Mit csinál az óvoda- és iskolapszichológus?

Először is jó tudni, hogy ha egy nevelési-oktatási intézmény gyermeklétszáma eléri az 500 főt, kötelező a pszichológus legalább félállásban történő alkalmazása.

Az óvoda- és iskolapszichológusok feladatait miniszteri rendelet határozza meg, melyek – a teljesség igénye nélkül – az alábbiak:

• közvetlen segítséget nyújt a pedagógusoknak a nevelő-oktató munkához;
• egyéni vagy csoportos foglalkozások keretében támogatja a gyermekek beilleszkedését, társas kapcsolatainak javítását, illetve iskolai teljesítményének növelését;
• megszervezi a pszichológiai jellegű szűrővizsgálatokat, a mentálhigiénés preventív feladatokat, pszichológiai témájú feladatokat, illetve szükség esetén a krízistanácsadást;
• együttműködik a tehetséggondozásban;
• segíti a pszichológiai ismeretek nevelési-oktatási intézményben történő elsajátítását.

Az alkalmazott óvodapszichológus, iskolapszichológus az óvodai foglalkozás, illetve az iskolai tanóra ideje alatt is végezheti az egyéni tanácsadást.

Mi a különbség a pszichológus és a szakpszichológus között?

A szakpszichológus egy olyan pszichológus, aki a pszichológiai alap- és mesterképzést követően valamelyik speciális területen további szakirányú képzést végzett, szakvizsgát tett, és így e területen mélyebb ismeretekkel és készségekkel rendelkezik. Szakterületek: felnőtt vagy gyermek klinikai pszichológia, tanácsadás, pedagógiai pszichológia, egészségpszichológia, munka- és szervezetpszichológia, sportpszichológia. A szakpszichológusok jellemzően egy adott típusú probléma (pl. szorongás, depresszió, tanulási nehézségek) kezelésére, vagy egy meghatározott csoport (pl. gyerekek, serdülők, sportolók) ellátására specializálódnak.

Mit csinál a gyermekpszichológus?

A gyermekpszichológus egy olyan szakember, aki a gyermekek pszichológiai fejlődésével, viselkedésével és lelki egészségével kapcsolatos problémák kezelésére specializálódott. Képzettsége révén képes felismerni és kezelni a gyermekek és serdülők mentális, érzelmi és viselkedési nehézségeit, valamint segíteni őket a fejlődési kihívások leküzdésében.

A gyermekpszichológus gyakran dolgozik olyan problémákkal, mint a szorongás, depresszió, tanulási nehézségek, magatartási zavarok vagy traumák. Emellett segíthet a családi problémák, válás, gyász, iskolai nehézségek vagy kortársi konfliktusok kezelésében is.

Munkája során különböző módszereket használhat, például játékterápiát, meseterápiát, kognitív viselkedésterápiát, művészetterápiát, pszichoanalitikus megközelítéseket vagy szülői konzultációkat. Egy gyermek szakpszichológus rendszerint szorosan együttműködik a gyermek családjával, tanáraival, illetve más szakemberekkel, hogy biztosítsa a gyermek számára a lehető legjobb támogatást és fejlődési lehetőségeket.

Mit csinál a gyermekpszichiáter?

A pszichiáter orvosi egyetemet végzett szakember, aki az alapképzés elvégzése után pszichiátriai szakirányra szakosodott. Ebből következően a gyermek- és ifjúságpszichiáter egy olyan szakorvos, aki a gyermekek és serdülők mentális egészségének diagnosztizálására és kezelésére specializálódott. Tipikus területei: depresszió, szorongás, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), autizmus spektrum zavar, evészavarok, pszichotikus zavarok (pl. skizofrénia), trauma és poszttraumás stressz zavar (PTSD), magatartási zavarok.

A gyermekpszichiáter, mivel orvos, jogosult gyógyszeres kezelés felírására, ugyanakkor emellett – ha rendelkezik pszichoterapeuta végzettséggel – gyakran alkalmaz pszichoterápiás módszereket is, mint például a kognitív viselkedésterápiát, családterápiát vagy más pszichoterápiás megközelítéseket. A gyermek- és ifjúságpszichiáter szorosan együttműködik más szakemberekkel: pszichológusokkal, pedagógusokkal, szociális munkásokkal és a gyermek családjával annak érdekében, hogy átfogó ellátást biztosítson a fiatal betegek számára.

Kik az óvodai és iskolai szociális segítők?

