Catherine Russell, az UNICEF ügyvezető igazgatójának beszéde az Ukrajna támogatásával foglalkozó varsói csúcstalálkozón.

“Minden egyes nap, amellyel tovább tart a háború Ukrajnában, egy rémálommal ér fel gyerekek milliói számára.”

“Az Ukrajnában élő gyerekek közel kétharmadának kellett elmenekülnie az otthonából. Sokan olyan borzalmas dolgokat láttak, amelyeket egyetlen gyereknek sem lenne szabad látnia.”

“Az otthonaikat támadják. Az iskoláikat, és azokat az ellátórendszereket, amelyekre szükségük van a túléléshez.”

“Nem szabad elfelejtenünk a gyerekek százait, akik nem élték túl a támadásokat – sokukat a robbanószerek ölték meg –, ahogy azokat a százakat sem, akik megsérültek ebben az értelmetlen háborúban.”

“Minden perc számít a háború sújtotta gyereknek szóló segítségnyújtásban. Elképesztően nehéz eljutni hozzájuk – legfőképpen Kelet-Ukrajna azon területeire, ahol folyamatos a tüzérségi tűz, és állandóak a támadások.”

“A háború legelejétől kezdve az UNICEF ott segít, ahol a gyerekeknek a legnagyobb szüksége van rá – a frontvonalakon, a határátkelőknél és a menekülteket befogadó országokban.”

“Többmillió dollár értékben vittünk segélyszállítmányokat kórházakba, óvóhelyekre, pályaudvarokra, iskolákba, gyerekvédelmi központokba, és több mint egy millió embert láttunk el biztonságos ivóvízzel. Ukrajnában és a szomszédos országokban sorra indítottuk az olyan programokat, amelyek révén védelmet, valamint egészségügyi és szociális támogatást nyújthatunk a gyerekeknek.”

“Továbbra is megteszünk mindent az ukrajnai gyerekekért – azért, hogy kielégíthessük a legfontosabb szükségleteiket, és támogathassuk a létfontosságú szociális szolgáltatásokat, amelyek megadják nekik az erőt és kitartást ahhoz, hogy idővel újraépíthessék az életüket.”

“Azt kívánom, bár ennyi elég lenne, de sajnos nem az. Csak a béke adhatja vissza akár csak egy töredékét is annak, amit ezek a gyerekek elvesztettek. De amíg be nem köszönt a béke, mi maradunk, hogy segíthessük az ukrajnai gyerekeket és családjaikat.”

“Zárásként szeretném megköszönni az ENSZ munkatársainak azt az emberfeletti munkát, amit Ukrajnában és azon kívül végeznek – és Lengyelország, valamint a többi befogadó ország szolidaritását.”

“Szeretném kifejezni hálámat az adományozóinknak is, legyen szó bármelyik szektorról. Nagylelkűségük igazi segítséget és reményt adott azoknak a gyerekeknek, akik kénytelenek nap mint nap átélni ezt a rémálmot.”

“Számítunk a támogatásukra az ukrajnai gyerekekért végzett munkánkban, és az ukrajnai gyerekek is számítanak ránk.”

“Köszönjük!”

A Catherine Russell beszéde 51:40-től nézhető meg.