Copyright © 2022 UNICEF HUNGARY
Christian
Christian alig múlt 10 éves, amikor egy fegyveres csoport elrabolta. Éppen a családja veteményesébe tartott, amikor elfogták. „Túl sokan voltak, nem tudtam elmenekülni. Magukkal vittek engem és a testvéreimet is, akiket később megöltek” – meséli szomorúan a fiú. A katonák fegyvert adtak Christian kezébe, és arra kényszerítették, hogy az oldalukon harcoljon és fosztogasson. „Nem volt mit ennünk. A parancsnokunk ezért elrendelte, hogy másoktól lopjunk. (..) A harcok során foglyokat is ejtettünk. A nőket a parancsnokainknak vittük, hogy a feleségeik legyenek. A tábori körülmények nehezek voltak. Sokszor nem volt mit enni, és a fák alatt aludtunk.” Christian két év után hagyhatta el a katonai tábort. Mivel édesapja nem fogadta vissza, a fiút anyai nagybátyja vette magához. Az UNICEF hároméves reintegrációs programjának keretében Christian jelenleg vízvezeték szerelőnek tanul a Tindoka-i szakképző központban. A képzés olyan dél-szudáni gyermekeket támogat, akiket a fegyveres csoportok gyerekkatonaként használtak. Az oktatás mellett a korábbi gyermekkatonát egy mellé rendelt szociális munkás, Josephine mentorálja. „Josephinet anyának szólítom, ő sokat beszélgetett velem, tanácsokat adott és olyan volt nekem, mint egy igazi édesanya” – lelkendezik a fiú. Az asszony is szeretettel beszél Christianról, akivel kapcsolatban jelentős pozitív változást tapasztal. „Christian az utóbbi időben teljesen megváltozott. Udvarias és kedves ember lett belőle”– meséli büszkén Josephine.
Anna
Anna csak 13 éves volt, amikor iskolába menet egy fegyveres csoport fogságába esett. „Fegyvert adtak a kezembe, és katonai kiképzésben részesítettek. (..) Kényszerítettek, hogy ételt lopjunk a katonáknak akár mások bántalmazása, megölése árán is” – mondja Anna a földet nézve. „Lányként különösen nehéz volt a katonák között. A lányok általában a parancsnokok feleségei lettek, de ez sem akadályozta meg a többi férfit abban, hogy megerőszakolják őket. Egy idő után a parancsnokok elrendelték, hogy megölik azt a katonát, aki hozzá mer nyúlni a lányokhoz. Próbáltak megvédeni minket a fiúktól” – meséli Anna. A lány egy évet töltött a táborban, mire sikerült elszöknie a fegyveres csoporttól. Szökése után az UNICEF egy védett átmeneti központban helyezte el Annát, mert a katonák továbbra is keresték, hogy visszavigyék a táborba. A központban a fiatal lánnyal pszichológus foglalkozott, hogy feldolgozza a történteket. Miután már biztonságban volt, Anna hazatérhetett a családjához, és folytatta a tanulást. A lány később teherbe esett, a mellé rendelt szociális munkás, Eunice tanácsára azonban elkezdte a Tindoka-i szakképző programot, hogy ezáltal jobb eséllyel élhessen önálló életet.
Kalain
Kalain (18 éves) friss kenyeret süt a dél-szudáni Pibori közösségi központ udvarán. A fiú az UNICEF reintegrációs projektjében vesz részt, amelynek célja a korábbi gyermekkatonák és más kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekek támogatása. A fiúk a közösségi központban olyan szakmákat tanulnak, amelyek segíthetik őket a közösségükbe való reintegrálódásban. A szaktudás azért is bír kiemelt jelentőséggel, mert pénzkereseti lehetőséget ad a kilátástalanságban élő fiatalok számára, és megakadályozza, hogy a korábbi gyermekkatonák megélhetés hiányában visszatérjenek a fegyveres erőkhöz. A Piborban tanuló fiúk a helyi piacon árusítják az általuk sütött kenyeret, és minden héten saját bevételhez jutnak.
Luny
A dél-szudáni Bentiuhoz közel élő Luny nevű fiú (14 éves) nem rég szabadult egy fegyveres csoportból. Összesen három évet töltött a hadseregben. Luny hamarosan egy UNICEF által támogatott civil védelmi központba fog járni, ahol folytathatja félbeszakadt tanulmányait. „Egy kicsit félek az iskolától, de már nagyon várom, habár nincsenek könyveim és tollaim. Nagyon boldog vagyok, hogy újra találkozhattam néhány családtagommal, akik ezután gondoskodni fognak rólam” – meséli boldogan Luny. Mivel a fiú szülei meghaltak, Lunyt a leszerelési ceremóniát követően nagybátyja üdvözli, aki magával viszi az új otthonába. A család újraegyesítése az UNICEF reintegrációs programja keretében valósult meg.
