Az elmúlt időszakban több olyan sajnálatos hír jelent meg a médiában, melynek témája nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek bántalmazása, vagy halála volt. A közelmúltban született meg az Alapvető Jogok Biztosának jelentése az AJB-276/2023. számú ügyben, a gyermekvédelmi szakellátásba vett, nevelőszülői gondoskodásban élő gyermekek ellátásával összefüggésben.
Az ombudsman nyolc intézményt vizsgált az ország egész területét lefedve és komoly, rendszerszintű problémákat tárt fel.   Mindezek apropóján szeretnénk néhány gondolatot megosztani a nevelőszülőség témakörében, felvázolva annak jogi kereteit, illetve nevesítve azokat a rendszerszintű hibákat, melyek nap mint nap nehezítik a gyermekvédelmi gondoskodás megfelelő működését és a közelmúltban nyilvánosságra került esetek bekövetkezéséhez is hozzájárulhattak. 

Nevelőszülői hálózatok vs. gyermekotthonok: 

A családjukból kiemelt gyermekekről való gondoskodás megfelelő megszervezése állami feladat. Az állam kötelezettsége az, hogy ellássa azon gyermekek helyettesítő védelmét, akikről vér szerinti családjaik nem képesek gondoskodni. Ezt a kötelezettségét teljesíti a gyermekotthonok létesítésével, illetve a nevelőszülői hálózatok működtetésével.

A legfrissebb adatok szerint megközelítőleg 21 ezer gyermek él állami (vagy gyermekvédelmi) gondoskodásban. Ők azok a gyerekek, akiket kiemeltek a vérszerinti családjukból azért, mert a családjuk valamilyen okból nem tud róluk gondoskodni. Az okok sokfélék lehetnek: a gyermek valamilyen okból huzamosabb időre felügyelet nélkül marad, veszélyeztetettség, bántalmazás vagy elhanyagolás miatt, esetleg a gyermek fejlődése egyéb okok miatt nem biztosítható megfelelően a családjában.

Ezeknek a gyermekeknek nagyjából 70 százaléka él nevelőszülőknél, akik száma megközelítőleg 5500 fő. Egy 2014-es jogszabálymódosítást követően minden, 12 éven aluli gyermeket nevelőszülőnél kell elhelyezni a gyermekotthonok helyett, hiszen a vér szerinti családjából kiemelt gyermek érdekét az szolgálhatja a legmegfelelőbben, ha egy biztonságos családi környezetbe kerülhet át. Sajnos ez a mai napig nem valósult meg teljes mértékben, a nevelőszülők elégtelen száma miatt. Még inkább problémás a 0-3 év közötti gyermekek elhelyezése, akik életkorukból adódóan kiemelt figyelmet érdemelnek.

Mit csinál a nevelőszülő? 

A nevelőszülő a családjából kiemelt gyermekről gondoskodik, biztosítva számára a testi, lelki, erkölcsi, érzelmi és értelmi fejlődést, miközben hidat képez a gyermek és a vér szerinti családja között. Ennek a feladatnak az ellátása foglalkoztatási jogviszony keretében történik, ahol a nevelőszülőt a munkájáért munkabér, a gyermekek ellátására pedig ellátmány illeti meg.  A nevelőszülőnél történő elhelyezés nem végleges céllal történik, ideális esetben csupán átmeneti állapotról beszélhetünk. Addig tart, amíg a gyermek sorsa rendeződik: visszakerül a vérszerinti családjához, vagy örökbefogadó szülőkhöz. 

Fontos megkülönböztetni az örökbefogadástól: az örökbefogadás során a gyermek az örökbefogadóval rokonsági kapcsolatba kerül, szülő-gyermek viszony létesül közöttük. 

Kiből lehet nevelőszülő? 

A gyermekvédelmi törvény alapján a nevelőszülővé válás jogszabályi feltételei az alábbiak:

– 24. életév betöltése

– teljes cselekvőképesség

– büntetlen előélet

– a gyermeknél legalább 18, legfeljebb 50 évvel idősebb

– megfelelő személyiség, egészségügyi állapot és körülmények a gyermek ellátásához

– a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony képesítési előírásainak való megfelelés

Kiből lehet jó nevelőszülő?

A családjától elszakított, traumatizált gyermeknek a fizikai szükségleteit kielégítő gondoskodáson túl, komoly érzelmi segítségre van szüksége ahhoz, hogy megfelelően tudja feldolgozni az őt ért hatásokat. 

A nevelőszülő személyiségének elég stabilnak, érettnek kell lennie ahhoz, hogy egy számára lényegében ismeretlen gyermeknek biztonságot tudjon nyújtani. Empatikus, elengedő érzelmi erőforrással rendelkező, a gyermek bonyolult szükségleteire érzékeny személyiség.

Nevelőszülőnek lenni mindemellett egy komoly szakértelmet igénylő feladat is. A nevelőszülőnek átfogó ismeretekkel kell rendelkeznie a traumáról és annak hatásairól, arról, hogy milyen egy bántalmazott, elhanyagolt, családjából kiemelt gyermek. Éppen ezért a nevelőszülőket olyan gyermekvédelmi szakemberekké szükséges képezni, akik képesek a traumatizált, érzelmi, viselkedésszabályozási problémákkal rendelkező gyermekeket megfelelő szakértelemmel gondozni amellett, hogy szeretetben, gondoskodásban, empátiával nevelik őket, biztonságos családi környezetben. 

