Az UNICEF Magyarország vezetői személyesen is találkozhattak a gyerekekkel – élménybeszámoló Marokkóról, egy olyan országról, amely évek óta oktatási válsággal néz szembe

Az UNICEF 1957 óta dolgozik Marokkóban, ahol a ma is égető probléma, hogy túl sok gyerek egyáltalán nem jár iskolába és évről évre túl sokan esnek ki az oktatási rendszerből. Csak a 2024/2025-ös tanévben több mint 276 ezer gyerek és fiatal hagyta el idő előtt az iskolapadot. Az elmúlt évtizedekben az ország rengeteget fejlődött, de a vidéki és városi gyerekek lehetőségei között továbbra is jelentős különbségek vannak. A vidéken élő, középiskolás korú lányok különösen veszélyeztetettek: minden ötödik kimarad az oktatásból.

A nehézségeket tovább mélyítette a 2023-as pusztító földrengés, amely mintegy 100 ezer gyerek életét érintette. Az iskolák megrongálódtak, vagy teljesen megsemmisültek, családok veszítették el az otthonukat, hirtelen minden összeomlott abban az országban, ami már a katasztrófa előtt is segítségre szorult. Az UNICEF a marokkói partnerekkel együttműködésben azóta is folytatja a humanitárius munkát, valamint az érintett területek újjáépítését, a lakosok megsegítését, hogy mielőbb felépülhessenek és visszatérhessenek közösségeikbe. Iskolákat állít helyre, víz- és higiéniai rendszereket alakít ki, támogatja a pedagógusok képzését és lelki támaszt nyújt a traumát átélt gyerekek számára.

A különböző programok mind más-más oldalról segítik lebontani azokat az akadályokat, amik korlátot jelentenek egy gyerek számára a tanulásban. Ezek közül ismerhettünk meg hármat az utunk során.

ELSŐ ÁLLOMÁS: S/S Oulmess, Sitti Fatma

Ami Marokkóban még otthon is tabu: a menstruáció

A menstruáció természetes része a lányok életének. Mégis vannak közösségek, ahol a hozzá kapcsolódó tabuk, tévhitek és a megfelelő higiénés feltételek hiánya miatt egy lány akár az iskolából is kimaradhat miatta.

Az UNICEF közel-keleti és észak-afrikai régióban végzett felmérésében a válaszadó lányok 30 százaléka mondta azt, hogy menstruációja alatt nem jár iskolába, minden ötödik lány pedig arról számolt be, hogy nem rendelkezik elegendő információval a havi ciklusáról.

Első állomásunkon olyan lányok vártak bennünket, akik saját közösségük influenszerei. Ők azonban nem a közösségi médiában gyűjtik a követőket, hanem beszélgetéseket indítanak el ott, ahol korábban csend volt.

Osztálytársaikat és a környező iskolák diákjait is bevonják az UNICEF által támogatott programba és a játékos, de leginkább beszélgetős foglalkozásokból a fiúk sem maradnak ki. Közösen gondolkoznak az érzéseikről és azokról a testi változásokról, amiken mindannyian keresztül mennek, hogy ezeket a természetes folyamatokat természetesen tudják kezelni is. Kidolgoztak egy oktatási útmutatót és több eseményt is szerveztek már, ahol valamilyen kreatív formában – egy színdarabban, egy dalban, vagy egy plakáton – mutatják be a témát a szülők előtt is, hogy segítsék a stigmák feloldását otthon is. Nem elég ugyanis csak beszélgetni az ilyen és hasonló nehéz témákról, hanem olyan elfogadó közösséget is kell építeni, ahol nincs miért szégyenkezni és egy olyan természetes folyamat, mint a női ciklus, nem jelent korlátot a tanulásban.

MÁSODIK ÁLLOMÁS: Lycée qualifiant Chouiter, Sidi Abdellah Alghayat

Zöld oázis egy olyan iskola udvarán, ahol minden csepp víz számít

A vízhiány Marokkóban nem pusztán környezetvédelmi kérdés. A gyerekek egészségét, oktatását és jövőjét is közvetlenül érinti, különösen a vidéki és hátrányos helyzetű térségekben – az UNICEF 2025-ös klímaelemzése ezért a vízhiányt a marokkói gyerekeket érintő egyik legfontosabb éghajlati kockázatként azonosítja.

