Április huszonkettedike a Föld napja. Igen, a „mi” bolygónké, a Földé.
Érdekes, hogy pont e dátum világnappá nyilvánításának 50. évfordulóján, 2020. április 22-én a Föld egy világjárvány kellős középén áll, vár, és majdhogynem kétszáz év után végre fellélegezhet egy kicsit.

Az 1700-as években kirobbant ipari forradalom óta az ember pusztító jelenléte és mértéktelen fogyasztása napról napra növekszik. Amióta kialakult az emberi élet a Földön, folyamatosan romboljuk bolygónk és szennyezzük a környezetet. Ennek következménye az, hogy a bolygónk – vagyis inkább a rajta élő emberek – szinte minden évben 7 hónap (vagy még kevesebb idő alatt) felélik a Föld éves erőforrásait, és ez az arányszám évről évre csökken. Továbbá ennek tudható be a globális felmelegedés, a gleccserek olvadása, az erdőtüzek, az egyszerhasználatos műanyagoktól teli óceánok, a kiszámíthatatlan időjárási körülmények, no meg persze a járványok. Az új koronavírus, a Covid-19 is.

Köztudott, hogy a járványok terjedését nagyban felgyorsítja az, hogy manapság ide-oda lehet utazni a világban akár egészen olcsón is, így a kórokozók is ide-oda suhannak velünk szerte a világban, és ennek köszönhetően jóval könnyebb behurcolni őket bárhova. Így az első lépések közé tartozott az, hogy redukálják a repülőjáratokat és hogy szinte teljesen leállítsák a légi forgalmat és majdhogynem mindennemű ki- és beutazást az országokból országokba. A Föld jól járt, mivel már csak azáltal, hogy a légi közlekedés behúzta vészféket, máris hihetetlen mértékben csökkent a szén-dioxid kibocsátás, ami igencsak jót tesz a Föld légkörének.

Sok ország úgy reagált a járványveszélyre, hogy kijárási tilalmat, korlátozásokat rendelt el. Itt is rögtön megfigyelhető volt a változás, például Kínában a szmogtérkép évtizedek óta nem mutatott ilyen kedvező képet. És azáltal, hogy visszavonultak az emberek otthonaikba, az élővilág is újra feléledhetett. A fogságban élő állatok, amióta nincsenek folyamatosan a látogatók árgus szemeinek kereszttüzében, végre elkezdtek természetes úton szaporodni. (Az már egy másik alapvető kérdést vet fel, hogy megengedhetjük-e az embereknek, hogy állatokat fogva tartsanak az állatkertekben.) A természetes környezetükben élő állatok is felbátorodtak, hódítják vissza területeiket. Egy közeli példa erre az, hogy a Mátrában és a Bükkben újra megjelentek a barna medvék.

Az emberiség egy lépést hátrált, lelassult. Sok optimista környezetvédő most abban reménykedik, hogy ez végre felnyitja azoknak az embereknek a szemét, akiknek eddig nem sikerült, és a világ vezetői is végre hatékony cselekvésre szánják el magukat a klímavédelmet illetően. Azt remélik, hogy mindenki észreveszi azt, hogy a Föld nem bírja a tempót és kicsit vissza kell vennünk a fogyasztásunkból, fel kell hagynunk pazarló életmódunkkal, hiszen ennek az emberi attitűdnek a következménye az is, hogy a világjárványok a jövőben felerősödnek és egyre gyakrabban és agresszívabb módon térnek vissza.

Felröppentek olyan teóriák, hogy ez a világjárvány a Föld segélykiáltása az emberiségnek címezve, azért, hogy a fogyasztói társadalom és a rohanó világ végre észrevegye, hogy valamit rosszul csinál, hogy változás szükséges, mégpedig azonnal.
De vajon tényleg így lesz és ez a világjárvány egy csapásra eléri azt, amit a közel három éve megállíthatatlanul tiltakozó és aktivista akciókat szervező fiatalokból álló mozgalomnak nem sikerült?
Hiszen Greta Thunberg 2018 óta tüntet a svéd parlament előtt, beszélt a legbefolyásosabb politikai vezetőkkel, és elindította a mostanra már a világ minden tájára kiterjedő klímatüntetés-sorozatot. Példáját egyre többen követik, követjük. Mi, fiatalok elértük, hogy minél több embernek hívjuk fel a figyelmét erre a hatalmas problémára, ami a jövőnket és gyermekeink jövőjét érinti. Igen, a figyelmet felhívtuk, személyes életünkben minden lehetséges dolgot megtettünk, könyörögve kértük a világ vezetőit, hogy az általuk kormányzott országok változtassanak környezetszennyező működésükön. De érdemi változást nem tudtunk elérni. Még mindig sokkal több olyan ember van, aki nemhogy nem tud a klímakatasztrófáról, de tagadja azt.
Ez minket, fiatalokat mélységesen elszomorít, hiszen ez olyan számunkra, mintha egy felrobbanni készülő bombán üldögélnénk és csak lógáznánk a lábunkat.

