Közösség, hála, remény

A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott meghitt és inspiráló est keretében mondott köszönetet az UNICEF Magyarország a szervezet hűséges, rendszeres támogatóinak. Az esemény célja az volt, hogy megünnepeljék azt a közösséget, amely hónapról hónapra, gyakran hosszú évek óta segíti a gyermekek biztonságáért és jövőjéért végzett munkánkat.

„Ez az este a közös értékeinkről szól – arról, hogy együtt hiszünk egy olyan világban, ahol minden gyermek esélyt kap a boldogulásra” – fogalmazott köszöntőjében Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója. Hangsúlyozta: különleges élmény megélni azt az összetartozást, amely az UNICEF közösségét jellemzi, és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik akár egy évtizede, vagy még annál is régebb óta hűséges támogatói a szervezetnek.

Az est központi részét egy inspiráló kerekasztal-beszélgetés adta, amelyen D. Tóth Kriszta és Szinetár Dóra jószolgálati nagykövetek, Al Ghaoui Hesna újságíró, egykori haditudósító, valamint Majsai Virág Eszter, az UNICEF adománygyűjtő munkatársa osztották meg gondolataikat az önkéntességről, az elköteleződésről és a segítés felelősségéről.

A beszélgetés során a résztvevők különböző nézőpontokból, de ugyanazzal a hittel beszéltek a segítségnyújtás erejéről és felelősségéről. Szinetár Dóra arra hívta fel a figyelmet, hogy a jó szándék önmagában nem elég – tudatosan, a saját képességeinket felismerve kell segíteni. „Mindenki a saját tudásával, tehetségével tud igazán sokat adni. Úgy érzem, nekem lehetőségem van arra, hogy azok helyett is megszólaljak, akiknek nincs módjuk elmondani a történetüket” – fogalmazott. D. Tóth Kriszta elmesélte, hogy 2012-ben, a „Higgyünk a nullában” kampányfilm kapcsán találkozott először az UNICEF munkájával, és ez az élmény indította el azon az úton, amelynek során a szervezet ügye személyes elhivatottságává vált. Al Ghaoui Hesna háborús tudósítóként szerzett élményein keresztül mutatta be, milyen súlyos következményei vannak a konfliktusoknak a gyerekek életére. „Ma is 450 millió gyermek él háborús övezetekben. Az UNICEF ott is iskolát, reményt és jövőt teremt, ahol más már csak a túlélést látja” – mondta. A beszélgetés személyes hangvételét Majsai Virág Eszter, az UNICEF adománygyűjtő munkatársa tette teljessé, aki már tíz éve segíti az UNICEF Magyarországot a rendszeres adományozókkal való kapcsolattartásban. Elmondta, hogy milyen mély emberi kapcsolatok születnek a szervezet és a támogatók között. Mint fogalmazott, már egy évtizede dolgozik azon, hogy a segítségnyújtás ne csak adomány, hanem valódi elköteleződés is legyen.

A beszélgetés során szó esett az UNICEF nemzetközi megbízatásáról, a háborús és krízisrégiókban végzett életmentő munkájáról, de szóba kerültek a szervezet hazai tevékenységei is. Mészáros Antónia a kihívásokról is őszintén beszélt: a világjárvány, a gazdasági nehézségek és a forráselvonások ellenére is egyre több ember áll a gyermekek ügye mellé.

Az UNICEF Magyarország rendszeres támogatói közössége az elmúlt tíz évben megháromszorozódott – ma már több mint 12.000 ember járul hozzá havi rendszerességgel az UNICEF legkiszolgáltatottabb gyerekekért végzett munkájához.

„Amíg vannak ilyen emberek, addig van remény is” – zárta gondolatait az ügyvezető igazgató.

A program befejezéseként a jelenlévők egy kötetlen beszélgetésen vettek részt az Akadémia fogadótermében, ahol a szervezet rendszeres támogatói személyesen is megoszthatták kérdéseiket, ötleteiket az UNICEF munkatársaival.