Holnap ilyenkor már nagykorú leszek. 10 óra múlva már nem leszek többé gyerek. Mondjuk ez nem teljesen igaz, hiszen anyukám szemében örökké az az óvodás kislány maradok, akinek az élet véget ér ott, ahol már nem lehet tovább ásni a homokozóban.

Visszagondolva talán azok voltak a jó idők, amikor még az volt a legnagyobb gondom, amikor nem akartam délután aludni, pedig kötelező volt.

Az évek során rengeteg mindent tanultam, és annál is több új élményben volt részem. Megtanultam járni, beszélni, barátkozni, biciklizni, tanulni, új nyelveken beszélni és véleményt nyilvánítani. Szinte hihetetlen, hogy mire itt ülök és ezt írom, találtam igaz barátokat és olyanokat, akikkel elváltak útjaink az évek során, átestem az első szerelmen, aztán az első “szívfájdalmon”, volt barátom, megszereztem az első munkám, felvettek gimnáziumba, ahol sikerült rájönnöm mi az, amivel foglalkozni szeretnék, sikerült faktot választanom és sikerült több országba is eljutnom. Az UNICEF Fiatal Nagykövete lettem, ami szerintem örökké a legnagyobb sikerem lesz. Az eddigi 2 év az UNICEF-nél több dologra tanított meg, mint akármi más, és eleve a tény, hogy a búcsúm a gyerekkoromtól ennek a szervezetnek az oldalán fog megjelenni, az egyik leghihetetlenebb dolog, ami az évek során történt velem, valamint az, hogy ezt megoszthatom másokkal a legnagyobb ajándék, amit erre a nagy napra kaphatok.

Szerencsésnek mondhatom magamat, mivel akármilyen nehéznek és sosem elmúlónak tűnt néhány dolog, ezeket mind túléltem és csak erősebb lettem tőle. A családom, főként a szüleim mindenben támogattak és azon voltak, hogy a lehető legtöbb álmom váljon valóra.

Ijesztő belegondolni, hogy holnaptól kezdődik a nagybetűs élet, ami tele lesz meglepetésekkel és tanulságokkal. Kíváncsian várom, hogy mit hoz a jövő! 🙂

 Tovább a Fiatal Nagykövetek főoldalra