Ebben a helyzetben elég elkeserítő azt látni, hogy most, amikor tömegesen kerülnek veszélybe munkahelyek, válik bizonytalanná a megélhetés, romlanak az életkörülmények, csak ekkor képesek valamilyen szinten összefogni és változást elérni az emberek. Amikor a jelenben és a közvetlen környezetükben történik meg a krízis.
A legtöbb felnőttnek, nyugdíjasnak (sőt még néha gyereknek is) a klímakatasztrófa csak egy jövőbeli problémának tűnik, amit majd ráér megoldani később, amikor már kibírhatatlan méreteket ölt. De ez nem így van. Ezzel a kérdéssel foglalkozni már rég késő, de ha csak most jutottunk el erre a szintre, akkor legalább tényleg valós problémaként kezeljük és igyekezzünk megvalósítani a megoldási javaslatokat.

Ha nem lesznek gyökeres változások, mi, mai fiatalok egy halálra ítélt társadalomban leszünk felnőttek, és már nem fogjuk tudni visszafordítani, vagy lelassítani a klímakatasztrófa folyamatát.
Mi, fiatalok, ugyanannyira félünk a klímakatasztrófától és annak hatásaitól, mint amennyire rettegnek az idősek és a veszélyeztetett kategóriába tartozók a Covid-19-től. Mi ennek a félelemnek az árnyékában élünk és a tőlünk telhető legtöbbet megtesszük, hogy változást érjünk el és jobb színben láthassuk a jövőnket.

Most szolidaritást vállalunk az idősekkel, így nem rendezzük meg az utcán sztrájkjainkat, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy válsághelyzetben is a legsebezhetőbbeknek kell a leginkább segíteni. Ezért online térben tartjuk meg a tüntetéseket, hallatjuk hangunkat a #ClimateStrikeOnline hashtaggel. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a klímaválság kérdésében, ami szintén globális krízis, nem figyelnek a fiatalok véleményére, kezdeményezéseikre, javaslataikra. Számunkra felfoghatatlan az, hogy ha egy járvány krízis esetén így össze tudnak fogni az emberek és közösen és gyorsan tudnak eredményeket felmutatni, akkor miért nem történhet ez meg a klímakatasztrófát érintő kérdésekben is?

Én személy szerint nem igazán tartozom az optimista klímaaktivisták közé, de hiszem azt, hogy a jelenlegi helyzet lehetőség arra, hogy – hosszas próbálkozások után  – mégis radikális változásokat tudjunk elérni, hogy a járvány lecsengése után úgy induljon újra a gazdaság, a politika, a világ, hogy kiemelten foglalkoznak a klímakatasztrófával. A politikusok ehhez is igazítják döntéseiket és a lehető legtöbbet megtesznek azért, hogy lelassíthassák ezt a folyamatot és, hogy valamennyire stabil jövőt tudjanak biztosítani a felnövekvő generációknak. Mert ha nem teszik, ha nem tesszük meg ezt az óvintézkedést közösen, akkor a jövőben sokkal rosszabb dolgokra lehet majd számítani, mint a Covid-19 vírus.

De ha esetleg a kormányok még ebből okulva sem vezetnek be a klímakatasztrófát lassító, megkerülhetetlen intézkedéseket, akkor legalább arra kérek mindenkit, hogy a saját egyéni szintjén tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy lassíthassuk a természet pusztítását. Hogy ne vesszen el generációm minden álma a jövőnkről, egy élhető bolygóról.

Bellai Zorka Hanna, az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövete

Ebben a blogban az UNICEF Magyarország Fiatal Nagyköveteinek véleménye jelenik meg, amely nem minden esetben tükrözi az UNICEF álláspontját.

 Tovább a Fiatal Nagykövetek főoldalra