A modern világban az advent a karácsonyra való készülődésről, a lelassulásról, a téli elcsendesedésről és az együtt töltött pillanatokról szól. Ilyenkor megnyílik a tér a gyerekeinkkel való szorosabb kapcsolódásra is, és arra, hogy tudatosabban figyeljünk az igazán fontos dolgokra. Érdemes ezért végiggondolni, mely gyerekjogok kapnak ilyenkor még nagyobb hangsúlyt, és miként járulhatunk mi, felnőttek hozzá azok érvényesüléséhez az ünnepi időszakban.

A várakozás művészete

A Gyermekjogi Egyezmény 3. cikke egy olyan alapvetést határoz meg, amelyet az összes gyerekjog alkalmazása során figyelembe kell venni: azt mondja ki, hogy minden, a gyermeket érintő helyzetben a felnőtteknek olyan döntést kell hozniuk, ami a gyermek legfőbb érdekét szolgálja, vagyis, ami a gyermeknek a legjobb.

A mai világ tele van azonnal megszerezhető élményekkel és azonnali válaszokkal. Sokszor azt gondolhatjuk, hogy az a legjobb a gyermek számára, ha mindent azonnal megadunk neki, hiszen szeretnénk örömet okozni, megkímélni a hiánytól és a frusztrációtól. De valóban ez szolgálja őt a legjobban? A gyerekek egyre ritkábban tapasztalják meg, milyen jó érzés várni valamire, holott a várakozás értékes tanító. Az advent erre kivételes lehetőséget ad és ha szülőként kellően tudatosak vagyunk és támogatjuk gyerekeinket a kivárás megélésében, hatalmas erőforrásokkal ruházhatjuk fel őket – türelemmel, önkontrollal, fegyelmezettséggel, sőt, alkalmazkodókészséggel is.

Segíthetjük a gyerekeinket a türelem gyakorlásában apró, követhető szokásokkal is. Ilyen lehet például, amikor megvárják, míg a tészta pihen, vagy a mézeskalács kihűl, mielőtt díszíthetnék; amikor türelemmel csomagolják az ajándékokat, még akkor is, ha nem sikerül minden mozdulat elsőre; vagy amikor a karácsonyi vásárban kivárják a sorukat a forró csokinál. Az adventi naptár is remek alkalom a várakozás gyakorlására: az adott napon csak egyetlen ablakot nyithatnak ki, nem az összeset egyszerre. Mindezek által a gyerek megéli, hogy a várakozásnak is megvan a maga öröme – és sokszor épp ez a folyamat a legszebb az ünnepben.

„Te mit gondolsz?”

A Gyermekjogi Egyezmény 12. cikke a véleménynyilvánítás szabadságát garantálja, ám sokszor hajlamosak vagyunk ezt csak nagy, sorsdöntő helyzetekben szem előtt tartani. Pedig nap mint nap találkozunk olyan kisebb horderejű döntésekkel, amelyekbe, ha van türelmünk és figyelmünk bevonni a gyerekeket, óriási erőt adhatunk nekik: megtapasztalhatják, hogy számít a véleményük, hatással lehetnek a saját életükre, és biztonságban élhetik meg a döntéshozatal felelősségét is. A kisebbek például eldönthetik, milyen díszek legyenek idén a fán, vagy milyen formájú legyen a mézeskalács. A nagyobbakkal pedig az advent egy remek alkalom akár arról is beszélgetni, hogy valójában mit jelent nekik az ünnep, s azt kikkel és hogyan szeretnék a legszívesebben ünnepelni. Talán kis dolognak tűnhetnek ezek a helyzetek, és mégis, ha a gyerek azt érzi, valódi alakítója a történéseknek, mert fontos tagja a családnak, később természetes lesz számára, hogy valódi tagja a társadalomnak is és joga van beleszólni az őt érintő minden döntésbe.

