár iskolába, dolgozik, és könnyen belátható, hogy a megfelelő kvalifikáltságra szert nem tevő gyermek felnőttként is olyan munkák elvégzésére kényszerül, amely kevés jövedelemmel jár így téve sebezhetővé őt. Ugyanakkor nem megfelelő vagy hiányzó oktatásnak további hatása is van: a hiperkonnektáltság hiánya, az alulinformáltság. A gyermekmunka olykor annyira beágyazott gyakorlat, hogy sem a szülő, sem a gyermek nem realizálja illegális praxisként.

A helyi szokások, tradíciók is szerepet játszanak: az az elvárás, hogy a gyermek kövesse a szülői mintát és tanulja azt ki, illetve szerezzen benne gyakorlatot már egészen fiatalon, vagy az olyan társadalmi, vallási tradíciók – mint a költséges esküvő például -, ami hitelek felvételére kényszeríti a családot, melynek visszafizetéséhez a gyermek munkája is szükséges. A hiteltörlesztés miatti munka, vagy adósrabszolgaság különösen elterjedt gyakorlat, amely a szegény családokat sújtja.

Szintén ok az otthon elhagyására való kényszerítettség, menekült, migráns lét, vagy az államon belüli konfliktusok, hiszen egy háború sújtotta területen egészen más lehetőségei vannak egy gyermeknek, mint békében.

Az látható tehát, hogy alapvetően a szegénységgel van összefüggésben, de annak kiterjesztett értelmében: a gyermekmunka is része annak jelenségkörnek, amit Oscar Lewis amerikai antropológus a szegénység kultúrájaként aposztrofál: a gazdasági és társadalmi hátrányból adódó sajátos életmód és kultúra önreprodukálóvá válik, és a későbbiekben a változtatást hátráltatja.

A gyermekmunka Európában is sokáig bevett gyakorlat volt, a szabályozása a jóléti társadalmak sajátja illetve a szemléletváltozás eredménye is, ahogy a gyermekre tekintünk.

A nevem Hussein, 10 éves vagyok. Két éve dolgozom egy szerelőműhelyben. Csak egy hónapot járhattam iskolába, azután abba kellett hagynom. Muszáj volt elkezdenem dolgozni, hogy pénzt keressek, és segítsek a családomon. A testvéreim elmenekültek. Nem tudom, hogy hol vannak most, de nagyon hiányoznak. Az az álmom, hogy egy nap saját boltot nyitok, többet fogok keresni, és saját alkalmazottaim lesznek.

 

Sérült jogok, következmények

A gyermekeket megillető jogokat az ENSZ 1989-ben elfogadott Gyermekjogi Egyezménye rögzíti, melyet a magyar törvényhozás az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki. Ez az egyezmény biztosítja, hogy a tagállamokban élő gyermekek védelmet élvezzenek a kizsákmányolással, erőszakkal szemben, illetve joguk legyen az ingyenes alapfokú oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, de a játékhoz és a szabadidőhöz is. Ennek ismeretében könnyen belátható, hogy a gyermekmunka valamennyi gyermekeket megillető jogot sért. A kizsákmányoló gyakorlat, az erőszak valamennyi gyermeket súlyosan károsít mentálisan, a következmények nagyon messzire vezetnek: a bántalmazás/elhanyagolás hosszú távon a gyermek személyiségfejlődésére is kihat. Mára köztudott, hogy a koragyermekkorban elszenvedett bántalmazás/elhanyagolás károsítja a fejlődő idegrendszert, visszaveti a gyermek szellemi, érzelmi és szociális fejlődését. A bántalmazott gyermekek körében felnőtt korban sokkal gyakoribb az öngyilkosság, a pszichés zavarok, a különböző deviáns magatartási formák, a bűnözés, az agresszivitás, a depresszió, az alkoholizmus. A gyermekmunka a szegénységben születik és egyszersmind vissza is hat rá, generálja, újratermeli azt.

A 4 éves Diomande Siriki üres tekintettel bámul maga elé. A kisfiú itt született, egész életét itt töltötte Elefántcsontpart délnyugati részén, San Pedro városában egy faszéntermelő területen, ahol nők és gyermekek dolgoznak nap mint nap a forróságban, porral és füsttel teli légkörben. Az országban több mint 1,4 millió gyermek dolgozik gyakran hasonlóan nehéz körülmények között.

 

Mit tesz az UNICEF?

A gyermekmunka éppen úgy, ahogy a szegénység egyéb attribútumai nem értelmezhető és nem is kezelhető holisztikus szemlélet nélkül.

