Dél-Szudán

Az egyéves dél-szudáni konfliktus következtében közel kétmillió embernek, ebből körülbelül egymillió gyermeknek, kellett elhagynia otthonát, és több milliónyian éheznek. Akkor találkoztunk a tízéves Mathianggal, amikor élelmiszersegélyre várt Mingkamanban.

„Hiányzik az otthonom, hiányoznak a teheneim, amelyekre vigyáznom kellett. Haza akarok menni, hogy újra iskolába járhassak. Itt nincsenek iskolák számunkra, és a barátaim sincsenek itt.”

Negyvenezer ember keresett menedéket ebben a bentiui ENSZ táborban az utcákon tomboló erőszak elől. Egy két napig tartó felhőszakadás elárasztotta ideiglenes otthonaikat és megmaradt értékeiket térdig érő koszos vízzel.

Ezeknek a nőknek ki kell merészkedniük a tábor biztonságot adó falain kívülre, hogy tűzifát gyűjtsenek a főzéshez. Lehetetlen választás elé kerültek: megkockáztatják, hogy a fa keresése közben megtámadják őket, vagy hagyják éhezni a gyermekeiket.

Nyanwot kétéves volt, amikor elpusztították az otthonát. Az édesanyjával a bozótosba menekült, ahol súlyosan megbetegedett, és a megfelelő mennyiségű és minőségű ennivaló hiányában alultáplálttá vált. Nyanwot szerencsére eljutott a kórházba, ahol terápiás tejjel kezelték, valamint antibiotikumot kapott hasmenése és hányása kezelésére.

Idén több mint 70 ezer, Nyanwothoz hasonló gyermeket kezeltek súlyos alultápláltsággal Dél-Szudánban.

Ezeket a gyerekeket egy jubai menekülttáborban kaptuk lencsevégre. Az otthonukat elvesztették, de szemmel láthatólag a humorérzéküket nem.

Fülöp-szigetek

A Haiyan tájfun pusztítása után néhány hónappal találtuk ezt a kisfiút békésen aludni egy gyerekbarát sátorban a fülöp-szigeteki Taclobanban. Ezen a biztonságos helyen a mamája tanulhatott a szoptatásról, a táplálkozásról, és személyes tanácsadáson is részt vehetett.

Szíria

Egy felfoghatatlan jelenet: kétségbeesett emberek tömege özönlötte el az omladozó várost.

A szíriai Yarmoukban 18 ezer palesztin menekültet zártak körbe hónapokra, miközben súlyos élelmiszer- és gyógyszerhiánnyal küszködtek. A szíriai konfliktus miatt az UNRWA, az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala által szállított segélyek két hétig nem jutottak el a menekültekhez. Februárban sikerült végül áttörniük a segélycsomagokkal.

„Hihetetlen a pusztítás”­– mondta Filippo Grandi, az UNRWA vezetője. „Egyetlen egy épületet sem láttam, amely ne lett volna olyan, mint egy üres kagylóhéj… Ezek az emberek ott ragadtak nem csak az alapszükségletek, mint étel, gyógyszerek és tiszta víz nélkül, de bizonyára teljes félelemben élhettek a heves harcok miatt… Alig tudnak beszélni. Próbáltam beszélgetni sokukkal, és mindannyian ugyanazt, a teljes megfosztottságról szóló történetet mesélték el.”

Niclas Hammarström fotós akkor találkozott a kilencéves Alladinnal, amikor a fiú használt lőszert gyűjtögetett a szíriai konfliktus frontvonalában. Alladin minden nap az életét kockáztatta azért, hogy a fémhulladékot eladja, és abból ételt vegyen. 2014 szomorú mérföldkőnek számított: akkor már három éve tartott a pusztító polgárháború.

5,6 millió, Alladinhoz hasonló gyermek él már negyedik éve ebben a válságban.

Irak

Mohammeddel akkor találkoztunk, amikor éppen gyermekbénulás ellen oltották be, tíz nappal azután, hogy az észak-iraki domizi menekülttáborban megszületett. Az édesanyja, Gihan Szíriában élt, amikor terhes volt, de nem volt se munka, se ennivaló, se tiszta víz, így átmenekült a határon.

„Borzasztó volt Szíriában, félelmetes, főleg egy nő számára,”– mesélte. „Gyakori volt az emberrablás és az erőszak. Szíriánál jobb az iraki tábor, mivel itt nincs harc. Nehéz itt élni, de legalább béke van.”

Mohammed védőoltása egy óriási kampány része volt, amely a Közel-Keleten kitört gyermekbénulási járvány megfékezését célozta meg. Közel 68 millió adag szájon át adható vakcina jutott el ide 2014-ben.

A Yazidi családok története augusztusban sokkolt minket, amikor a Sinjar hegyen rekedtek élelem, víz és szállás nélkül, miközben fegyveres csoportok elől próbáltak menekülni. Döbbenetes az is, ami azután történt, bár már kevésbé ismert.

Miután elmenekültek a Sinjar hegyről, Yazidi családok ezrei indultak el Irakból egy szíriai menekülttáborba. Sokan szenvedtek a kiszáradástól, a kimerültségtől, az alultápláltságtól és a traumától. Borzalmas történeteket meséltek gyilkosságokról, emberrablásokról, valamint nők és gyerekek elleni szexuális bántalmazásokról.

A táborban a helyzetük csak romlott, ezért több menekült úgy döntött, hogy Irak északi, kurdisztáni régiójába mennek. Ez az idős nő a fárasztó utat a saját lábán, egy tizenhárom hónapos gyermekkel a kezében tette meg.

