A katasztrófa következtében valaha megszervezett egyik legnagyobb gyermekkonzultáción közel 2000, a nepáli földrengéseket túlélő gyermek beszélt félelmeiről és a kiszolgáltatottságukról abból fakadóan, hogy sátrakban és túlzsúfolt menedékhelyeken kell élniük. Aggodalmukat fejezték ki annak kapcsán is, hogy a nem higiénikus életkörülmények veszélyeztethetik az egészségüket, valamint hogy nem tudják folytatni iskolai tanulmányaikat.

A konzultációt kivitelező segélyszervezetek, a Plan International, a Save the Children, az UNICEF és a World Vision, hangsúlyozzák a közösségek katasztrófákkal szembeni ellenálló képességének megerősítését. Ugyancsak figyelmeztetnek a gyermekek egészségét és jólétét fenyegető súlyos kockázatokra, valamint a monszun időszakban biztosítandó védelemre, amíg a sürgető humanitárius szükségletek ki nem elégülnek.

A ma megjelenő kutatásban a gyermekek legfőbb prioritásaikként a megfelelő lakhelyet, az iskolába járás lehetőségét, a biztonságos víztartalékokat, a higiéniát és az egészségügyi ellátást jelölték meg. A földrengést követően: a nepáli gyermekek felemelik a hangjukat című jelentés nyilvánvalóvá tette, melyek a legnagyobb félelmeik és aggályaik azoknak a gyerekeknek, akik több százezer emberhez hasonlóan elvesztették otthonukat.

Lányok és fiúk egyaránt beszámoltak az átmeneti lakhelyek hiányosságairól, mint hogy nem bizonyulnak víz-, és szélállónak a földrengés utóhatásai során.

“A lakhelyünk ki van téve az erős viharoknak. Egész éjjel fenn voltunk és tartottuk a ponyvát, nehogy a szél elfújja” – mesélte egy fiú Nuwakotban, amely a 14 legsúlyosabban érintett térségek egyike, ahol sikerült konzultációt folytatnunk a gyerekekkel.

Lucia Withers, a Save the Children emberjogi tanácsadója és a jelentés készítője így nyilatkozott: „Több tízezer gyermek él arra alkalmatlan szálláshelyeken. A földrengést elszenvedők megsegítésére tett erőfeszítéseink ellenére még mindig versenyt futunk az idővel, hogy olyan alapvető szükségleteket biztosíthassunk, mint a lakhely, a higiénia és a védelem.”

A gyermekek azzal kapcsolatban is kifejezték aggályaikat, hogy nincs magánszférájuk, sem mozgásterük, miközben a velük élő kisgyermekek a vadállatoktól félnek. Kiváltképp lányok jelezték, hogy védtelennek érzik magukat úgy, hogy a tág családdal és szomszédokkal kell megosztaniuk a szállást, míg mások szexuális zaklatástól vagy az üzérkedés megerősödésétől tartanak.

„Mivel, hogy a szabad ég alatt élünk, még jobban ki vagyunk szolgáltatva a visszaéléseknek” – mondta egy kamaszlány Sindhupalchowkból, amelyet szintén sújtott a földrengés.

Admir Bajrami, a World Vision Nepáli Földrengésre Reagáló Műveleteinek vezetője azt mondta: „A monszun erősödésével gyorsan és hatékonyan kell cselekednünk, hogy biztosítsuk a földrengést elszenvedő gyermekek és családjaik jólétét. A gyermekek egy megrázó élményen estek át, amely félbeszakította a tanulmányaikat, és sürgős pszichológiai segítségre van szükségük.”

A konzultáción résztvevő gyerekek részletes és kézzelfogható tanácsokkal láttak el bennünket arra vonatkozóan, hogyan lehetne újraépíteni az életüket és közösségeiket. Szorgalmazzák a földrengésálló otthonok, iskolák és egyéb épületek építését, és szeretnének jobban felkészülni a jövőbeli földrengésekre.

“Sík területre épült, földrengésálló házakat akarok látni fákkal körülvéve – mondta egy tinédzser fiú Sindhupalchowkból.

A gyerekek azt javasolták, hogy az iskolai oktatás folytatódjon a sátrakban vagy más átmeneti szálláshelyeken, amíg az új iskolák felépülnek, és felszólították a kormányt, hogy pótolja a könyveket, irodaszereket és egyéb iskolai segédanyagokat, amelyeket a házak törmelékei maguk alá temettek. Ezen kívül erősebb védelmet kértek saját maguk és közösségük gyermekei számára is.

„A földrengés sújtotta területeken a gyermekek élete a feje tetejére állt. A világnak észre kell vennie, hogy a gyerekeknek a katasztrófavédelem és –reagálás egyik fő szempontjává kell válniuk – mondta Dr. Unni Krishnan, a Plan International Katasztrófavédelem és –reagálás csoportjának vezetője.

A megterhelő kihívások ellenére, amelyekkel a túlélőknek szembe kell nézniük, a gyerekek a közösségek összefogásáról számoltak be. A konzultáció során az optimizmus és a regenerálódó képesség elképesztő fokát mutatták, nyomatékosították, hogy életük vissza fog térni a normális kerékvágásba vagy a közösségek támogatása által még akár jobb is lesz.

Dr. Rownak Kahn, az UNICEF helyettes képviselője a következőt mondta: “Ezek a gyerekek értékes betekintést adtak, olyat, amin a felnőtt szem talán átsiklana. Programunknak most már az ő javaslataikat kell követnie Nepál többi részén is, hogy a közösségeket jobban felkészíthessük a lehetséges katasztrófákra.