UNICEF Blog

Karanténban a gyermekvédelem
– Szlankó Viola

Az egész világ, így Magyarország is a koronavírus elleni küzdelemre figyel. Bízzunk benne, hogy ez a vészhelyzet számos dologra felhívja a figyelmet: arra, hogy közvetlen családtagjainkon, barátainkon túl olyanokra is gondolnunk kell, akik tőlünk távol élnek, vagy akik számunkra idegenek.  A kihívásokban is osztoznunk kell, és fontos szem előtt tartani, hogy mint minden vészhelyzetben, ezúttal itt is a legnehezebb helyzetben lévők a legkiszolgáltatottabbak. Legújabb blogbejegyzésünkben Szlankó Viola, az UNICEF gyermekjogi munkatársa foglalja össze, hogyan hat a járványügyi vészhelyzet a gyermekvédelmi szakellátásra.

A gyermekvédelmi szakellátás – vagyis a gyermekotthonok és nevelőszülői hálózatok – most különösen nehéz helyzetben vannak. Olyan gyerekekről beszélünk, akiket kiemeltek a vér szerinti családjukból, többnyire bántalmazás, elhanyagolás miatt, vagy azért, mert olyan rossz életkörülmények között éltek, hogy az már veszélyeztette a normális fejlődésüket. Ezekről a gyerekekről nevelők, nevelőszülők gondoskodnak, intézményekben, jobb esetben nevelőszülői családokban.  Ez „békeidőben” sem könnyű feladat, hiszen a gyermekvédelmi rendszer állandó erőforrás hiánnyal küzd, a szakemberek túlterheltek, miközben a gyermekvédelmi rendszerbe kerülők száma egyre nő. (Magyarországon 2019-ben kb. 23.000 (!) gyermek élt gyermekvédelmi gondoskodásban.)

Lássuk miért különösen nehéz a gyermekvédelemben élő gyerekeknek a járványügyi helyzetben:

1. Egészségügyi kockázatok: A gyermekotthonokban, nevelőszülői családokban ki-bejárási tilalmat rendeltek el. A teljes karantén persze nem lehetséges, hiszen a gyermekvédelmi szakemberek szabadon közlekedhetnek. Ha a fertőzés bekerül egy intézménybe, akkor különösen gyorsan fog terjedni az összezártság és a 12-40 fős csoportlétszámok, vagy nagyobb nevelőszülői családok miatt. Sok intézmény nem rendelkezik megfelelő mennyiségű egészségügyi felszereléssel sem (lázmérő, maszk, fertőtlenítőszer, stb.) és egy esetlegesen megfertőződött gyermek elkülönítése nehéz, mert a legtöbbször ehhez nem áll rendelkezésre külön helyiség. Mindez a járvány fokozottabb terjedéséhez vezethet, nagyobb kockázatnak kitéve az amúgy is többségében gyenge immunrendszerű vagy valamilyen meglévő betegséggel küzdő gyerekeket.

2. A szülőkkel való kapcsolat hiánya: A karantén időszaka alatt a gyerekeket nem látogathatják a vér szerinti szüleik, egyéb hozzátartozóik. Ez különösen nehéz azoknak a gyerekeknek, akik eleve távol élnek a családjuktól: a gyerekeknek alapvető joguk, és érzelmi szükségletük, hogy találkozzanak a szüleikkel. Pszichés jóllétüket nagyban fenyegetheti, ha hónapok maradnak ki, a családi kapcsolatok rendezése és ezen keresztül az esetleges hazakerülés még távolabbi célként jelenhet meg. A kapcsolattartás persze megvalósulhat online formában, de az intézmények nagy részében nincs annyi technikai eszköz, hogy ez érdemben létrejöjjön.

3. A gyerekek mentális állapota: A szakellátásban lévő gyerekek nagy része traumatikus élményekkel érkezik a gyermekvédelembe, ezért személyiségük, pszichés állapotuk különösen sérülékeny. Sokkal többen küzdenek olyan mentális betegségekkel, mint a szorongás, a depresszió és az ezek nyomán kialakuló szerhasználat, szuicid viselkedés, stb. A jelen helyzetben azt várhatjuk, hogy a meglévő mentális betegségek felerősödnek, hiszen a bezártság, a bizonytalanság, a külső társas kapcsolatok és programok hiánya, mind ebbe az irányba hatnak. A teljes izoláltságban lényegesen kevesebb impulzus éri a gyerekeket, nincs lehetőségük kiszabadulni az olykor nyomasztó világukból, a rájuk nehezedő unalom, illetve társas ingerek hiánya a kilátástalanság érzetét növeli bennük.

4. Oktatás: A gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek sokszor nem kis lemaradásban vannak a kezdeti hátrányaik nyomán. Az gyermekotthonokban és a nevelőszülői családokban nem tudják olyan felkészültséggel, figyelemmel tanítani a gyerekeket, mint egy átlagos családban (ahol szintén nagyon nagy kihívással küszködnek a szülők). Sokkal több gyerekre jut egy nevelő, aki többnyire eltérő életkorú- és szükségletű gyerekek taníttatásával próbál megbirkózni, miközben a feladatra eleve nem feltétlenül kompetens. Az eszközhiány itt is jelentősen sújtja az intézményrendszert, többségében nem áll rendelkezésre annyi technikai eszköz, hogy a gyerekek képesek legyenek követni a digitális tananyagot, majd elvégezni a rájuk osztott feladatokat. A helyzet gyakran úgy néz ki, hogy egy nevelő az egyik napon csak az egyik gyerekkel foglalkozik (a jó esetben kinyomtatott feladatlapokon), a többiek pedig szabadfoglalkozást kapnak, amíg rájuk nem kerül a sor. Könnyű belátni, hogy mindez a meglévő hátrányok elmélyüléséhez vezet.

5. Intézményi erőszak: Végül, de nem utolsósorban számítanunk kell arra, hogy a bezártság okozta feszültség, az intézményen kívüli programok hiánya, a külsős társas kapcsolatok szünetelése, a bizonytalanság okozta félelem (akár a betegséggel, akár a jövővel kapcsolatban), és a meglévő mentális betegségek súlyosbodása mind olyan tényező, amelyek növelik a gyermekotthonokon, vagy nevelőszülői családokon belüli erőszak kockázatát akár a gyerekek körében, akár a felnőtt-gyerek kapcsolatok terén.

A gyermekvédelemben dolgozók ennek a válságnak a láthatatlan hősei, akikről méltatlanul kevés szó esik, pedig igen fontos és rendkívüli feladatot végeznek. Az UNICEF Magyarország együtt dolgozik az intézmények egy részével, hogy felmérje az igényeket és segítséget nyújtson a szakembereknek a kialakult helyzet könnyebbé tételében.

Segíts a kritikus helyzetben lévő gyerekeknek!

Havi rendszeres adományoddal életeket menthetsz.

Segítek