Az óvodai és iskolai szociális segítők olyan szakemberek, akik az iskolákban és óvodákban dolgoznak, és a szociális munka módszertani eszköztárával támogatják a gyermekek és fiatalok szociális és érzelmi fejlődését, valamint segítik őket a különböző kihívásokkal való megküzdésben. Munkájuk célja, hogy elősegítsék a gyermekek jólétét, javítsák az iskolai teljesítményt és csökkentsék a különböző szociális és érzelmi problémák hatásait.

Feladataik közé tartozhat az egyéni munka, csoportos foglalkozások, szülőkkel és családokkal való munka, a pedagógusokkal való együttműködés, prevenciós programok kialakítása és működtetése, valamint a krízisintervenció. Az óvodai és iskolai szociális segítők a család- és gyermekjóléti központok munkatársai.

Miben segít a családterapeuta?

A családterapeuta diplomás szakember, aki a Magyar Családterápiás Egyesület (MCSE) képzési rendjében felsorolt alapdiplomája (pl. pszichológus, pszichiáter, mentálhigiénés szakember, szociális munkás, pedagógus, nevelési tanácsadó) mellett megszerezte az egyesület által meghatározott képzési rend szerinti családterapeuta címet.

A családterapeuta olyan szakember, aki a családi rendszerek és kapcsolatok működésére specializálódott, és segít a családoknak megoldani a konfliktusokat, javítani a kommunikációt és kezelni a különféle élethelyzetekből adódó nehézségeket. A családterápia alapja, hogy a problémák sok esetben nem egyetlen személy viselkedéséből vagy problémájából fakadnak, hanem a családon belüli kapcsolati dinamikák és interakciók is befolyásolhatják azokat. A családterápia célja a kommunikáció javítása, a konfliktusok megoldása és az érzelmi kapcsolatok erősítése.

Milyen szolgáltatásokat nyújt a pedagógiai szakszolgálat?

A pedagógiai szakszolgálat speciális nevelési és oktatási feladatokat lát el a magyar köznevelési rendszerben. Az állami fenntartású, járási és vármegyei szinten működő szakszolgálatok célja, hogy támogassák a gyermekek, tanulók fejlődését, különösen azokat, akik valamilyen speciális igényt vagy szükségletet mutatnak. A pedagógiai szakszolgálatok feladatai az alábbi területekre terjednek ki:

• nevelési tanácsadás
• szakértői bizottsági tevékenység
• korai fejlesztés, gondozás
• logopédiai ellátás
• gyógytestnevelés
• pályaválasztási tanácsadás
• rehabilitációs tevékenység
• iskolapszichológiai ellátás
• hallás-, látás- és mozgásvizsgálat

A pedagógiai szakszolgálat működését miniszteri rendelet szabályozza. A szakszolgálati feladatok ellátását minden járási pedagógiai szakszolgálati tagintézménynek biztosítania kell.  A szolgáltatások ingyenesek.

Mit kell tudni a Biztos Kezdet Gyerekház programról?

A Biztos Kezdet Gyerekház program egy, a gyermekjóléti alapellátások körébe tartozó szolgáltatás Magyarországon, amely a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek korai fejlesztését és a családok támogatását célozza meg. A gyerekházak elsősorban 0-3 éves korú gyermekek és szüleik számára nyújtanak komplex fejlesztő programokat, tanácsadást és közösségi szolgáltatásokat. A gyerekházak jellemzően hátrányos helyzetű településeken vagy városrészekben működnek, ahol a legnagyobb szükség van a gyermekek és családok támogatására.

A Biztos Kezdet Gyerekházak nyitottak minden rászoruló család számára. Az intézmények célja, hogy pozitív és támogató környezetet biztosítsanak, ahol a gyerekek biztonságban érezhetik magukat, és a szülők megkapják a szükséges segítséget és útmutatást.

Mi a feladata a védőnőknek?

Egy család életében a védőnő a legfontosabb életszakaszoknál van jelen, így például a védőnő feladata, hogy végigkísérje a gyermekvárást, gondozza a várandós, gyermekágyas és szoptató anyát. A szülést követően, egészen a tanulói jogviszony megkezdéséig figyelemmel kísérje az újszülöttek, csecsemők és gyermekek fejlő­dését, segítséget nyújtson a helyes életvitelhez.  Feladata továbbá, hogy tanácsadást folytasson a családtervezéssel kapcsolatban vagy a 25-65 év közötti nők részére szűrővizsgálatok szervezzen (pl. méhnyakszűrés). A védőnő a gyermekvédelmi jelzőrendszernek is fontos tagja, tekintettel arra, hogy folyamatosan kapcsolatban áll a családokkal.