A játék is ajándék

A Gyermekjogi Egyezmény 31. cikke szerint minden gyereknek joga van a szabadidőhöz és a játékhoz. Az advent vége felé az iskolai téli szünet is közeledik, amely sokak számára sajnos nem a pihenést, hanem a tananyag pótlását és a januári megmérettetésekre való készülést jelenti. Pedig a játék nem luxus, hanem a gyerekek fejlődésének alapvető eszköze: segít oldani a feszültséget, támogatja a kreativitást, az önálló problémamegoldást és az érzelmi egyensúlyt.

Szülőként ilyenkor is sokat tehetünk azért, hogy a kötelezettségek és a szabad játék egészséges arányban maradjanak. Támogassuk gyerekeinket, hogy a napjaikban mindig legyen valódi, ellenőrzés nélküli pihenőidő, amikor azt játszanak, amit szeretnének. Segíthetünk észszerűen beosztani a tanulnivalót, hogy ne nyomja el teljesen az ünnepi lazítást, közös játékkal, kirándulással vagy semmittevéssel pedig teret adhatunk az együtt megélt, felszabadult pillanatoknak is.

Minőségi idő a digitális zaj helyett

A Gyermekjogi Egyezmény 16. cikke szerint a gyerekeknek is joguk van a magánélethez. A karácsonyi időszakban különösen könnyű belesodródni a közösségi média által diktált „tökéletes ünnep” kényszerébe: a legszebb pillanatok lefotózásába és megosztásába. Klisé, de nem lehet elégszer elmondani: a gyerekek számára az igazi ajándék nem a posztokra küldött lájk, hanem az otthon megtapasztalt személyes figyelem és elismerés. A magánélethez való jog azt is jelenti, hogy nem dokumentáljuk túl az életüket, nem tesszük őket akaratlanul is „tartalommá”.

Ugyanakkor mindez lehetőség nekünk, felnőtteknek is: itt az alkalom, hogy újratanuljuk, milyen felszabadító érzés, amikor a közösséget nem a képernyőn keresztül, hanem valódi, élő családi és baráti kapcsolódásokban éljük meg. Érdemes kipróbálni a „telefonpihenő” idősáv bevezetését az adventi estéken, amikor a család összes tagjának készüléke félretéve vár és a közös idő – vacsora, játék, beszélgetés, esti rutin – zavartalan marad.

A csend ajándéka: a mentális egészség védelme

Az advent csendje nem mindenki számára hoz megnyugvást – a napi rutin leállása mind a felnőttekben, mind a gyerekekben ébreszthet bizonytalanságérzést. A Gyermekjogi Egyezmény 24. cikke szerint minden gyermeknek joga van a testi és lelki egészséghez. A csend és a lassulás azonban néha nem békét hoz, hanem felerősíti a szorongást: hiányoznak a barátok, a napi közösségi élmények, a tanóra vagy az óvoda ritmusa. A rutinból kiesve a gyerekek könnyebben érzik magukat nyugtalannak, ingerlékenynek vagy magányosnak.

Felnőttként sokat tehetünk azért, hogy a csend támogató élmény legyen. A kiszámítható napirend, a közös apró rituálék (gyertyagyújtás, rövid esti séta, közös készülődés), valamint az őszinte beszélgetések segíthetnek abban, hogy a gyerekek ne maradjanak egyedül a gondolataikkal. Érdemes megkérdezni tőlük: „Hogy érzed most magad?” és komolyan venni a válaszukat. A megértés, az elfogadás és a jelenlét sokszor többet ér, mint bármilyen tanács. A mentális egészséghez való jog adventkor gyakran épp azt jelenti: teret adni az érzéseknek és mellette biztonságot nyújtani.

A nyugtalanság azonban sajnos nemcsak a gyerekek belső világában, hanem a családi dinamikában is megmutatkozhat: amikor lelassulunk, sokszor a köztünk lévő feszültségek is láthatóbbá válnak.

