“Iszonyatosan felmentek az árak, mindennap gyümölcs-zöldség, az már nagyon nehéz…Férjem szobafestő, neki azért csökkent a munkája. Ez megterhelte a családi pénztárcát…Az ellátmány 2-3 hétre elég.”

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyermekvédelmi törvény) szerint a gyermekvédelem célja a gyermekek családban nevelkedésének elősegítése, esetleges veszélyeztetettségük megelőzése és megszüntetése, helyettesítő védelem és a nevelésükről-gondozásukról történő gondoskodás, ha hatósági döntések alapján kikerülnek családjukból. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével összhangban a Gyermekvédelmi törvény a gyermek érdekeit és jogait helyezi előtérbe, elsőbbséget adva a családban történő nevelkedésének, illetve a családias elhelyezési formákban, a nevelőszülői ellátásnak.

A családot helyettesítő otthont nyújtó ellátásoknak két lehetséges formája a nevelőszülői gondoskodás és a gyermekotthoni elhelyezés. A Gyermekvédelmi törvény 2014. évi módosítását követően a nevelőszülői családban történő elhelyezés szinte kizárólagosságot élvez a gyermekotthonokkal szemben a tizenkettedik életévüket be nem töltött gyermekek elhelyezésekor.

Az utóbbi években sajnálatos módon jelentősen emelkedett a családjukon kívül nevelkedő (mintegy húszezer) gyermekek száma, ugyanakkor ezzel egyidejűleg a nevelőszülők száma (mintegy hatezer) alig változik. A nevelésbe vett gyermekek mintegy 70%-a nevelőszülőknél nevelkedik, a többiek gyermekotthonokban. Számos megyében, elsősorban az alföldi megyékben a bekerülő gyermekek számának növekedése a nevelőszülők csökkenő vagy stagnáló létszámával párosul. A helyzetet nehezíti a 12 éven aluli testvérpárok, illetve a csecsemőkorúak nevelőszülői elhelyezése.  Az elégtelen nevelőszülői létszám kedvezőtlen hatása az is, hogy nő azoknak az aránya is, ahol több gyerek nevelkedik, illetve mintegy négyszáz nevelőszülőnél hat szakellátott gyerek van elhelyezve a KSH 2021. évi adatai szerint, miközben a Gyermekvédelmi törvény  szerint a nevelőszülő  legfeljebb öt gyermek (fiatal felnőtt) együttes ellátását biztosíthatja.

Az állami feladatellátás megosztása a civil és egyházi fenntartású szolgáltatókkal Nyugat-Európában is gyakorlat. Hazánkban azonban a nevelőszülői hálózat zöme kevés, jellemzően országos hatáskörű nagy fenntartó alá került, ami egyenlőtlenségekhez vezet. A nevelőszülői hálózatok túlzsúfoltak, és a túlterheltség számos szakmai problémához, a nevelőszülők idő előtti kiégéséhez vezet. A nevelőszülők kétharmada ötezer fő alatti lélekszámú, kis településen él, ami megnehezíti a családból kiemelt gyermekek személyre szabott szolgáltatásokkal való támogatását.

A nevelőszülőt a gyermek (fiatal felnőtt) ellátására nevelési díj illeti meg, amely juttatást a nevelőszülő kizárólag a gyermek (fiatal felnőtt) megfelelő ellátására fordíthatja (pl. élelmezés, ruházkodás, tankönyvek, egészségügyi ellátás stb.). A nevelési díj legalacsonyabb összege – gyermekenként, fiatal felnőttenként – havonta az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 120%-a (Ez 2022-ben minimum 34.200 Ft.), különleges szükségletű gyermek esetén 140%-a, speciális és kettős szükségletű gyermek esetében 150%-a. Az öregségi nyugdíjminimum összege évtizedek óta nem változott, míg az élelmiszerárak átlagosan 18, az alapvető élelmiszerek ára pedig 30%-kal emelkedett. Ennek hatására a szegénység, a nevelésbe vett gyermekek ellátásának elégtelensége a nevelőszülői háztartásokat is elérte.

A Gyermekjogi Civil Koalíció állásfoglalásában elfogadhatatlan tartja, hogy a nevelőszülőknek esetlegesen álláskeresési járadékot kell igényelniük, amivel –  havi 36 ezer forinttal –  ki- kiegészíthetik, három hónapon keresztül, a gyermekek után járó elégtelen összegű  nevelési díjat, vagy a  nekik járó nevelőszülői díjat.

A gyermekvédelmi szakellátás rendszerének a jelenlegi társadalmi szükségletekhez való igazítása komoly kihívást jelent, de ellenkező esetben sérülnek a gyermeki jogok, s az állam intézményvédelmi kötelezettsége sem teljesül.

Az állásfoglalás teljes szövege alább letölthető!