A védőnők az egészségügyi alapellátás részeként működnek. Találkozhatunk velük a kórházak szülészeti osztályán, házi gyermekorvosi rendelőkben, oktatási intézményekben, vagy a családvédelmi szolgálatoknál. Ez utóbbi feladata többek között a válsághelyzetben lévő várandós anyák segítése, a terhességmegszakítás előtti és utáni tanácsadás biztosítása.

Mit kell tudni az Áldozatsegítő Központokról és Szolgálatokról?

A hazai áldozatsegítő rendszer célja, hogy a bűncselekmények és bizonyos szabálysértések áldozatainak nyújtson személyre szabott segítséget, így például teljes körű tájékoztatást, érzelmi támogatást, jogi- pszichológiai segítséget, pénzbeli támogatást vagy segítsenek az érdekérvényesítésben. Az Áldozatsegítő Központok szoros szakmai együttműködésben dolgoznak az Áldozatsegítő Szolgálatokkal. Míg az Áldozatsegítő Központok az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alatt vannak, az Áldozatsegítő Szolgálatok a fővárosi és megyei kormányhivatalokon belül az Igazságügyi Főosztályok/Igazságügyi Osztályaihoz tartoznak.

A gyermekvédelmi jelzőrendszer egy törvényi szinten szabályozott együttműködési rendszer a gyermekkel és családjával kapcsolatban álló szakemberek között. Tagjai – többek között – a védőnő, a gyermekorvos, az óvoda, az iskola, a rendőrség, de a jelzőrendszerbe tartozik az iskolapszichológus is és a pedagógiai szakszolgálat szakemberei is. Egy gyermek veszélyeztetettsége esetén a felsorolt szereplők kötelesek jelzéssel élni a gyermekjóléti szolgáltatnál, illetve súlyosabb esetben hatósági eljárást kezdeményezni a gyámhivatalnál, rendőrségen. A törvény azt is rögzíti, hogy ilyen jelzéssel és kezdeményezéssel bármely állampolgár és a gyermekek érdekeit képviselő társadalmi szervezet is élhet. A gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó szolgáltató és a gyámhatóság a gyermek bántalmazása, elhanyagolása miatt jelzést vagy kezdeményezést tevő intézmény, személy adatait erre irányuló külön kérelem hiányában is zártan kezeli. A hatékony gyermekvédelem érdekében a fent megnevezett intézmények és személyek kötelesek együttműködni és egymást kölcsönösen tájékoztatni.

Szülőként mindannyian arra vágyunk, hogy a gyerekünk egészséges és boldog legyen, vagyis, hogy testileg és lelkileg is egészségesen éljen. Az egészségre érdemes a mindennapi élet forrásaként és nem teljesítendő feladatként gondolni. A mentális egészség egy belső egyensúlyi állapotunk. Ez az állapot segíti elő, hogy kamatoztatni tudjuk a képességeinket, képesek legyünk felismerni, kifejezni és szabályozni az érzéseinket, empatikusan fordulni mások felé és örömtelien, produktívan élni.

Mit jelent ez?

• képességet a nehéz helyzetekkel való megküzdésre pl.: problémamegoldás, kríziskezelés, tervezés, segítségkérés;
• pszichológiai jóllétet élünk át: pl. önelfogadás, célok az életben, hatékonyságérzés;
• érzelmi jóllétet pl. élettel való elégedettség, pozitív érzelmek;
• társas jóllétet pl. társas elfogadás, társadalmi hasznosság érzése.

A betegség valamilyen kórforma, amely többfajta zavar együttes jelenlétét jelenti. A mentális zavarok, nehézségek megfelelő kezelés nélkül megnehezíthetik, ronthatják a mindennapi életvitelt, jelentős szenvedést okozva az egyénnek és a környezetének. A fizikai betegségekkel, tünetekkel ellentétben, kevésbé látványos, lelki vagy viselkedéses tünetek jelezhetik a problémát, amelyeket hajlamosak lehetünk figyelmen kívül hagyni, bagatellizálni. A mentális zavarok között súlyosságuk alapján felállíthatunk egy sorrendet:

• szorongásos zavarok, hangulatingadozások, stresszkezelési nehézségek, a kiégés kezdeti szakasza, önértékelési zavarok. Ha ezekkel találkozunk hatásos lehet például a pszichológiai tanácsadás (rövid, dinamikus, jövőre orientált folyamat a okok azonosításával) vagy coaching (megoldás fókuszú, viselkedéses kimenetre fókuszáló folyamat, az elérni kívánt célt tartja főleg szem előtt).
• a különböző fóbiák, személyiségzavarok esetében a pszichoterápia (mélyebb és hosszabb pszichológiai elemzés) az ajánlott.
• pszichózis, skizofrénia, depresszió és más hangulatzavar esetén általában pszichiátriai kezelésre van szükség, mely magában foglalja a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelést is. 

