Pszichológus ad tanácsokat, hogyan támogasd gyermekeidet a veszteség és a gyász feldolgozásában

A koronavírus-válság korábban sosem tapasztalt helyzeteket teremtett az életünkben. Az emberek világszerte mindenhol gyászolják a normalitás érzését, de sokaknak szerettük elvesztésével is meg kell küzdeniük. A veszteség, a szomorúság és a gyász mindenki számára nehéz, de leginkább a gyermekek számára az – akik esetleg életük során először néznek szembe ezzel.

Arról beszéltünk a New York Times-ban havi rovattal jelentkező, pszichológus szakértő és bestseller szerző két gyermekes anyukával, Dr. Lisa Damourral, hogy hogyan tudunk segíteni a gyermekünknek ebben a nehéz időszakban akár a kicsi, akár a nagy veszteségek feldolgozásában.

Mi a különbség a veszteség és a gyász között?

“A veszteség és a gyász erőteljes pszichológiai tapasztalások, amelyek miatt a felnőttek és a gyermekek zavartnak és gyakran nagyon szomorúnak érzik magukat” – mondja Dr. Damour. “A veszteség kifejezést akkor használhatjuk, ha olyan dolgok elvesztéséről beszélünk, amelyek visszatérhetnek az életünkbe – mint például a járvány előtti életritmusunk, a rutinjaink. Ezzel szemben a gyász az valami permanensebb, tartósabb dolgot jelent, pl. egy szerettünk halálát. És ekkor a pszichológiai munka is más, mert amellett, hogy el kell fogadnunk, hogy az a személy elment, az is nehéz munka, hogy elfogadjuk, hogy már nem fog visszajönni.

Miben különböznek a gyermekek veszteséggel és gyásszal kapcsolatos érzései?

Dr. Damour szerint sok minden függ a gyermek életkorától. “A nagyon kicsi gyerekeket összezavarhatja az, ami történt – akár veszteségről, akár gyászról van szó. Az 5 év alatti gyermekek valószínűleg még nem értik, hogy miért nem járnak iskolába, és miért vannak otthon a szüleik. Egy szerettük elvesztése esetén pedig nem biztos, hogy ténylegesen fel tudják fogni, hogy mi a halál, vagy nem értik meg, hogy ez egy tartós állapot. Látnunk kell, hogy az igazán pici gyerekeknek nem csak az életükben bekövetkező drámai változással kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy gyakran nem értik meg teljesen, miért következtek be ezek a változások, vagy mi okozta őket.“

Más a helyzet a 6-11 éves gyermekeknél. “Ez a korosztály már gyakran nagyon vágyik a magyarázatra. Készek arra, hogy megértsék, mi okozta a zavart, amit átélnek, vagy hogy mi okozta egy szeretett ember halálát. Néha meg tudjuk nekik adni a választ, amire kíváncsiak, néha azonban mi sem tudjuk, és ez nagyon nehéz lehet számukra.“

„A tinédzserek számára a folyamat elég intenzív, mert a serdülők esetében az érzelmek nagyon erősek lehetnek. A kamaszok aggódhatnak amiatt, hogy nem helyes egy-egy reakciójuk, így időnként szükségük lehet arra, hogy megnyugtassuk őket afelől, hogy normális a szomorúságuk intenzitása, ahogy azok a pillanatok is, amikor elfelejtik, vagy épp nem gondolnak egy családtagjuk halálára.

Hogy tudok segíteni a gyermekemnek, hogy eligazodjon az érzelmek között?

Mindegy milyen életkorban van a gyermeked, légy empatikus és őszinte vele, és figyelj arra, hogy világosan fogalmazz, különösen a kisebb gyermekek esetében. “Az 5 éves kor alatti gyermekeknek nagyon egyszerű, és nagyon világos magyarázatokra van szükségük. Nem mondhatjuk azt a gyermekeknek, hogy “elveszítettünk” valakit, mert nem igazán fogják megérteni, hogy mit is próbálunk mondani nekik. Hasznosabb, ha a felnőtt gyengéden és melegen azt mondja, hogy ‘Van egy nagyon szomorú hír, amit szeretnék megosztani veled.  A nagymamád/nagypapád meghalt. Ez azt jelenti, hogy a testének a működése leállt, és már nem fogjuk őt többet látni, meglátogatni.’ Bár a szülőknek nagyon nehéz lehet megbirkózni egy ennyire direkt kommunikációval, fontos, hogy a mondanivalónk őszinte és érthető legyen. Önmagában is nehéz megérteni és elfogadni valakinek a halálát, amit még nehezebbé tesz, ha össze vagyunk zavarodva azzal kapcsolatban, hogy valójában mi is történt.”

