Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatójának írása

A legtöbb szülő nem engedné el a gyerekét egyedül egy nagyvárosban – telefon, térkép, vagy biztonságot nyújtó kíséret nélkül. Mégis, nap mint nap megtesszük ezt – csak épp a digitális térben. És közben sokszor megnyugtatjuk magunkat: „Itthon van, nem lehet baj.” Ez a hamis biztonságérzet az egyik legnagyobb kockázat, amivel a mai gyerekek szembesülnek.

Mi a digitális elhanyagolás?

A digitális elhanyagolás olyan szülői vagy gondozói magatartás, amelyben a gyermek magára marad az online világban – felügyelet, útmutatás, biztonsági keretek vagy érzelmi támogatás nélkül. A fogalom nem egyszerűen a képernyőidő kérdéséről szól, és nem is arról, hogy „sokat internetezik-e a gyerek”. Sokkal inkább arról, hogy a felnőttek jelen vannak-e a gyermek digitális életében – vagy sem.

Ez a típusú elhanyagolás megnyilvánulhat például:

– a teljes kontrollhiányban („csak hadd játsszon, legalább csendben van”),
– a határok és irányelvek hiányában („majd megtanulja magától, mire kell figyelni”),
– vagy az érdeklődés és beszélgetés teljes hiányában („fogalmam sincs, mit csinál, de úgyse engedi, hogy belenézzek”).

Miért veszélyes ez?

Mert a gyerek valódi térben sincs biztonságban, ha egyedül van – és ez az online térre is igaz. Csakhogy az online tér sokkal kevésbé látható, kevésbé érzékelhető, és sokszor a felnőttek számára is kiismerhetetlen.

A gyerekek ilyenkor védtelenek:

– káros tartalmakkal (erőszakos, pornográf, testképromboló anyagok) szemben,
– manipulatív algoritmusokkal, amelyek egyre szélsőségesebb tartalmak felé húzzák őket,
– online bántalmazással (bullying, kizárás, zaklatás),
– predátorokkal, akik kihasználják a naivitásukat,
– vagy egyszerűen csak azzal az érzéssel, hogy „senki nem kérdezi meg, mit csinálok”.

Ez mind valós veszélyeztetettség, még ha nem is mindig látványos. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye is egyértelműen kimondja:

– a gyermeknek joga van a védelemhez minden bántalmazással és elhanyagolással szemben (19. cikk),
– joga van a fejlődéshez és biztonságos környezethez (6. cikk),
– és joga van ahhoz, hogy szülei vagy gondozói aktívan részt vegyenek a nevelésében (18. cikk) amelyhez aktív segítséget nyújt az állam.

Nem a technológiával van baj – hanem a magára hagyással

Fontos leszögezni: a technológia önmagában nem ellenség. A gyerekek joggal vannak jelen az online térben – tanulnak, kapcsolódnak, kreatívak, és sokszor érettebben mozognak ott, mint mi, felnőttek.

A probléma ott kezdődik, amikor a gyerek nincs kísérve ebben a világban. Nem azért, mert a szülő rossz szándékú – hanem mert nem tud róla, nem meri, vagy nem érzi fontosnak. Mert nincs rá ideje. Mert ő maga is digitálisan „elveszett”. Ezért fontos, hogy a szakemberek és a közbeszéd ismerje és használja a digitális elhanyagolás fogalmát – mert ezzel tudatosabbá tehetjük a megelőzést és a támogatást is.

Mit tehetünk szülőként, szakemberként?

1. Vegyük komolyan az online jelenlét hatását

Az internet nem “csak játék” vagy “csak videózás” – sokszor ezek mögött erőteljes érzelmi, identitásformáló, sőt akár veszélyes hatások is állhatnak. Fogadjuk el, hogy a gyerekek online tapasztalatai éppolyan valósak, mint a fizikai világban szerzettek.

2. Kísérjük a gyerekeket az online világban is

Ismerjük meg, milyen platformokat használnak, milyen videókat néznek, kik azok az influenszerek, akiket követnek. Hallgassuk meg, miről szólnak ezek a tartalmak, és gondoljuk végig: vajon ezek egyeznek-e a családi értékeinkkel?

3. Mutassunk nyitottságot és érdeklődést

Ha a gyerek valamit mutatna az online világból, soha ne legyintsünk, ne bagatellizáljuk – ez az ő világa. Ha most nem nyitunk be ezen az ajtón, később már lehet, hogy be sem enged.

4. Beszélgessünk rendszeresen, ne csak baj esetén

Kérdezzük meg, mivel foglalkozik online, mit néz, mi tetszik neki, mi nem. Ezekből a beszélgetésekből érthetjük meg igazán, mi foglalkoztatja, mi szorongatja vagy épp mi lelkesíti.

5. Állítsunk fel világos, közös szabályokat

Nem pusztán korlátozás, hanem biztonság, ha megbeszéljük, mikor, mennyit és mit lehet netezni. A legújabb szakmai ajánlások szerint a 16 év alatti gyerekeknél érdemes komolyan megfontolni a közösségi média használatának halasztását.

6. Használjunk technikai védelmet is

Az NMHH (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, Internet Hotline) oldalán sok hasznos eszközt, szülői útmutatót és szűrőprogram-ajánlást találunk. Éljünk ezekkel – de ne ezek legyenek az egyetlen „őreink”.

7. Tanítsuk meg az alapvető biztonsági elveket

Beszéljük meg a gyerekkel, hogy soha ne beszélgessen ismeretlenekkel a neten, és ha ilyesmi történik, mindig szóljon. Segítsünk neki felismerni a manipulációt, a zaklatás jeleit és a megtévesztő tartalmakat.

8. Legyünk példák a digitális jelenlétben is

Amit mi teszünk – mennyi időt töltünk a telefonunkon, hogyan beszélünk másokkal, mit osztunk meg – azt fogják normaként követni. A mi online szokásaink is formálják az övékét.

9. Adjunk valódi alternatívákat

A legjobb védelem az, ha az online világ mellett a gyerek valós, örömteli, kapcsolódó élményekhez is hozzájut. Szervezzünk közös programokat, baráti találkozókat, mozgást, élményt – ezek nem csak kitöltik az időt, hanem érzelmi védelmet is adnak.

10. Az állam és az intézmények felelőssége is megkerülhetetlen

A szülők támogatása nem lehet kizárólag magánügy. Szükség van olyan államilag elérhető, helyi vagy iskolai szinten megszervezett programokra, amelyek szakemberek bevonásával segítenek eligazodni az online tér kihívásaiban. Ezek a foglalkozások segíthetnek a szülőknek felismerni a digitális veszélyeket, megismerni a technikai védelmi lehetőségeket (pl. szűrőprogramok, biztonsági beállítások), és eszközt adhatnak ahhoz is, hogyan beszélgessünk erről a gyerekeinkkel. Ez nem extra luxus, hanem alapvető prevenció.

A digitális elhanyagolás nem a jövő kihívása. Már itt van. És ha nem ismerjük fel időben, a következményeit már csak a gyerekeink viselkedéséből, magányából vagy fájdalmas döntéseiből fogjuk visszafejteni.

Online visszaélések esetén az Internet Hotline-hoz az internethotline@internethotline.hu e-mail címen, illetve a https://nmhh.hu/internethotline/ honlapon elérhető űrlapon tehetnek bejelentést.

 További hasznos tudnivalók a témában:

• Mit lájkol a gyerek?
• Van eszköz a kezedben
• Szűrőszoftverek – NMHH