Ahmad, Mohammed és Tariq
Ahmad (14 éves), Mohammed (15 éves), és Tariq (15 éves) jelenleg az Elevage menekültszálláson élnek a Közép-afrikai Köztársaság Bambari nevű településén. A testvérek szülei már nem élnek. A fiúk akkor árvultak el, amikor egy fegyveres csoport a falujukba érkezett, és megölték a szülőket. A szörnyűségek láttán a rémült gyerekek az erdőbe menekültek, ahol egy ellenséges katonai csoporthoz csatlakoztak abban a reményben, hogy megbosszulhatják családtagjaik halálát. Tariq kadétként harcokban vett részt, fiútestvérei pedig őrök voltak a táborban. A katonák között eltöltött idő kegyetlen volt számukra. A táborban drogokat adtak nekik, és állandóan dolgoztatták őket. A testvérek éheztek, és idővel felismerték, hogy amit tesznek, nem helyes, ezért nem akartak tovább harcolni. Elhagyták a csoportot, és a Bambariba táborba mentek, ahol közel 20.000 olyan ember él, akik a Közép-afrikai Köztársaságban dúló belső harcok elől menekültek ide. A fiúk rokonaikat is itt találták meg.
John
Dél-Szudán fővárosában, Jubában Henrietta H. Fore, az UNICEF ügyvezető igazgatója egy korábbi gyermekkatonával, Johnnal beszélget. John 5 éves volt, amikor szülei meghaltak, ekkor nevelőcsaládhoz került. Gondozói évekig elhanyagolták és rengeteget dolgoztatták a fiút, emiatt John 10 évesen megszökött tőlük. A fiú ezt követően került kapcsolatba egy fegyveres csoporttal, amely katonává képezte ki. A táborban a főzés is John feladata volt. Egy felkelés során találat érte a fiú bal lábfejét és többször is megsérült, ennek ellenére további három évig a csoporttal maradt, mert nem voltak rokonai, akik befogadták volna. John végül 2014-ben nyerte vissza szabadságát az UNICEF és a fegyveres csoport közötti tárgyalások hatására, amelynek köszönhetően számos gyermekkatona szerelhetett le. A fiú a szabadulását követően orvosi segítséget kapott, majd szociális munkások gondjára bízták, akikre ma családtagjaiként tekint. John orvos szeretne lenni. A befogadó központ, amely az elmúlt három évben otthonává vált, a fiú oktatásáról is gondoskodik.
Emmanuel
Emmanuel (11 éves) az UNICEF által támogatott Goma-i Tranzit és Orientációs Központban él a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A központ a nemrég leszerelt kongói gyermekkatonák számára szolgál menedékül, valamint támogatja őket a civil társadalomba való visszatérésben. Emmanuel új cipőjét és ruháját is a menedékhelyen kapta. A fiú az otthoni bántalmazó környezetből menekült el, ezután csatlakozott egy helyi milíciához. A katonaságnál a testőrség parancsnoka volt. Fegyveres kiképzést kapott, részt vett a harcokban, és szemtanúja volt a foglyok kínzásának és megölésének. Az átélt borzalmak azóta is kísértik a kisfiút. Emmanuel Gomában szeretne élni a testvérével, és nagy vágya, hogy ismét tanulhasson.
Mwindo
Mwindo (13 éves) az UNICEF által támogatott Goma-i Tranzit és Orientációs Központban él. A központ, amely a Kongói Demokratikus Köztársaság Észak-Kivu-i tartományában található, korábbi gyermekkatonáknak ad menedéket, valamint támogatást nyújt számukra a társadalomba való visszailleszkedéshez. Mwindo korábban három évet töltött egy milíciánál, ahol az volt a munkája, hogy borotva pengével megjelölje az újonnan érkezők kezét vagy homlokát. Úgy hitték, ez a rituálé megvédi a katonákat a golyóktól. A fiú megtanult bánni a fegyverekkel is, és géppuskát hordott magánál. Amikor Kirotshe közelében összeütközésbe kerültek más felkelőkkel, megölt egy embert, aki rátámadt az erdőben. Az összecsapásban két barátja meghalt, őket az erdőben temették el. A fiú boldog, hogy végre megszabadult a katonaságtól. A későbbiekben egy kis út menti boltot szeretne nyitni, a bevételből pedig tanulmányait szeretné folytatni.