Krízishelyzetben lévő gyermek több helyen és módon kaphat ellátást attól függően, hogy milyen típusú krízishelyzetről van szó (pl. pszichózis, öngyilkossági gondolatok, fizikai- vagy, szexuális bántalmazás, családon belüli erőszak stb.). Az azonnali ellátás célja a gyermek védelme, biztonságának biztosítása és a szükséges segítség nyújtása a helyzet megoldása érdekében.

Gyermekpszichiátriai Szakrendelők és Kórházak Sürgősségi Osztályai

Sürgősségi pszichiátriai ellátás gyermekeknek akkor szükséges, ha a gyermek olyan akut pszichés krízishelyzetbe kerül, amely azonnali beavatkozást igényel. Ilyen helyzetek lehetnek például súlyos depresszió öngyilkossági gondolatokkal, önsértő magatartás, pszichotikus állapotok, súlyos szorongás, pánikrohamok, vagy más akut mentális zavarok.

A sürgősségi pszichiátriai ellátást gyermekpszichiátriai szakrendelőkben és kórházak sürgősségi osztályain lehet igénybe venni. Ha a gyermek állapota azonnali beavatkozást igényel, a szülő vagy gondozó azonnal a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára viheti a gyermeket, ahol pszichiátriai szakorvos vizsgálja meg, és ha szükséges, felveszik a gyermekpszichiátriai osztályra.

Hol érhetőek el?

Budapesti Heim Pál Gyermekkórház: A legnagyobb gyermekgyógyászati intézmény, amely speciális gyermekpszichiátriai osztállyal rendelkezik.

Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátria Kórház és Szakambulancia (Budapest): Kifejezetten gyermekek és serdülők számára nyújt pszichiátriai ellátást, beleértve a sürgősségi eseteket is.

Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekklinika (Budapest): Sürgősségi pszichiátriai ellátást is nyújtó intézmény.

Vármegyei kórházak gyermekgyógyászati klinikái

Gyermekjóléti Központok és Szolgálatok

A gyermekjóléti központok és szolgálatok elsődleges feladata a veszélyeztetett vagy krízishelyzetben lévő gyermekek segítése. Az azonnali ellátást igénylő esetekben a gyermekjóléti szolgálat szakemberei felveszik a kapcsolatot a gyermekkel és családjával, felmérik a helyzetet, és azonnali intézkedéseket tesznek a gyermek biztonsága érdekében (például családlátogatás, krízisintervenció, pszichológiai megsegítés, súlyos esetben kezdeményezik a gyámhatóságnál a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését, nevelésbe vételét).

Gyermek veszélyeztetettsége esetén az ún. gyermekvédő hívószám (+36-80-21-20-21) a nap 24 órájában hívható.

Segély- és krízisvonalak

A segélyvonalak, mint például a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány segélyvonala (116 111), vagy az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT: 06-80-20-55-20), azonnali segítséget és tanácsadást nyújtanak krízishelyzetben lévő gyermekeknek és családtagjaiknak. Ezek a vonalak ingyenesen hívhatók, és a nap 24 órájában elérhetők. A vonalakon keresztül szükség esetén kapcsolatot tudnak létesíteni a releváns hatóságokkal, krízisközpontokkal.

Rendőrség és Mentőszolgálat

Ha a gyermek élete, testi épsége közvetlen veszélyben van (pl. súlyos bántalmazás, életveszélyes helyzet), a rendőrség (107 vagy 112) vagy a mentőszolgálat (104 vagy 112) azonnali beavatkozást nyújt. A rendőrség szükség esetén intézkedhet a gyermek azonnali védelem alá helyezéséről, és kapcsolatba lép a gyermekvédelmi szervekkel, ill. a gyámhatósággal.

Ha szülőként arra jutottunk, hogy valamilyen szakember segítségét fogjuk igénybe venni, fontos, hogy mielőtt ez megtörténne, a gyermekünk felé is kommunikáljuk ezt, ne érje váratlanul.