A UNICEF ezért multiszektorális, holisztikus megközelítést alkalmaz a gyermekmunka területén is: olyan átfogó politikákba érdemes ágyazni a gyermekmunka elleni küzdelmet, amely az oktatást, a szociális védelmet, az igazságügyet, a nemzetközi emberi jogokat és a munkajogot is érintik. Tehát a jogi reformot, az oktatást, a szociális védelmet, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést egyaránt fontosnak tartjuk annak érdekében, hogy a gyermekmunka csökkentését felgyorsítsuk.

Az UNICEF igyekszik támogatást nyújtani a társadalmi tudatformálásban is – abban, hogy a gyermekmunka kulturális megítélése módosuljon. Támogatja egyszersmind azokat a stratégiákat, amelyek alternatív jövedelmet biztosítanak a rászoruló családoknak, hogy azok ne kényszerüljenek gyermekeiket dolgoztatni. Az szervezet továbbá együttműködik a magánszektorral is bizonyos osrzágokban annak érdekében, hogy világszerte valamennyi munkaadó ismerje a beszállítói gyermekekre gyakorolt hatásainak üzleti gyakorlatait – azaz, hogy az adott partner gyermekmunkát alkalmaz-e vagy sem -, és ilyen formán léphessenek fel a nem etikus gyakorlatokkal szemben. A világszervezet ezen túl támogatja a téma kutatását – az UNICEF általában nagyon sokat áldoz az ismeretek bővítésére, a kutatásra, a tudományos munkára, mert a jó gyakorlatok a megfelelő tudásból táplálkoznak.

 

Mit tehetünk mi?

Az UNICEF többször említett holisztikus szemléletmódon alapuló munkájában a gyermekmunka elleni küzdelem komoly szerephez jut. Magyarországon az UNICEF az egyetlen nemzetközi szervezet, amely a globális szegénységcsökkentéssel foglalkozik, így ha valaki itthon egy olyan szervezetet szeretne támogatni, amely gyermekmunka globális problémáját igyekszik orvosolni, akkor arra sarkallom, támogassa havi rendszeres adományával az UNICEF Magyarországot.

A hatékony segélyezés és ilyen formán az azt támogató adományszervezés is a kiszámíthatóságra, a tervezhetőségre, az állandóságra törekszik. Az egyéni adományozás tekintetében ez a havonta rendszeres adományt folyósító pledge támogatást jelenti.

Segítek

Hazai helyzet

Magyarországon munkavállaló az lehet, aki a tizenhatodik életévét betöltötte. Ettől eltérően munkavállaló lehet – az iskolai szünet alatt – az a tizenötödik életévét betöltött tanuló, aki nappali rendszerű képzésben vesz részt. A 16. életévét még be nem töltött fiatalkorú foglakoztatásához a törvényes képviselőjének a hozzájárulása szükséges. A munkavédelmi törvény előírásai szerint fiatal munkavállalót nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely egészségére, testi épségére hátrányos következményekkel járhat.

Magyarországon a jogi szabályozás megfelelő tehát. Mindennek ellenére ismerünk jogsértő eseteket. Az osztrák székhelyű Nemzetközi Migrációs Politikát Fejlesztő Központ az ENSZ megfigyelő státuszú szervezete 2019-ben megjelent kutatási jelentéséből tudhatjuk, hogy Magyarországon felnőttek és gyermekek is elszenvedői kizsákmányoló munkának az építőiparban illetve a vendéglátásban elsősorban. Főleg szír, afgán és iráni fiatalokat sújt a gyakorlat. Ezek a gyerekek a keresetük javarészét egyébként hazaküldik, itt pedig gyakorlatilag éheznek.

Ne higgyük, hogy itthon nincs jelen a gyermekmunka! Ahol sebezhetőség van, ott a kizsákmányolás is megjelenik.

Az UNICEF sosem győzi eleget hangoztatni az oktatás fontosságát. Az iskola nem pusztán tudást és kvalifikáltságot nyújt, de ennél jóval többet is: a sebezhető, mélyszegénységben élő gyermekeknek az iskola biztonságot jelent. Ahogyan azt a Gyermekjogi jelentésünkben is leírtuk, a szakképzésben részt vevő fiatalok érintettek leginkább a korai iskolaelhagyásban, a tankötelezettség korhatárának leszállítása semmiképpen nem kedvez az esetleges kizsákmányolásnak.


Segíts a kritikus helyzetben lévő gyerekeknek!

Havi rendszeres adományoddal életeket menthetsz.

Segítek