Mivel a gyerekek között is biztosan téma lesz az ukrajnai konfliktus, ezért fontos, hogy tantermi keretek között is beszéljünk a témáról és a fiatalok ne csak a kortársaktól informálódjanak. Néhány gyermeknek, fiatalnak ez lehet az első alkalom, hogy a gyermekek elleni erőszakkal vagy a háború fogalmával találkozik, ezért különösen fontos, hogy segítsük a téma feldolgozásában őket. Amikor egy olyan érzékeny témáról beszélünk, mint a háború, pedagógusként fontos olyan általános szabályokra, csoportdinamikai megfontolásokra ügyelni, amelyek biztosítják azt, hogy ezeket a beszélgetéseket különösen érzékenyen kezeljük, odafigyelve a diákok személyes hátterére és tapasztalataira.

Az óra előtt:

Érdemes végiggondolni, hogy tudunk-e olyan konkrét diákról, akit személyesen érint a téma? Amennyiben igen, akkor beszéljünk vele az óra előtt és kérdezzük meg, hogy szívesen részt venne-e egy ilyen alkalmon. Adjunk neki lehetőséget arra, hogy kimenjen a teremből, ha szükségét érzi vagy hogy beszéljen egy olyan kollégával, aki jártas a témában (pl.: iskolapszichológus).

Az óra elején:

Ha a diákokkal már korábban megegyeztünk azokban a befogadó és tiszteletteljes kommunikáció szabályaiban, akkor az óra elején hivatkozzunk ezekre és mondjuk el, hogy most nagyon fontos és érzékeny témáról lesz szó! Ha még nincsenek ilyen szabályok megfogalmazva, akkor a diákokkal együtt gyűjtsük össze a legfontosabbakat. Ez egyrészt segít nekik a kritikus gondolkodás és az empatikus készségek elsajátításában, valamint így ők is jobban elköteleződnek a szabályok betartása mellett. A szabályokat illusztrálhatjuk grafikákkal és kitehetjük a tanteremben, hogy mindig szem előtt legyenek.

Az alábbi kérdésekkel segíthetjük a csoportmunkát:

Milyen szabályok kellenek szerintetek ahhoz, hogy mindenki úgy érezze, kifejezheti a véleményét? (titoktartás; a csoporton kívül ne tudja senki, hogy ki mit mondott; stb.)

Hogyan adhatunk teret annak, hogy mindenki részt vegyen a beszélgetésben, ne csak a magabiztosabb diákok? (egyszerre csak egy ember beszél; nem szakítunk félbe senkit; hallgassuk meg a másikat; tiszteljük a másikat; ha valakinek nincs kedve beszélni, akkor kapjon arra lehetőséget, hogy leírja, amit gondol; stb.).

Mit tegyünk, ha valaki nem szeretne véleményt nyilvánítani? (tartsuk tiszteletben, ne kényszerítsünk senkit a felszólalásra (a vélemény kifejezése egy jog, nem egy kötelezettség); értsük meg, hogy néhányan szívesebben beszélnek, de mindenkinek értékes véleménye van, amit sokféleképpen ki lehet fejezni; stb.)

Mi történjen, ha nem értünk egyet egymással? Hogyan lehet úgy egyet nem érteni, hogy nem bántunk meg vele senkit? (illedelmesen kérjük meg a másikat, hogy mondja el a véleményét, úgy, hogy azt mi is jobban megértsük; az ötletet kérdőjelezzük meg, ne az embert; köszönjük meg a másiknak, hogy megosztotta velünk a véleményét és mondjuk el neki, hogy mi mást gondolunk és miért; ne inzultáljuk a másikat, ne beszéljünk csúnyán; vegyünk egy mély levegőt és nyugodjunk meg, ha mérgesek vagyunk; egyezzünk meg az „egyet nem értésben”; stb.)

Mit tegyünk, ha valakit felzaklat a beszélgetés? (hagyjuk, hogy egy barát megvigasztalja; adjunk neki lehetőséget arra, hogy folytassa vagy kilépjen a beszélgetésből; ne irányítsunk rá figyelmet, ne erőszakoljuk rá, hogy elmondja mindenki előtt, hogy mi a baja; legyen egy csendes sarok vagy szoba, ahova el tud vonulni; a tanár felajánlhatja, hogy beszél kettesben a diákkal; várjuk őt vissza a foglalkozásra, ha később van kedve visszajönni; stb.)

Óvatosan közelítsük meg a témát!

Ne hagyjuk ki a bevezető, felvezető beszélgetést akkor sem, ha esetleg kevés időnk van!

Jó ötlet lehet csapatokra osztani az osztályt, ezzel nyugodtabb környezetet teremtve, ahol mindenki szívesebben szólal fel.

Az óra közben:

Figyeljük a diákok testbeszédét és azt, ahogyan egymással érintkeznek. Van, akit felzaklat a téma? Van, aki esetleg kényelmetlenül érzi magát vagy nagyon elzárkózik? Figyelmesen és óvatosan avatkozzunk közbe! Adjunk lehetőséget az érintett diáknak arra, hogy kiszálljon a foglalkozásból, ha szükségét érzi!

Az óra végén:

Fontos, hogy az óra megfelelően lezáródjon. Ezt többféleképpen is megtehetjük:

– adjunk lehetőséget a diákoknak arra, hogy összegyűjtsék az óra tapasztalatait és kérdezzenek;

– ajánljuk fel, hogy az óra után négyszemközt is tudunk velük beszélni a témáról, ha esetleg aggódnak valami miatt;

– köszönjük meg a kreatív/érdekes hozzászólásokat és hogy meghallgatták egymást kedves, tiszteletteljes módon;

– fejezzük ki, hogy büszkék vagyunk rájuk, amiért ilyen értékes gondolatokat osztottak meg egy ilyen nehéz témával kapcsolatban;

– próbáljuk meg valamilyen pozitív üzenettel zárni az órát!

Az óra után:

Készüljünk fel arra, hogy esetleg lesz olyan diák, aki négyszemközt is akar majd velünk beszélni.

Készült az UNICEF „Safe To Learn An Activity Pack to #ENDviolence In and Around Schools” kiadványa alapján.