Sok család számára az ünnepek különösen láthatóvá teszik a mindennapokban meglévő feszültségeket: a több együtt töltött idő felerősíti a konfliktusokat és sokan nem is érzik jól magukat, mint család. Éppen ezért ilyenkor érdemes tudatosan reflektálni arra, hogyan vagyunk együtt és milyen apró változtatásokkal tehetünk azért, hogy kapcsolódásaink erősödjenek. Szülőként különösen fontos feltenni a kérdést: “Mit tehetek én másként, hogyan teremthetek több biztonságot, figyelmet, elfogadást?” Az ünnepek ideje így nemcsak a lelassulásról, hanem a kapcsolataink gyógyításáról és a közös erőforrások megtalálásáról is szólhat.

Gondoljunk azokra is, akiknek nehezebb az ünnep!

A Gyermekjogi Egyezmény 26. és 27. cikkei szerint minden gyermeknek joga van a szociális biztonsághoz és a megfelelő életszínvonalhoz. Másként szólva, minden gyereknek joga van emberhez méltó körülményekhez: ételhez, ruhához, lakhatáshoz, stabilitáshoz, ezek biztosítása pedig nem a gyerek, hanem a felnőttek és az állam felelőssége.

A karácsony azonban sok család számára nem a bőség időszaka: vannak gyerekek, akik nélkülözésben, mások gyermekotthonban vagy átmeneti otthonban töltik az ünnepet.

Erről a saját gyerekünkkel is érdemes beszélgetni – finoman, életkorukhoz igazítva, semmiképp sem félelmet keltve, hanem együttérzést erősítve: hogy minden gyerek egyformán értékes, csak nem mindenki indul ugyanonnan.

A természetes érzékenyítés része lehet az adományozás is, de csak akkor, ha valóban bevonjuk a gyereket. Meghatározó élmény lehet számára, ha ő választhatja ki azt a játékot, amit egy másik gyereknek adna; ha részt vehet sütemény sütésében, üzenet írásában, tartós élelmiszer vásárlásában, sőt akár az adomány átadásában is. Így nemcsak azt tanulja meg, hogy ő is képes segíteni, hanem azt is, hogy a karácsony az adás öröméről is szól.

Biztonságban az ünnepek alatt is

A karácsony sok családban az összetartozás ideje, de sajnos nem minden gyermek számára jelent biztonságot. A Gyermekjogi Egyezmény 19. cikke kimondja, hogy minden gyermeket megillet a védelem testi, lelki vagy érzelmi bántalmazástól. Az ünnepi bezártság, a feszültségek vagy az anyagi nehézségek sajnos fokozhatják a konfliktusokat és egyes otthonokban az ünnep az erőszak láthatatlan terévé válhat.

Ha ilyet látunk a környezetünkben, fontos tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Segítség kérhető a helyi családsegítő szolgálattól, a 112-es segélyhívón, vagy anonim módon a Kék Vonal 116-000-ás számán, ahol gyerekek és felnőttek is biztonságosan beszélhetnek arról, ami velük történik. Ha mi magunk élünk át bántalmazást – akár felnőttként, akár gyerekkel együtt –, éppolyan fontos támogatást kérni. Ez nem gyengeség, hanem erő a biztonsághoz való jog érvényesítésére.

Az advent nemcsak a fényről szól, hanem arról is, hogy észrevesszük: vannak gyerekek, akiknek az ünnep a túlélésről szól. Értük is felelősek vagyunk.

Legyenek a gyerekek a tanítóink!

Végezetül az advent kivételes alkalom arra, hogy ne csupán kísérjük a gyerekeinket az ünnepre hangolódás útján, hanem közben mi magunk is tanuljunk tőlük valamit. A kisgyerekek még ösztönösen tudják, hogyan kell rácsodálkozni egy apró fényre vagy teljes jelenléttel megélni egy közösen eltöltött délutánt.

Ha decemberben megengedjük magunknak, hogy egy kicsit gyerekszemmel nézzünk a világra, és az ő ritmusuk szerint élünk meg pillanatokat, akkor a gyerekjogok gyakorlása sem feladatként jelenik majd meg, hanem észrevétlenül válik a mindennapok természetes részévé.

szerző: dr. Gálfi Sarolta, az UNICEF Magyarország gyermekjogi munkatársa