Július 28-a a globális túlfogyasztás napja, vagyis a mai napon elhasználtuk a Föld egy évre elegendő erőforrásait. Ez azt jelenti, hogy bármit, amit a mai naptól teszünk, a jövő év forrásait emészti fel. Bár a túlfogyasztás napját minden évben január elsejétől tiszta lappal kezdjük számítani, a valóságban a túlfogyasztásaink egymásra halmozódnak. Vagyis ha a mai nappal vége az ezévi erőforrásainknak, holnaptól az év végéig durván egy évnyi tiszta levegőt, tiszta vizet, élelmiszert, és elektromos energiát veszünk el a következő generációktól.

Amikor diákként meghallom a szót: globális túlfogyasztás, dühöt és szorongást érzek, ahogy hozzám hasonlóan a legtöbb magyar fiatal. Dühös vagyok, mert úgy érzem, a szüleim, nagyszüleim, tanáraim, a vezetőim és úgy általában a “felnőttek” elárultak engem. Hiszen hogyan máshogy lehetne azt értelmezni, hogy bár tudományos konszenzus van a klímaváltozás valódiságáról, érdemben nem történik semmi változás?

Félek, mert úgy érzem, a lehetőségeim a változtatásra nagyon korlátozottak.

És félek, hogy eltűnnek a fecskéim a kertből.

Félek, hogy a szeretteimnek baja esik az egyre erősebb viharokban, vagy az egyre gyakoribb hőhullámok miatt.

Félek, hogy ismeretlen betegségek fognak megjelenni, olyanok, mint a covid-19 vagy a majomhimlő.

Félek, hogy egy idő után teljesen eltűnik télen a hó és nyáron kiszáradnak a folyók és a tavak.

Félek, hogy a szakma, amit tanulok pár év múlva már nem lesz releváns.

Félek, hogy ha gyermeket vállalok, nem lesz hol felnevelnem.

Félek, mert már most arról kell döntenem, hogy friss zöldséget vagy tankönyvet vásároljak.

Félek.

És dühös vagyok, mert úgy érzem a félelmeimet nem veszik komolyan. Pedig mostanában naponta melegrekordok dőlnek meg, a fű sárga, a termés rossz, néhány városban már most sincs ivóvíz, a Velencei tó lassan kiszárad, és napközben elviselhetetlen és veszélyes a hőség.

Mi kell még, hogy végre aktívan tegyünk magunkért? Mert a környezetvédelem nem csak a környezetről, a szép fákról és a cuki koalákról szól. Hanem arról, hogy nekünk lesz-e ivóvizünk, mi ki tudjuk-e fizetni a különböző élelmiszereket és nálunk lesz-e gazdasági összeomlás. A környezetvédelem elsősorban rólunk szól.

Gyerekként a félelem legjobb ellenszere a tudás. Mi sokat tehetünk azzal is, ha tudjuk, mi történik, és apró lépeseket teszünk. De a felnőtteket ennél jóval nagyobb felelősség terheli. A mi jövőnk is az ő kezükben van. Ahogy valószínűleg a legtöbb családban elképzelhetetlen a hó végére félretett pénzből az első héten nyaralni menni és étteremben enni, ugyanolyan felelőtlen a Föld erőforrásait idő előtt elhasználni.

A klímaváltozás már elkezdődött és kétséget kizáróan mindenkit érint, de még van időnk változtatni és változást elérni! Még nincs késő megfékezni és mérsékelni a katasztrófát, de az idő fogy! A flegma legyintés és a bénult félelem helyett cselekedetekre van szükség!

Joób Klára Kamilla

UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövet