UNICEF Blog

Karantén egy gyerek szemszögéből – az UNICEF Fiatal Nagykövetének beszámolója

Nyolcadikos általános iskolai tanulóként nekem is alkalmazkodnom kell a kialakult helyzethez. Ránk, fiatalokra nincs olyan nagy veszéllyel ez a vírus, attól még hordozók lehetünk. Leginkább a saját családtagjaink védelme érdekében kell óvatosnak lennünk, hogy ne fertőzzük meg őket. Március 16-a óta, amikor bezárták az iskolákat, gyökeresen felfordult az életem. Már az elejétől kezdve tudtam, hogy ez rengeteg szempontból negatív hatással lesz az környezetemre és rám is. Fiatal Nagykövetünk, Torgyik Évi beszámolója.

Talán a legnehezebb nekem hogy nem találkozhatok senkivel. A mindennapjaim során elég sok időt szoktam a barátaimmal tölteni, de így, hogy önkéntes otthoni karanténban vagyok, tényleg csak az online térben tudok kapcsolatokat ápolni több-kevesebb sikerrel. Nekem ez a bezártság egy kicsit frusztráló, és bár a családommal több időt tölthetek, néha már most úgy érzem, hogy szükségem lenne a környezetváltozásra.

Ami pedig a legjobban befolyásolja az itthon töltött időt is, az az online oktatás. Biztos vagyok benne, hogy a tanárainknak ezerszer nehezebb dolguk van, mint nekünk, fiataloknak. Rengeteg tanár még soha nem használt digitális platformokat tanítási célból, így ők sokkal nehezebben tudnak alkalmazkodni. A városunk legmodernebb iskolájába járok, ahol minden teremben digitális tábla és számítógép van. Úgy gondolom, hogy ezáltal a mi tanáraink kicsit könnyebben boldogulnak. Az iskolában egységesen az Office 365-ben bonyolítunk le minden tanulással kapcsolatos dolgot. A csomagon belül többféle programban kapjuk a tananyagot a tanároktól,  így időnként nehéz összeszedni a fontos információkat.  A jövőre nézve biztos, hogy előnyt jelent az, hogy megtanuljuk ezeket az eszközöket kezelni, de most elég felkészületlenül érintett mindenkit. Remélem idővel ki fog alakulni a legjobb megoldás mindenre.

Sokszor hallom a barátaimtól, hogy inkább iskolába mennének, mint hogy ezt a bezártságot tovább bírják. Ebből is látszik, hogy nekünk, diákoknak az iskola egy közösséget is jelent, amiből így kiszakadva nehezen tudunk alkalmazkodni. Pedig nagyon fontos, hogy maradjunk otthon, bízva abban, hogy így sokkal rövidebb ideig kell ezt a szokatlan életformát folytatnunk.

Nekem sokszor nehezemre esik nekiállni a feladataimnak, miközben akár az ágyamon vagy a kanapén is feküdhetnék. Próbálom tartani a már kialakult bioritmusom, de nem könnyű este időben lefeküdni, amikor tudom, hogy úgyse kell bemennem iskolába másnap. Szeretem, ha van egy kialakult napirendem, és azt követhetem. Tudatosan próbálok a napjaimba most is egy rendszert teremteni. Beosztom hogy mikor tanuljak, naponta egy kicsit mozogjak is, és mikor mondjam azt hogy pihi van. Minden reggel mikor leülök az asztal elé, kezembe veszem a napi tervezőt, és felírom hogy miket szeretnék teljesíteni aznap. Ezt mindig jól látható helyre kiteszem, és így mindig tudom, hogy mivel kell még foglalkoznom. Nem az a célom ezzel, hogy minden nap minden feladatát teljesítenem kell, inkább csak egy motivációs jellege van. Ha egy nap a 8 teendőm közül csak 4-et csináltam meg, az sem baj. Az első napokon nem is gondoltam, hogy ilyen fontos, hogy elfoglaljuk magunkat valamivel. Engem a Kölcsönhatás Műhely nevezetű Instagram oldal döbbentett rá, hogy mennyire fontos a napi rendszeremet itthon is betartani.

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy rendelkezem a szükséges eszközökkel, így legalább online van módom közösségi életet élni, és az iskolai elvárásokat is teljesíteni tudom. Nagyon hálás vagyok ezért a szüleimnek.

 

Tovább a Fiatal Nagykövetek aloldalra


Kiemelt képünk illusztráció

Segíts a kritikus helyzetben lévő gyerekeknek!

Havi rendszeres adományoddal életeket menthetsz.

Segítek