A közélet nyelvét a gyerekek is beszélni fogják. Az elmúlt időszak politikai eseményei ismét megmutatták, milyen feszültté és indulatossá vált a közbeszéd. A személyeskedő támadások, a megalázó retorika és az ellenségképzés nemcsak a közéleti kultúránkat formálják, hanem hatással vannak a mindennapi viselkedésmintáinkra is.

Arról azonban keveset beszélünk, hogy mindez hogyan befolyásolja a gyerekeket, akik figyelnek ránk, és tanulnak abból, amit látnak.

Sokat beszélünk az iskolai zaklatásról, arról, hogyan tanítsuk meg a gyerekeket a tiszteletre, az empátiára és a párbeszédre. De vajon milyen példát mutatunk nekik a közéletben? Ha a politikai vitákban a másik fél megalázása és ellenséggé tétele válik természetessé, akkor nehéz elvárni, hogy a fiatalok más mintákat kövessenek a saját közösségeikben.

A közbeszéd stílusa hatással van arra is, hogyan kommunikálunk a munkahelyen, az iskolában, az online térben és a családjainkban.

Ha a vita helyett a gúny és az ellenségeskedés kerül előtérbe, akkor a gyerekek is azt tanulják meg, hogy a másikat nem meghallgatni kell, hanem legyőzni.

• Ha az agresszív retorika következmények nélkül marad, az azt üzeni, hogy a hangosabb és erőszakosabb mindig felülkerekedhet a másikon.
• Ha a közéletet a megosztottság uralja, akkor az empátia és az együttműködés egyre kevésbé tűnik értéknek.

Mit tehetünk másként?

Mindannyiunk felelőssége, hogy milyen hangnemet és értékeket erősítünk a közbeszédben.

• A politikai szereplők felelőssége, hogy a viták, ha hevesek is, de tiszteletteljesek maradjanak. A kritika elengedhetetlen, de lehet úgy is érvelni, hogy közben nem alázzuk meg a másik félt.
• A média felelőssége, hogy milyen tartalmakat emel ki, hogyan tálalja a közéleti eseményeket, és ösztönzi-e a párbeszédet vagy inkább a konfliktusokat mélyíti.
• A mi felelősségünk, hogy milyen mintákat követünk és erősítünk a mindennapokban – otthon, a munkahelyen, az iskolákban és a közösségi médiában.

Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeink tisztelettel és méltósággal bánjanak egymással, akkor nekünk is így kell viselkednünk – nemcsak a családban és az iskolában, hanem a közéletben is. A politikai és társadalmi viták természetesek, de nem mindegy, hogyan zajlanak. Olyat világot szeretnénk, ahol a megosztottság és a megvetés az uralkodó norma – vagy olyat, ahol a párbeszéd, a tisztelet és a megértés jelenti az értéket?

Szerző:

Szlankó Viola

gyermekvédelmi igazgató

UNICEF Magyarország