A gyermekvadászat anatómiája – mi közünk a rohingyákhoz?

Az UNICEF Magyarország és a Magvető Café közös sorozata a fejlődő világ gyermekeit sújtó különböző problémákat mutatja be, melyek leküzdése az UNICEF világszerte vállalt missziója. Szakértők, újságírók, önkéntesek számolnak be helyszíni tapasztalataikról és lehetséges megoldásokról.

A beszélgetéssorozat második alkalmán Parászka Boróka, újságíró a mianmari-bangladesi határon szerzett tapasztalatairól beszélgetett Plankó Gergővel és Mészáros Antóniával 2018. június 19-én.

Parászka Boróka újságíró a Banglades és Mianmar határán fekvő rohingya táborban járt, amely a szülőföldjükről elűzött embereknek nyújt átmeneti otthont. A Rohingya közösség ellen elkövetett tömegmészárlások elsődleges célpontjai a gyerekek voltak. A pontos szabályok szerint megrendezett és kivitelezett leszámolások részletei szemléltetik, hova vezet az évtizedekig zajló gyűlöletkampány. Több százezer ember – köztük rengeteg kiskorú – él itt összezsúfolva, kitéve az időjárás viszontagságainak, az éhségnek és a betegségeknek. A legtöbb gyermek nemcsak a testén, hanem a lelkén is viseli a sebeket: többségük végignézte valamelyik rokona erőszakos halálát. A riporter a világ számos konfliktuszónájából tudósított már, azonban a táborban tapasztaltak őt is megdöbbentették. 2018 tavaszán túlélőkkel, szemtanúkkal interjúzott. Erről mesél nekünk.

Tekintse meg a teljes beszélgetést itt:

Parászka Boróka az UNICEF munkatársaival töltött néhány napot a világ egyik legnagyobb humanitárius katasztrófájának helyszínén és az alábbi beszámolót írta a tapasztalatokról.

Az UNICEF ott segít, ahol tud: heroikus küzdelem Bangladesben – Parászka Boróka írása

A menekültekkel kapcsolatban arról folyik a vita Európában, hogyan lehet a válságövezetekhez legközelebb segítséget nyújtani a bajbajutottaknak. Nagyon gyakran egy pohár tiszta vízen, vagy egy tál ételen múlnak emberéletek. Háborús erőszak elszenvedőinek és túlélőinek, teljes analfabetizmusban és jogfosztottságban élők számára kell reményt és esélyt biztosítani. Az UNICEF bangladesi missziója erre nyújt egyedülálló példát: rendkívül nehéz körülmények között tömegek élete múlik a gyors helyzetfelismerő képességen és segítségen. Azon, hogy van-e elég működőképes ivókút, latrina, olyan segítő, aki a kellő pillanatban tud megfelelő figyelmet, támogatást biztosítani.

A bangladesi Kutupalong-Balukhali komplexum jelenleg a világ legnagyobb menekülttábora teljesen más – sokkal kockázatosabb övezet, mint amilyenként az európai, vagy az Európához közeli menekülttáborokat ismerjük.

Tavaly, néhány hónap leforgása alatt több, mint hatszázezer ember érkezett ide Mianmarból a tömegmészárlások elől: a segítségre szorulók hatvan százaléka gyermek. A Washington DC méretű menekülttábor erdőirtásos területen fekszik, közel az Indiai óceánhoz: az emberek földbe ásott, vagy bambuszból épített kunyhókban élnek, ezekben a hetekben, az esős időszakban a viharok, földcsuszamlások több ezer ember életét veszélyeztetik. Bár mindennap érkeznek hírek viharokról, illetve a viharok, esőzések okozta károkról a mentés folyamatos.

Az UNICEF feladata a térségben a kutak és a latrinák működtetése: napi 17 millió liter vízre van szüksége a táborlakóknak ahhoz, hogy a mindennapi élet biztosítható legyen, és csökkenjen a járványok, fertőzések kockázata. 7000 kút működik Kutupalong-Balukhali térségében, javarészt ezekből jut tiszta ivóvíz az itt élő gyermekeknek, s bár az elmúlt évben a fertőzött kutak száma magas volt, a tiszta víz mára – folyamatos készenléttel, és állandó ellenőrzéssel – biztosítható.

