Híreink

Nem a szervezetért dolgozunk, hanem a gyermekekért – Interjú egy UNICEF munkatárssal

2016. június 30. 13:53

Kérem, mesélje el nekünk, hogyan került az UNICEF-hez! 

Én voltam a WFP Program (Világélelmezési Program) igazgatója 2004-ben Szomália déli és középső részein és volt lehetőségem együttműködni az UNICEF-fel. Az UNICEF nagyon proaktív volt a programban, és a munkában való részvételük rendkívüli mértékben hozzájárult ahhoz, hogy megfelelő ellátás jusson a nőknek és a gyermekeknek. Elkezdett érdekelni az UNICEF munkája. Az UNICEF helyi irodájának vezetője bátorított, hogy nyújtsam be az önéletrajzomat az adatbázisukon keresztül. Otthagytam a Világélelmezési Programot 2006-ban és csatlakoztam az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalához Szudánban. Öt hónappal később volt az állásinterjúm az UNICEF-nél Etiópiában, ahol ajánlatot kaptam. Azóta az UNICEF-nél dolgozom.

Mi volt a legnehezebb projekt, amelyen eddig dolgozott?

A Nuba hegység területén 2011-ben kitört konfliktus miatt 147 000 kiszolgáltatott gyermek maradt szociális ellátás és védőoltás nélkül. Próbálunk eljutni a kormány által nem ellenőrzött területekre, de ez eddig nagyon nehéznek bizonyult. Néhány gyermeket sikerült beoltani a tengerparti térségben, de sokuknak még mindig oltásra van szükségük. Eljutni a gyermekekhez az elérhetetlen területeken nagy kihívásokat jelentő feladat.

Munkájának mely része a legkielégítőbb? 

Nagyon kielégítő, amikor hontalan gyermekek arcán mosolyt látok, miután megkapták a kezelést alultápláltság miatt. Nagyon hálás munka eljutni a távoli térségekben élő gyerekekhez és jobbá tenni az életüket. Nagyszerű érzés olyan közösségekhez eljutni, amelyeknek segítségre van szükségük, és látni a változásokat, amelyek az UNICEF-nek köszönhetőek.

 Elő tud hívni egy olyan pillanatot, amikor a munkája közvetlenül volt hatással egy gyermekre?

Egy menekült gyermek kolerában szenvedett egy zambiai táborban. A szülők nem tudták, mi lehet a gyermek baja és nem volt pénzük kórházba vinni őt. Abban az időben a táborban nem volt megfelelő ellátás. Miután az UNICEF mobil wc-ket állított fel, odamentem és észrevettem, hogy a fiú nagyon rossz állapotban van. Azonnal beraktam őt a saját autómba és elrohantam vele egy UNICEF által támogatott egészségügyi központba. A vizsgálatok kimutatták, hogy a gyermek kolerás és azonnal felvették őt gyógykezelésre. Egy nappal később meglátogattam a fiút és láttam, hogy az állapota szépen javul. Körülbelül egy héten belül teljesen meggyógyult és hazaengedték.

Kiből merítesz inspirációt?  

Azokból az emberekből, akik a végsőkig elmennek azért, hogy segítsenek azoknak, akiknek támogatásra van szükségük. Elsősorban ezért lettem humanitárius munkatárs. Elkötelezett emberekből, akik együttérzést mutatnak az emberiség felé.

Mi motivál a munkádban?

Felépíteni egy olyan csapatot, amely azért dolgozik együtt, hogy innovatív ötletek megvalósításával változásokat hozzanak a gyermekek életében – ez az, ami motivál. Kedves és lelkes munkatársakkal kíváncsian várom a következő napi munkát, hogy még többet tehessek a gyermekekért.

Mi volt a legszomorúbb pillanat az UNICEF-nél végzett munkája során?

Dél-Kordofánban, egy Abukorshola nevű városban volt egy támadás, amely során több, mint 40 000 ember vált hontalanná egyetlen nap leforgása alatt, 80%-a nő és gyermek volt. Hosszú távolságot tettek meg gyalog, és látni lehetett, hogy a gyermekek gyengék voltak, néhányuk elveszett és nem találta a szüleit. Igazán elszomorító volt látni ezeket a gyermekeket ilyen rossz helyzetben.

Ha lenne egy extra szabadnapja, hogyan töltené el?

Azon gondolkoznék, hogy mit csinálhatnék kreatívan és innovatívan, hogy jobbá tegyem a nehéz körülmények között élő gyermekek életét. Nyilvánvaló, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, de mindig lehet jobban dolgozni. Fontos, hogy folyamatosan gondolkozzunk azon, hogy hogyan lehet fejleszteni a gyermekekért végzett munkánkat.

Milyen tanácsot adnál annak, aki ezt az interjút olvassa?

Az UNICEF egy nagyszerű szervezet fontos küldetéssel. Nem a szervezetért dolgozunk, hanem a gyermekekért. Minden eszközzel megpróbálunk valami rendkívülit, valami újat létrehozni és valamit, amely arra hivatott, hogy megváltoztassa a gyermekek életét és jobb embert varázsoljon belőlük a világban.