A higiénia terén való lemaradás azzal fenyeget, hogy aláássa a gyermekek túlélésével és az egészségüggyel kapcsolatos előnyöket, amelyeket a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés javításának köszönhetünk, figyelmeztetett az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az UNICEF egy közös jelentésben, amely a Millenniumi Fejlesztési Célokkal veti össze az ivóvízhez és alapvető higiéniai feltételekhez való hozzáférést.

A Közös Monitoring Program jelentése szerint, melynek címe A higiéniai szolgáltatások és ivóvíz terén megvalósult előrehaladás: 2015-ös aktualizálás és MDG értékelés, világszerte minden harmadik ember, azaz 2,4 milliárdan még mindig alapvető higiéniai feltételek nélkül él – beleértve 946 millió embert, akik a szabadban végzik el szükségleteiket.

„Az adatok tulajdonképpen azt mutatják, hogy a fenntartható fejlődés megvalósításához elengedhetetlen az egyenlőtlenségek kezelése” – mondta Sanjay Wijesekera, az UNICEF globális ivóvíz-, egészségügyi és higiéniai programjainak vezetője. „A globális modell eddig az volt, hogy a leggazdagabb lép elsőnek előre, és a legszegényebbek csak akkor kezdenek felzárkózni, amikor nekik már hozzáférésük van. Ha azt szeretnénk, hogy az alapvető higiéniai feltételekhez egyenlően hozzáférjenek az emberek 2030-ra, gondoskodnunk kell róla, hogy a legszegényebbek már most elkezdjenek előrelépni.”

Az ivóvízforrásokhoz való jobb hozzáférés kiemelkedő eredmény volt az országok és a nemzetközi közösség számára. 1990 óta mintegy 2,6 milliárd embernek biztosították a hozzáférést, így mára a világ népességének 91 százaléka jobb minőségű ivóvízhez juthat hozzá – és ez a szám tovább növekszik. A Szaharától délre fekvő afrikai területeken például 427 millió ember jutott ivóvízhez, ami átlagosan 47 000 embert jelent a 25 év minden napján.

A gyermekek túlélése terén elért fejlődés is jelentős. Ma naponta kevesebb, mint 1000 gyermek hal meg a nem megfelelő ivóvíz, egészségügy és higiénia miatt kialakult hasmenéses megbetegedések miatt, szemben a 15 évvel ezelőtti 2000 gyerekkel.

Másfelől az egészségügyi előrelépéseket visszavetették az emberek magatartásának megváltoztatására irányuló nem megfelelő kampányok, a szegények számára megfizethető termékek hiánya és az olyan társadalmi normák, amelyek elfogadják, sőt bátorítják a szabadban történő székletürítést. Bár mintegy 2,1 milliárd ember jutott hozzá jobb higiéniai feltételekhez 1990 óta, a világ csaknem 700 millió fővel elmaradt az MDG célkitűzésektől. Ma a világ népességének csak 68 százaléka használ fejlettebb higiéniai feltételeket – ez 9 százalékponttal marad el az MDG 77 százalékos célkitűzésétől.

„Amíg mindenkinek nincs hozzáférése a megfelelő higiéniai feltételekhez, az ivóvízellátás minősége romlik, és továbbra is túl sokan fognak meghalni víz útján terjedő és vízhez kötődő betegségekben” – mondta Dr. Maria Neira, a WHO Közegészségüggyel, Környezetvédelemmel és az Egészség Társadalmi Tényezőivel foglalkozó osztályának vezetője.

A megfelelő ivóvízhez, egészségügyi és higiéniai feltételekhez való hozzáférés kritikus jelentőségű a 17 „elhanyagolt trópusi betegség” (NTD-k) közül 16 megelőzésénél, amilyen a trachoma, a talaj által közvetített bélférgek és a mételyféregfertőzés.

Az NTD-k több mint 1,5 milliárd embert érintenek több mint 149 országban, és vakságot, testi torzulást, maradandó fogyatékosságot és halált okoznak.

A szabadban történő székletürítés gyakorlatát a növekedés leállásának – vagy krónikus alultápláltságnak – magasabb kockázatával is összekötik, amely világszerte 161 millió gyermeket érint, visszafordíthatatlan fizikai és mentális károsodást okozva.

„Az emberi egészség javításához elengedhetetlen az egészségügyi fejlődés további felgyorsítása, különösen a falvakban és az elmaradott területeken” – tette hozzá Dr. Neira.

10 emberből 7 lakik falvakban, és ezeknek az embereknek nincs hozzáférésük fejlettebb egészségügyi körülményekhez, illetve 10 emberből 9 a szabadban végzi szükségletét.

Az új Fenntartható Fejlődési Célokra (SDG) vonatkozó tervek, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szövetségének Közgyűlése készül összeállítani 2015 szeptemberében, tartalmazza azt a célkitűzést is, hogy 2030-ra felszámolják a szabadban történő székletürítést. Ehhez a jelenlegi visszaszorítás jelenlegi ütemének megkétszerezésére lenne szükség, különösen Dél-Ázsiában és a Szaharától délre fekvő afrikai területeken a WHO és az UNICEF véleménye szerint.

A WHO és az UNICEF állásfoglalása szerint életbevágóan fontos tanulni az 1990-2015 közötti időszak egyenlőtlen fejlődéséből annak érdekében, hogy az SDG célok teljesülése lezárja az egyenlőtlenségek szakadékait, és egyetemes hozzáférést biztosítsanak az ivóvízhez és a higiéniai feltételekhez. Ehhez a világnak a következőkre van szüksége:

• Lebontott adatokra, hogy azonosítani lehessen azokat a népességeket és területeket, amelyek kilógnak az országos átlagokból;
• Erőteljes és célzott odafigyelés a legnehezebben elérhető emberekre, különösen a falvak területén élő szegényekre;
• Innovatív technológiákra és módszerekre, amelyekkel fenntartható higiéniai megoldásokat lehet biztosítani a szegény közösségeknek elérhető árakon;
• Nagyobb figyelemre az otthoni, iskolai higiénia és az egészségügyi létesítmények fejlesztései terén.