A Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas művész mesél Mészáros Antóniának a gyerekkori, második világháborús emlékeiről: hogyan mentette meg édesanyját, akit munkatáborba vittek a nácik, hogyan bújtatták őket a rokonok, és hogy minden borzalom mellett milyen kedves emlékei vannak annak köszönhetően, hogy igazán szerető család vette őt körül. Mesél arról a nőről, akiről elnevezte a lányát, Szinetár Dórát, de azt is elmondja, miért az az életfilozófiája, hogy „ha nem, hát nem”. Egy elképesztően gazdag életút, egy kiváló művész, akit igazán élmény hallgatni. Az UNICEF Magyarország és a WMN közreműködésével készült Így lettem vendége: Szinetár Miklós.

Nézd meg a beszélgetést:

Eszedbe jutottak a szüleid, a testvéreid, egy régi tanárod, edződ, barátod, szomszédod, vagy más kedves ismerősöd, aki sokat tett érted vagy fontos volt Neked gyerekkorodban? Valaki, aki hatással volt az életedre? Üzend meg neki, hogy gondolsz rá – egy virtuális UNICEF képeslappal!

Képeslapot küldök