A fülledt iraki hőségben a víz az életet jelenti.

Gáza

2014-ben kellett a gázai gyerekeknek a leghosszabb, leghalálosabb és legpusztítóbb konfliktust elviselniük 1967 óta.

A gyerekek a képen, ezrekhez hasonlóan, egy ENSZ iskolában kerestek menedéket. Gyertyával világítottak a sötétben, amíg odakint könyörtelenül bombáztak.

Az ötéves Zacharia siket, a történetét jelnyelven mondta el.

„A földön ültem rémülten, amikor megláttam az édesapám arcán a vért. Nagy nyomást éreztem a fejemben, és a falak megremegtek. Kiszaladtunk az utcára. Olyan gyorsan futottam, ahogy csak tudtam, és láttam, ahogy por és lövedékek estek az égből. Egész idő alatt sírtam.”

Amikor találkoztunk a tizenhat éves Hamzával és a barátaival, a két hónappal azelőtti fegyverszünet ellenére is még mindig érezhető volt az óriási feszültség.

„A háború alatt sokat szenvedtünk és féltünk. Azért sportolok, hogy kiűzzem a rossz emlékeket és a stresszt a fejemből.”

A tizennégy éves Amjad a jövőről beszélt.

„Azt kívánom, hogy Gázát újjáépítsék. Azt kívánom, hogy legyen kikötőnk és repülőterünk, hogy utazhassunk egyik helyről a másikra, lássuk a világot. Azt kívánom, hogy az összes lerombolt házat építsék újjá, legyenek még szebb házak és magas toronyházak. Azt kívánom, hogy Gáza legyen gyönyörű. Már annyi ideje élünk fájdalomban, itt az ideje egy jobb életnek.”

A pszichoszociális támogatás sok gázai gyereknek segített abban, hogy megbirkózzanak az átélt élményeikkel. Mindazok ellenére, amin ez a kislány átment, még mindig tele van energiával, nevetéssel és az előtte álló jövőbe vetett reménnyel.

India

A képen látható indiai fiúké az első generáció, akik a gyermekbénulás félelme nélkül nőhetnek fel. 2014-ben egész Délkelet-Ázsia hivatalosan is mentessé vált ettől a betegségtől. Ez hatalmas eredmény volt a kormányoktól, a humanitárius szervezetektől és azoktól az elhivatott egészségügyi dolgozóktól, akik az összesen 7,5 milliárd gyereket beoltották az elmúlt tizenhét év alatt.

Sierra Leone

A tizenöt éves Ramtout és három testvérét ebolával kezelték, amikor októberben találkoztunk velük. A szüleik és a családjuk nagy része egy héttel korábban halt meg.

A járvány miatt gyerekek milliói maradtak ki az iskolából.

„Egész nap itt, a kertben dolgozok. Az iskola bezárt, ezért a családomnak segítek. Hiányoznak a barátaim,”– mondta a tizennégy éves Jamie.

Libéria

Ez volt az elképesztő valóság az ebola járvány idején: a taxisofőr egész testét fedő védőfelszerelésben fuvarozza a betegeket egy orvosi központba Libériában.

Mariama Kiadii végignézte, ahogy huszonegy családtagjával végez az ebola, és még ez után az elképzelhetetlen fájdalom után sem adta fel.

Mariama túlélte a vírust, megerősödött immunrendszerrel és megújult energiával ma már a legnemesebb célnak él: más betegeken segít, mossa a kesztyűket, csizmákat és a védőfelszereléseket, amellyel távol tartja a vírust.

„A többi embernek szüksége van rám, ezért vagyok itt,”– mondta Mariama.

Közép-Afrikai Köztársaság

Francine háromhetes volt, amikor a kép készült, az édesanyja tizennégy éves. A fiatal lányt akkor erőszakolták meg, amikor vízért ment a kúthoz.

4,6 millió, Francine-hez és a mamájához hasonló embert érint az a konfliktus, amely a Közép-Afrikai Köztársaságban tombol.

Legyen 2015 egy szebb év a gyermekek számára

Sok tekintetben, a konfliktusok és a járványok miatt 2014 a horror, a félelem és a kétségbeesés éve lett gyermekek milliói számára.

„Gyerekeket öltek meg, miközben az iskolában tanultak, és az ágyukban aludtak. Elvesztették a családjukat, elrabolták, megkínozták, besorozták, megerőszakolták, és még rabszolgaként is árulták őket. Ilyenfajta elmondhatatlan brutalitásnak még soha nem voltak kitéve,” – mondta Anthony Lake, az UNICEF igazgatója.

A borzalmas kihívások ellenére, amelyekkel szembe kellett nézniük a gyerekeknek 2014-ben, a remény is jelen volt. A humanitárius szervezetek, mint az UNICEF, életmentő segítséget, oktatást és lelki támogatást nyújtottak a világ legveszélyesebb helyein élő gyerekek számára.

A világ többet tud tenni, és többet is kell tennie, hogy 2015 egy sokkal jobb év legyen a gyermekek számára. Minden gyerek, aki biztonságban, tanultan és egészségesen nő nagyra, hozzájárulhat a saját, a családja, a közössége, a nemzete, és így tulajdonképpen a mi közös jövőnkhöz is.

Támogassa az UNICEF munkáját, és segítse érvényesülni a gyermekek jogait az egész világon!

http://adomany.unicef.hu/