Az emberi hulladék felszámolása és kezelése már évezredek óta szerves része civilizációnknak. Kr. e. 4000 körül a mezopotámiai agyag szennyvízelvezető csőtől, az ókori római beltéri vízvezetéken át, a lehúzható toalettekig az ipari forradalomban, a higiénia és az egészségügyi berendezések segítettek az ember egészségében, fejlődésében és gazdasági jólétében.

,,A higiéniához való jog alapvető emberi jog”

Napjainkban viszont emberek milliárdjai nem rendelkeznek megfelelő higiéniai viszonyokkal. A világ népességének több mint a fele, körülbelül 4,2 milliárd ember olyan egészségügyi berendezéseket használ, ami az emberi ürüléket kezeletlenül hagyja, veszélyeztetve ezzel az ember és környezetének egészségét. Mintegy 673 millió ember egyáltalán nem rendelkezik toalettel, a szabadban ürítenek, és 376 millió iskolás korú gyereknek nincs az iskolájában mosdó. A higiénia hiányának következményei pusztító hatással vannak a közegészségre, a szociális jólétre és a gazdasági fejlődésre.

2030-ig csupán 9 év van előttünk ahhoz, hogy teljesüljön a Fenntartható Fejlődés Célja (Sustainable Development Goal). Ehhez a megfelelő higiéniához és higiéniai berendezésekhez való hozzáférés mértékének meg kellene négyszereződnie. Mégis, a folyamat mostani sebességével a 22. századra lehet ebből az elképzelésből valóság. Ez láthatóan túl messze van, a folyamat túl lassú. A közegészségügybe való befektetés késik, viszont az egészségügynek és a gazdaságnak többe kerülnek az ebből keletkező károk. Az emberek megbetegszenek és ezáltal a munkából is kiesnek. A kihívás sokszor leküzdhetetlennek tűnik, de a történelem megmutatja, hogy lehetséges: a higiénia lehet sikersztori.

Sok ország ért el hirtelen fejlődést az egészségügyi berendezésekkel egy generáción belül, ezzel megváltoztatva életeket, a környezetet és a gazdaságot.

Az 1960-as és 1970-es években Malajziában, Koreában, Szingapúrban és Thaiföldön gyors és jelentős változások történtek annak érdekében, hogy minél több helyen legyenek egészségügyi berendezések. Újabban az olyan országok, – néhányat említve – mint Etiópia, India és Nepál drasztikusan csökkentették a toalett nélküli defekációt, és haladást értek el az alapvető egészségügyi berendezésekhez való hozzáférésben.

Mit tanulhatunk ezektől az országoktól?

Először is minden ország, amelyik gyors fejlődést ért el, erős politikai vezetéssel rendelkezik. Ezen országokban a kormányok fontos szerepet játszanak az irányvonal meghatározásában, a tervezésben, a befektetések mobilizálásában és a szolgáltatások szabályozásában.

,,A történelem megmutatja, hogy semelyik ország sem ért el magas bevételeket anélkül, hogy előtte a higiéniába fektetett volna.”

Több kormány tisztában van azzal, hogy a megfelelő higiéniai körülményekhez való hozzáférés sokba kerül, de a tétlenség még nagyobb költséget jelent. A higiéniai berendezések nélkül az ismétlődő és megelőzhető egészségügyi ellátás költségei nőnek, a bevétel csökken, a produktivitás elveszik és a környezetszennyezés is nő. A higiéniába való befektetés megtéríti ezeknek a költségeit és pozitív hatást gyakorol a gazdaságra is. A gazdasági előny körülbelül ötszöröse a higiéniába fektetett pénz értékének.

Ahhoz, hogy ez a folyamat felgyorsuljon, a higiéniát alapvető szükségletnek kell tekintenünk. Hogyan néz ez ki a gyakorlatban? A siker kulcsa az alábbiakba való befektetésben mutatkozik meg:

• Jó kormányzat, kezdve az erős politikai vezetéssel, hatásos koordinációval és szabályozással.
• Okos államháztartás, amely lefekteti az alapokat a biztonságos egészségügyi berendezésekhez, támogatja a hátrányos helyzetűeket és bevonzza a magánbefektetőket.
• A kapacitás növelése a higiéniai egészségügyi szektorban, beleértve a képzést, a humán erőforrás fejlesztést, a szervezeti fejlesztést és a kutatásokat.
• Újítások a felmerülő kihívások megoldására, mint például az urbanizáció vagy a klímaváltozás.

Ezek a tényezők részletesebben megtalálhatóak az UNICEF-WHO új jelentésében: ’State of the World’s Sanitation report’. Ebben a jelentésben szeretnénk felhívni a figyelmet a higiéniával kapcsolatos krízisre, összegezni az ebben sikeres országok tanulságait és megmutatni azt, hogy mi szükséges ahhoz, hogy mindenki hozzáférhessen a biztonságos higiéniához.