Fiatal Nagykövetünk és egyben Klímahősünk, Joób Klára egy különleges eseményen járt idén tavasszal. Az alábbi írásban  Aspen Future Leaders Climate Summit-on megélt tapasztalatairól, élményeiről mesél. 

– Jó reggelt!

– Mennyi az idő?

– Hajnali fél három.

– Akkor még éjszaka van…

– Lehet, de a repülő nem vár.

Így történt, hogy március 3-án, hajnalban útnak indultunk egy másik kedves, magyar fiatallal Miamiba , hogy részt vegyünk az Aspen Future Leaders Climate Summit-on és az azt követő Aspen Ideas: Climate eseménysorozaton. A program olyan fiatalok számára készült, akik aktívan részt vesznek a klímaváltozás megállításáért folytatott munkában, vezető szerepet töltenek be egy klímaprojektben vagy aktivistaként tevékenykednek. Engem az UNICEF Magyarország Klímahősök programjában végzett munkámért jelölt részvételre a Microsoft. 

Már első este nagyon megragadó volt a „jövő vezetői“ légköre. Mindenki nyitott és érdeklődő volt, a beszélgetés hamar globális problémákra és megoldási lehetőségekre terelődött. Itt éreztem át először a klímaváltozás komplexitásának súlyát, de egyben annak könnyűségét is: úgy éreztem, elegen vagyunk a katasztrófa megakadályozására. A világ minden tájáról érkező fiatalok rengeteg különböző perspektívát, attitűdöt, eszközt és módszert hoztak. Mindez a következő napokban stimuláló intellektuális közösséget hozott létre.

A számomra legérdekesebb eseményeknek egyike mindenképpen az a szimulációs játék volt, ahol különböző döntéshozók bőrébe bújva kellett megállítanunk a globális felmelegedést, pontosabban azt kellett elérnünk, hogy a globális, átlagos hőmérséklet-emelkedés 1.5℃ alatt maradjon. A programon az En-ROADS klíma megoldások szimulátorát használtuk és csoportokban kellett döntéseket hoznunk, amelyek különböző mértékben segítették vagy hátráltatták a célunkat. A játék érdekessége volt, hogy a fosszilis energia-ipar és a klímaaktivisták is képviseltetve voltak. 

Egy másik nagyon izgalmas workshop a történetmesélésről, mint kommunikációs eszközről szólt. A National Geographic két munkatársa fantasztikus éleslátással beszélt az eddigi, klímához kapcsolódó kampányaikról, többek között egy, a természetvédelmi területek megóvásáért készült filmről, amelyet a floridai állami döntéshozóknak mutattak be. Az előadás nemcsak a retorikai elemek fontosságára tette a hangsúlyt, hanem azt is megmutatta, hogy a célközönségtől függően milyen értékekre érdemes figyelni. Médiaszakos hallgatóként különösen hasznosnak találtam a beszélgetést!

Ami pedig teljes újdonság volt számomra, az az óceánok szerepe a globális felmelegedés megállításában, hiszen nekem Magyarországról nem volt ezzel kapcsolatos tapasztalatom. A partvidékről érkező fiatalok rengeteg nagyszabású közösségi és tudományos programot mutattak be, és kiemelték a partmenti országok felelősségének szerepét az óceáni élővilág megőrzésében. 

A hét második felében ellátogattunk a Coral Morphologic laborjába, ahol veszélyeztetett korallokat szaporítanak és próbálnak visszaültetni az óceánba. Ezután Miami belvárosában töltöttünk egy délelőttöt, és megismertük, hogyan lehet a felhőkarcolók között is zöld közösségi tereket létrehozni. Az utolsó nap esti plenáris ülésén pedig Kamala Harris, az Egyesült Államok alelnöke is beszélt az ország környezetvédelmi intézkedéseiről, a fiatalok elkötelezettségéről és a klímaváltozás mentális egészségre gyakorolt hatásairól. 

A hét legfontosabb tapasztalata az volt számomra, hogy beleláttam az amerikai közösségközpontúságba. Rengeteg példát láttam a kis, helyi közösségek erejére, a baráti társaságok mozgalommá duzzadó hétvégi aktivizmusára. Ezt az élményt mindenképpen használni szeretném a további munkám során. A „jövő vezetőiben“ én is olyan közösségre, olyan barátokra találtam, ami és akik azóta is új megoldások, módszerek keresésére inspirálnak és motiválnak abban, hogy a tudásomat, lelkesedésemet másokkal is megosszam.