A nevelőszülői ellátás főbb rendszerszintű problémái:

• Nincs elég nevelőszülő annak ellenére, hogy komoly állami és civil törekvések történtek, történnek a nevelőszülők toborzására.
• Az alacsony nevelőszülői számok mellett problémát jelent még azok területi eloszlása is, hiszen Magyarországon teljes vármegyék (pl. Győr-Moson-Sopron vármegye, Vas vármegye), akár országrészek is vannak, ahol kiemelten kevés a nevelőszülő. Ez többek között ahhoz a problémához is elvezet, hogy vannak gyermekek, akiket csak nagyon távol, akár 50-100 kilométerre lehet elhelyezni nevelőszülőnél, így csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudja tartani a kapcsolatot a vér szerinti családjával, ami megnehezíti, vagy akár teljesen el is lehetetlenítheti a későbbi, családba való visszatérését.
• A nevelőszülők megfelelő kiválasztására/szűrésére nincs egységes szakmai protokoll, ezért sok, a feladatra alkalmatlan nevelőszülő dolgozik a rendszerben. Hiába van valamelyest szabályozva a kiválasztási folyamat, gyakran megtörténik, hogy nincs lehetőség megfelelő szakemberekből válogatni, így a gyermek sürgős elhelyezésének indokoltsága miatt, már a törvényi minimumszabályoknak megfelelő személyt is kiválaszthatják nevelőszülőnek.
• A nevelőszülői rendszerből hiányoznak továbbá azon nevelőszülők, akik képesek lennének gondozni a különleges, vagy speciális igényű gyermekeket, így számukra az egyetlen megoldás az intézményi keretek között történő elhelyezés marad, ami ezen gyermekek számára további, nagyon komoly traumát okozhat. Nagyon sok gyermek, aki a gyermekvédelem rendszerébe kerül, igényelné az ellátás ezen fajtáját, azonban jelenleg Magyarországon csupán kétszámjegyű azon nevelőszülők száma, akik ezt nyújtani tudják. 
• Rendszerszintű probléma még a nevelőszülői utánpótlás akadozása, mely lényegében a jelenlegi nevelőszülők átlagéletkorának növekedését is jelenti, holott jogszabályi szinten került rögzítésre, hogy a gondozó és a gyermek között legfeljebb 50 év lehet a korkülönbség. A gyakorlatban azonban ez az életkor még gyakran magasabb is lehet, melyről az Alapvető Jogok Biztosa is megállapította, hogy ez semmiképpen sem segíti elő a gyermekek megfelelő fejlődését. Fontos lenne elérni, hogy a nevelőszülők számának növekedése mellett annak folyamatossága is biztosított legyen. 
• A támogató rendszer hiánya. A súlyos bántalmazási esetek esetén gyakran elmarad, vagy hiányos a támogatás és az ellenőrzés a nevelőszülői hálózat részéről. 
• A szolgáltatásokhoz való hozzájutás egyenlőtlenségei Budapest és vidék viszonylatában. Vidéken ugyanis kifejezetten nehéz fejlesztéshez, pszichológiai segítséghez jutni, mely azonban nagyon fontos lenne a gyermekek számára. 

Fontos hangsúlyozni, hogy Magyarországon sok a kiváló nevelőszülő is, akik mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a náluk elhelyezett gyermekek a lehető legjobban fejlődhessenek. Ők rendelkeznek a fent említett megfelelő személyiséggel és szakértelemmel, amivel valóban segíteni tudják a legnehezebb sorsú gyerekek boldogulását.
Ezekre a készségekre azonban az állam gyakran nem szakértelemként tekint, a nevelőszülőket pedig nem szakemberként, hanem lényegében munkavállalókként kezeli, mely oka lehet a jelenlegi, nevelőszülőket ötvöző alacsony társadalmi és anyagi megbecsülésnek. 

Ameddig nem biztosított a megfelelő számú jelentkező, a gyermekeket és a nevelőszülőket is támogató szolgáltatórendszer, valamint a megbecsülés növelése, addig nem várható rendszerszintű- és színvonalbeli pozitív változás a nevelőszülői területen.

A gyermekek halálával végződő esetekben elengedhetetlen lenne, hogy egy szakemberekből álló vizsgálóbizottság vizsgálhassa az eset körülményeit, azokból pedig megfelelő következtetéseket vonhasson le a jövőbeli működés és a hasonló helyzetek megfelelő kezelése érdekében. 

A korábban említett és hivatkozott ombudsmani jelentés terjedelmesen és részletesen kifejti a nevelőszülői hálózatok működését és folyamatait is, így szeretnénk azt a téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánlani.
A jelentés EZEN A LINKEN olvasható.

A cikket Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatója, illetve Alberti Giulia gyermekjogi munkatárs írta. A témában vele készült interjú a 444.hu oldalán EZEN A LINKEN olvasható.