Az UNICEF WASH Programjának köszönhetően a földrengés által érintett Chichaoua, Al Haouz és Taroudant tartományokban 2024-ben 20 iskolában 10 576 gyerek számára vált elérhetővé a vízhez és higiénés szolgáltatásokhoz való hozzáférés.

Egy ilyen iskola udvarára belépve nehéz volt elhinni, hogy egy súlyos vízhiánnyal küzdő térségben járunk. Pálmák és bokrok zöldelltek körülöttünk, a fák pedig roskadoztak a narancstól. Mindez azért lehetséges, mert a WASH Programnak köszönhetően a vizet több körben újrahasznosítják, sőt, a már használt, de visszaforgatott úgynevezett “szürkevizet” sem engedik el egyszerűen, hanem a zöldterületek öntözésében hasznosítják.

Így egy szárazsággal küzdő területen nem csak a csapból folyik elegendő ivóvíz, hanem az iskola udvara is valóban kis oázissá vált, ami a gyerekek környezetére és iskolai hangulatára is pozitív hatással volt. De a tiszta víz és a megfelelő higiénés körülmények már önmagukban csökkentették a hiányzások számát és a szülők is nagyobb bizalommal engedik gyerekeiket az iskolába. A víz tehát itt nem egyszerűen azt jelenti, hogy van mit inni, hanem azt is, hogy folytatódhat a gyerekek oktatása.

HARMADIK ÁLLOMÁS: Al Mansour Dahbi, Marrakech

Second Chance School. A második esély iskolája

Azok a gyerekek és fiatalok járnak ide, akik valamiért már kiestek a hagyományos oktatási rendszerből. Általában nem azért, mert nem szeretnének, hanem mert nincs lehetőségük tanulni. Ennek számos oka lehet: a szegénység, a munkára kényszerülés, valamilyen családi teher, az iskola távolsága, vagy más kiszolgáltatott élethelyzet.

Ez a második esély már nem a klasszikus tanórákat jelenti. A modell rugalmas oktatást, alapvető tudást, életvezetési készségeket, szakmai képzést, a munka világának megismerését és – szükség esetén – pszichológiai támogatást kapcsol össze. A cél nem pusztán az, hogy egy fiatal ismét iskolába járjon, hanem, hogy újra el tudja képzelni és alakítani tudja azt a jövőt, amiben élni szeretne.

Találkoztunk az oktatókkal, köztük olyanokkal, akiknek szintén ez az iskola adta a második esélyt. Láttuk a mosolygós arcokat és azt, hogy a kezdeményezés működik. Az UNICEF által mért adatok szerint az oktatásból kiesett fiatalok 70 százaléka visszatért ezekbe az iskolákba Chichaoua, Al Haouz, Larache és Ksar El Kebir térségekben.

Van, aki a mezőgazdaságban kezdett dolgozni, vagy saját gazdaságot alapított és vállalkozni kezdett, sokan villanyszerelők lettek, vagy a sportban találták meg önmagukat. De talán a legfontosabb, hogy az iskolai foglalkozások során olyan készségeiket is tudatosan fejlesztették, mint például a kommunikációs, vagy a digitális készségek, amik megerősítésével mindannyian nagyobb önbizalommal indulhattak el az élet bármely területén.

Gyereksorsok a számaink mögött

Mi Magyarországon gyakran számokkal dolgozunk: hány gyerekhez jutottunk el és hányan várnak még segítségre? Ezek a számok most arcot kaptak Marokkóban. Láttunk lányokat, akik olyan témáról kezdtek beszélgetni, amiről eddig még soha senki nem mert. Gyerekeket, akik a csapból ittak egy olyan iskolában, ahol eddig kezet sem tudtak mosni. Fiatalokat, akik egyszer már kiestek az iskolából, de kaptak egy második esélyt.

Ezért volt nekünk, a magyar UNICEF dolgozóinak is ennyire fontos ez az út. Mert mi itthon is minden nap azért dolgozunk, hogy legyen miből megvalósítani a nemzetközi szervezet programjait a világ legkiszolgáltatottabb területein. És azért, hogy minden gyerek érdekeit és jogait képviseljük a világban és itthon is.

Most pedig már nem csak tudjuk, hanem láttuk is, hogy minden adomány számít és jó helyre kerül.

Köszönjük az UNICEF Marokkói irodájának a szervezést és a Riad Al Massarah-nak a probono ellátást és vendégszeretetet, amivel mindez lehetővé vált számunkra.