 Az UNICEF felügyelete alá tartoznak a latrinák is: ez a csatornahálózattal nem rendelkező területen különösen nehéz kihívást jelent. Ha nincs folyamatos beavatkozás, állandóvá válik a fertőzésveszély. Kutupalong-Balukhali térségében „elfeledett” gyermekbetegségek ütik fel a fejüket – mint például a kanyaró, és a kolera járvány megakadályozása is külön erőfeszítést igényel.

Az oltáskampányok mellett a felvilágosítás, a veszélyeztetett korosztályok figyelemmel kísérése is az UNICEF vállalásai közé tartozik. A helyszíni terepmunka eredménye például, hogy az utóbbi hónapokban sikerült megakadályozni a kolera járvány kitörését.

A helyszínen dolgozó segítők gyermekbarát sarkokat működtetnek: ez az a hely, ahol a közoktatásból Mianmarban kizárt rohingya gyerekek először szervezett oktatásban részesülhetnek. Az UNICEF sátrakban nemcsak angolul tanulnak, hanem mód van az irányított játékra (a rendkívül zsúfolt tábor területén szinte ezek az intézmények az egyedüli védett övezetek, ahol a háborús traumákat túlélt gyerekek gyerekként élhetnek, nyilvánulhatnak meg), és arra is, hogy az ide járók fizikai és szellemi fejlődését nyomon kövessék.

 A krízissel küzdőket ezekből a központokból irányítják tovább megfelelő ellátásért, a súlyosan alultáplált gyerekek étrend kiegészítésben, orvosi ellátásban részesülnek. Bár a tömegmészárlás elől menekülők közül nagyon sokan elvesztették családjukat, hozzátartozóikat, az UNICEF munkatársai nyomon követik a túlélőket, és segítenek egykori környezetükhöz tartozókkal (szomszédokkal, falubeliekkel) kapcsolatba lépni, vagy olyan környezetbe kerülni, ahol ilyen emberek élnek. A túlélők súlyos háborús traumákkal érkeznek ide, a táborlakók zöme, a gyermekek is katonai támadások célpontjai, szemtanúi, túlélői.

Az UNICEF támogatásával és segítségével élnek olyan gyerekek, akiknek szüleit, testvéreit a szemük láttára ölték meg, és akik maguk is súlyos fizikai atrocitásokat szenvedtek el. Nagyon sok a csonka család, az egyedül érkező kiskorú, vagy az olyan mozaik család, amely túlélőkből – sokszor idegenekből – áll itt össze. A túlélést és az újrakezdést tanulják a Kutupalong-Balukhali körzetében élők ezekben a gyermekbarát központokban. Rendszeres nyilvántartást vezetnek az ide járó gyerekekről a segélyszervezet munkatársai, személyre szabott és csoportos foglalkozások is zajlanak itt.

A gyermekbarát központok, amelyek oktatási segédanyagokat, életkornak megfelelő játékokat, és elsősorban szakszerű figyelmet biztosítanak elengedhetetlen intézményei a tábor működtetésének. Itt indulhat meg a traumafeldolgozás, itt válik láthatóvá, milyen veszélyek fenyegetik a táborban élő gyerekeket, hogyan biztosítható az oktatás a minimális feltételek mellett is.

Egyelőre még bizonytalan, mi lesz az itt élő több, mint hatszázezer menekült sorsa. A monszun, a fenyegető éhínség, természeti katasztrófák és járványok állandó figyelmet, jelenlétet igényelnek, az UNICEF eddigi munkája azt bizonyítja, a legkisebb beavatkozással is emberéletek ezrei menthetők meg, hogy Európa határaitól távol is biztosíthatóak a méltányos élet feltételei. Kellő nemzetközi támogatással az utóbbi évtizedek legnagyobb humanitárius katasztrófáinak egyike enyhíthető – és ebben kiemelt szerepe van az UNICEF-nek.

Parászka Boróka fotói:

Segíts a kritikus helyzetben lévő gyerekeknek!

Havi rendszeres adományoddal életeket menthetsz.

Segítek