Kisgyermek esetében elmondhatjuk úgy ezt, hogy a pszichológus/pszichiáter olyasmi, mint az orvos (amennyiben ez gyerekünk számára pont, hogy nem ijesztőbb!), mert segít nekünk jobban lenni. Beszélget velünk, hogy rájöjjön, mit lehetne tenni, hogy jobban érezzük magunkat, stb. Úgy tűnhet, hogy a kicsi gyermek nem érti, hogy mi történik körülötte, de ez koránt sincs így. Gyerekként ki vagyunk szolgáltatva a környezetünknek: fontos megelőznünk, hogy ő maga vonja le az esetleg hibás következtetést, hogy miért van pl. pszichológusnál. Jellemző a gyerekekre, hogy magukra vesznek dolgokat, és bűntudatuk lesz. Pl. „Biztos azért vagyok itt, mert valami rosszat tettem”.

Mi történik a pszichológusnál?

Bár nincsenek kőbe vésett szabályok, de jellemzően iskoláskor előtt az első alkalommal csak a szülők találkoznak a szakemberrel. Ők mondják el, hogy miben kérnek segítséget, majd beszámolnak a gyermekük fejlődéstörténetéről (anamnézis), a köztük (szülők között) lévő kapcsolatról, illetve minden olyan más körülményről, ami hatással lehet a gyermek életére. A pszichológus utána ismerkedik meg a gyermekkel, és a találkozásaik fókuszában (kisgyermekek esetében) a játékok – az alkotás, a mese, vagy akár a zene – állnak. Ezt követően a szakember ún. diagnosztikai teszteket végez, melyek által felméri a problémát és annak lehetséges okait. Ennek végeztével a pszichológus újra a szülőkkel konzultál, beszámol a tapasztalatairól és közösen döntenek a további terápiás munkáról, illetve annak kereteiről. Egy hosszabb terápiás folyamatnak része marad a folyamatos szülői konzultáció is.

Az is előfordulhat, hogy a gyermekünk az iskolai keretek között találkozik pszichológussal, lásd iskolapszichológussal. A nevelési-oktatási intézményben végzett iskolapszichológusi tevékenység nem diagnosztikai, vagy pszichoterápiás tevékenység, hanem jellemzően koordinációs, szervezési, tájékoztatási, konzultációs, ismeretátadó, problémafeltáró, szűrési tevékenység. Tekintettel arra, hogy ez tulajdonképpen az iskola egyfajta „szolgáltatása”, nem kell külön szülői engedély arra, hogy a gyermek találkozzon, konzultáljon az iskolapszichológussal. A szülő erre azzal a ráutaló magatartással megadta az engedélyét, hogy beíratta gyermekét az adott nevelési-oktatási intézménybe.

Minden titok, ami a pszichológusnál elhangzik?

A pszichológus és a gyermek közötti bizalmi viszony egyik alappillére, hogy a szakembert titoktartási kötelezettség terheli. Ebből következően a szülőkkel és a pedagógusokkal sem osztható meg, ami a foglalkozásokon elhangzik.

Mentesülés a titoktartási kötelezettség alól:

• ha a gyermek adott információ tekintetében arra engedélyt ad,
• ön-, illetve közveszély áll fenn (pl. öngyilkosság veszélye, bűncselekmény elkövetésének veszélye),
• a gyermek testi-lelki jólléte van veszélyben (pl. pszichotikus állapot, függőség),
• az iskolapszichológusok az érintett pedagógus(oka)t is bevonhatják bizonyos problémák megoldásába.

A legtöbb esetben első lépésként érdemes a gyermekünk háziorvosához fordulni. Ideális esetben ő tisztában van azzal, hogy az adott problémával hova kell irányítsa a családot, melyek az elérhető szakellátások. Például ADHD gyanúja esetén a területileg illetékes gyermekpszichiátriai ambulanciára kell továbbküldenie a gyermeket. Itt a kivizsgálás után – amennyiben szükséges – további speciális ambulanciára vagy kórházi ellátásra utalhatják a gyermeket. Egy másik lehetőség a pedagógiai szakszolgálat, ahol pszichológus, gyógypedagógus segít a diagnózis felállításában és ha indokolt, ők is továbbirányíthatják a gyermeket gyermekpszichiáterhez.

Segítséget kérhetünk még a gyermek oktatási intézményében is (pszichés nehézségek esetében van, hogy onnan jeleznek a családnak). Az óvodában, iskolában dolgozó pszichológus, szociális segítő mind részei annak a szociális ellátórendszernek, amely körülveszi a gyermeket és tudnak abban segíteni, hogy hova forduljon a szülő.