Az ötkomponensű védőoltás öt, potenciálisan halálos fertőzéssel szemben nyújt védelmet. Így jut el azokhoz a gyermekekhez, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

COX’S BAZAR, Banglades – A Balukhaliban található menekülttábor kórházában csupán egy fehér lepedő választja el a várakozók sorát és azt a helyiséget, ahol a gyermekek az oltásokat kapják. Egy anya és gyermeke lép be a szobába. Az orvos leveszi az oltást tartalmazó üvegcse tetejét és széttép egy injekciós tűt tartalmazó műanyag zacskót. A hat hetes Rachalnak készíti elő az ötkomponensű védőoltást.

Az oltóanyag gyártása több évet vett igénybe. Ezek után gondosan ellenőrzött hőmérsékleten szállították 4300 kilométeren keresztül, hét különféle hidegkamrában tárolták és legalább 17 különböző embernél volt, mire elért a rohingya menekülttáborba.

A bangladesi Cox’s Bazar poros útjain minden nap hűtött, oltóanyaggal teli dobozok haladnak a rohingya menekülttábor felé. 2017. augusztus 17-e óta mintegy 706.000 rohingya – közülük csaknem 400.000 gyermek – menekült el Mianmarból a bangladesi határ túloldalán lévő táborokba. A zsúfolt életkörülmények, a rossz higiénia és az alacsony oltási lefedettség miatt a gyerekek jóval nagyobb eséllyel betegszenek meg.

2017 végén diftéria járvány söpört végig a mianmari határ közelében. A bangladesi kormány az UNICEF, a WHO, a GAVI (Oltóanyag- és Védőoltási Világszövetség), valamint az egészségügyi szolgáltató partnerek támogatásával három kampányt indított, közel félmillió gyermek beoltására a táborokban, az ideiglenes településeken és a környező területeken.

Most, hogy a kampány véget ért, a rohingya gyerekek rutin immunizációs oltásokat kapnak, beleértve az ötkomponensű védőoltást is.

A védőoltás öt, potenciálisan halálos fertőzés ellen nyújt védelmet: hepatitis B, szamárköhögés, diftéria, tetanusz és B típusú Haemophilus influenzae. Ez egyike annak a 10 oltásnak, amelyet a bangladesi rutin immunizációs program tartalmaz.

Az ötkomponensű védőoltás útja a menekülttáborba csodálatra méltó.

Logisztikai kihívások

Egy több száz jégcsomagot szállító kézikocsi hangja dübörög, ahogyan a csomagoló térség felé tart. Az egyik helyi munkás alig tud kitérni az útjából. Az oltóanyaggyárban a csomagolás igen komoly feladat.

Az UNICEF által beszerzett ötkomponensű oltóanyagot Dél-Koreában és Indiában gyártják. Ahhoz, hogy az oltások eljussanak a Cox’s Bazarban lévő rohingya menekülttáborba, először 1400 vagy 3800 kilométert repülnek Dakkába, Banglades fővárosába, majd elindulnak az ország kanyargós útjain.

Ahhoz, hogy a kiváló minőségű oltóanyagokat megkapják a gyerekek, nem elég csak előállítani őket. Rengeteg logisztikai problémával kell szembenézni. A szállítási idő alatt az oltóanyagokat szigorúan 2 és 8 Celsius fok között szükséges tárolni, különben elveszíthetik hatékonyságukat. Az olyan országokban, ahol válságok, rossz utak, megbízhatatlan villamosenergia-ellátás és magas átlaghőmérséklet jellemző, ott ez igen kemény kihívás.

,,Úgy van időzítve, hogy az oltások csak pár órával a repülőgép indulása előtt érkezzenek a repülőtérre” – mondta az UNICEF hat ellátójából az egyik intézmény logisztikai igazgatója.

A vakcinákat poliuretán dobozokba helyezik jégcsomagokkal körülvéve, 4 Celsius fokra kondicionálva. Minden dobozban van egy ellenőrző készülék, amely jelzi a hőmérséklet-változását. Kék overálba öltözött munkások nyüzsögnek a szobában, bepakolják az oltóanyagokat a dobozokba, a dobozokat pedig egy teherautóra, amely arra vár, hogy a reptérre indulhasson.

Utazás Bangladesen keresztül

A bangladesi és a rohingya menekült gyermekek számára előírt oltások Dakkában, Banglades fővárosában landolnak. A reptéren jégcsomagokkal teli, sötétkék dobozokba rakják őket. Ezek után a vakcinákat a Kiterjesztett Védőoltási Program (EPI) belvárosban lévő, központi raktárába szállítják.

A megpakolt teherautó a Gulshan tó mentén halad a színpompás riksák és a város zsúfolt útjainak forgatagában. A raktárház egy négyemeletes fehér épület. A folyosók mentén eldobható injekciós tűvel teli dobozok vannak egymásra pakolva. ,,Az oltóanyagokat általában az EPI központi raktárában lévő hidegkamrákban tároljuk 3-4 hónapon keresztül” – mondja Subodh Chandrah Banik, a dakkai EPI logisztikai szakembere.

Amikor eljön az ideje, hogy a vakcinákat a menekülttáborokba küldjük, ismét kikerülnek a hidegkamrából és hűtőládákba tesszük őket, jégcsomagokkal körülvéve. Banik segít felpakolni a csomagokat a nyitott teherautóra, amely aztán dél felé veszi az irányt, egyenesen Cox’s Bazar városába.

Miután a vakcinák Bangladesben landolnak, az út Dakkából a menekülttáborokba körülbelül 12-13 órát vesz igénybe. A sofőr óvatosan vezet 400 kilométernyi zöld mezőn, erdőn, lápvidéken és városon keresztül, míg eléri Cox’s Bazar raktárát.

Egy másik teherautó is készenlétben áll abban az esetben, ha az első valami miatt lerobbanna. A raktárházban az oltóanyagok ismételten egy hidegkamrába kerülnek, hogy biztosítva legyen a megfelelő hőmérséklet.

,,Heti egy teherautó viszi a szállítmányt a rohingya menekülteknek és havonta egy teherautót indítunk rutin immunizációra a helyi lakosságnak” – mondta Mohammed Saiful, a cox’s bazari raktár felügyelője, miközben hűtőládákat pakolt egy kisebb teherautóra. A teherautó még délebbre megy, az utolsó állomásra: a körülbelül 40 kilométerre lévő Ukhiya egészségügyi központjához. Innen az ötkomponensű oltóanyagokat egy mentőautó szállítja tovább a Balukhaliban lévő kórházba.

Rachal az édesanyja karjaiban fekszik, arcát a kulcscsontjához szorítja. Még mindig mélyen alszik. A kisfiú anyukája a húszas évei végén jár, egy zöld műanyag széken ül a szobában, ahol a gyerekek az oltásokat kapják. Hathetes gyermekét a családjával megosztott menedékházhoz legközelebbi kórházba hozta, hogy a kicsi megkaphassa az oltást. Azután hagyta el Mianmart, hogy faluját leégették. 10 napba telt, míg családjával gyalog elértek Bangladesbe. Ekkor volt terhes kisfiával.

A fiatal édesanya vár, míg a nővér előkészíti az oltóanyagot gyermekének. A vakcina pár perce érkezett. Rachal megkapja a védőoltást, amely öt, potenciálisan halálos betegségtől óvja majd meg és segít neki túlélni azokat a nehéz körülményeket, amelyekbe beleszületett.