Elvesztettem az egyik szülőmet, ezért én magam is gyászolok. Hogyan tudnám ennek ellenére is támogatni a gyermeket?

“A gyermekek számára nem szükségszerűen rossz, ha látják a felnőtteket gyászolni” – magyarázza Dr. Damour. “Amikor szomorúak vagyunk egy szerettünk halála miatt, fontos, hogy a megfelelő módon, a megfelelő időben reagáljunk. Mutassunk példát gyermekünknek, hogyan vészelünk át vagy élünk meg egy nehéz érzést, még akkor is, ha az nagyon fájdalmas számunkra.”

Ha a gyászunk túlságosan túlnő rajtunk, fontos, hogy ne ijesszük meg a gyermekünket. “Teljesen természetes, hogy szomorúak vagyunk a gyermekeink előtt, de ha a gyászunk irányíthatatlanná válik, kérjünk támogatást egy felnőttől, hogy a gyermekünk ne érezze túlterheltnek és ijedtnek magát az érzéseink miatt.”

Mit várhatok, mi történik, amikor a gyermekem egy közeli hozzátartozója elvesztését gyászolja?

Dr. Damour szerint egyáltalán nem szokatlan a 6 és 11 év közötti gyermekeknél és a tinédzsereknél, hogy vannak periódusok, amikor a bizonytalanság vagy a sokk állapotába kerülnek egy hozzájuk közel álló személy elvesztése miatt – sőt akár lehetnek olyan pillanataik is, amikor elfelejtik, hogy mi történt. Ez egy teljesen normális és egészséges védekezés, ami egyszerűen megszabadítja az elmét egy nagyon fájdalmas hírtől, eseménytől. Ez a fajta védekezés hirtelen jön és megy, amit intenzív érzelmi hullámok követhetnek. A fiataloknak sok empátiára és sok-sok türelemre van szükségük, mivel ilyenkor megpróbálják palástolni az érzéseiket egy szerettük halálával kapcsolatban.

„A fiatalabb gyermekek időnként visszahúzódóvá, ragaszkodóvá válhatnak, esetleg visszaesnek egy korábbi fejlődési stációba (ami például alvási nehézségekkel vagy vizelettartási zavarokkal járhat). Próbálják megérteni valaki halálát, aki az életüknek fontos része volt, miközben emiatt sok családi nehézséggel, zavarral is küzdenek. Minél több stabilitást nyújtunk számukra, annál jobban segítünk nekik az igazán fontos munkára összpontosítani; arra, hogy megértsék, mi történt, és idővel meg is tudjanak birkózni vele. “

Aggódom, hogy a gyermekem depressziós. Milyen jelek/tünetek utalhatnak erre?

„A veszteség és a gyász egyaránt nagyon fájdalmas élmény” – magyarázza Dr. Damour. „Fontos tudni, hogy egy gyermek mikor kezeli őket megfelelően, és mikor kell elkezdenünk aggódni. Kisebb gyermekeknél, kamaszoknál és felnőtteknél is akkor van okunk aggodalomra, ha a fájdalmas érzések negatív megküzdési mechanizmusokkal társulnak, mint a napokig tartó teljes elzárkózás, a szerhasználat, elmagányosodás vagy lehetetlenül nehézzé váló együttélés az illetővel.

A depresszióval kapcsolatos aggodalmak esetén a szülőknek oda kell figyelnie arra, ha a gyermeknek napokig rossz a hangulata és nagyon ingerlékeny, érzékeny. A gyász miatt előfordulhat, hogy a szomorúság néha intenzívebben van jelen, majd mérsékeltebben. Ha a gyermek vagy a tinédzser vég nélkül maga alatt van, vagy excentrikussá, házsártossá válik, akkor kezdhetünk el depresszióra gyanakodni. Ha egy gyermek depressziósnak tűnik, a szülőnek mindenképpen gyermekorvoshoz, családorvoshoz vagy mentálhigiénés szakemberhez szükséges fordulnia iránymutatásért. Azt azonban fontos felmérnünk, hogy amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, a gyász feldolgozása nem egy gyors folyamat.”

Néhány fontos eseményből kimarad a gyermekem, ami rosszul érinti. Mit kellene mondanom neki?

“A gyerekeknek minden okuk megvan dühösnek lenni, amiért a koronavírus-járvány felborította a normális életüket” – mondja Dr. Damour. “Ezeket a veszteségeket nagyobbnak érzik, mint mi, mert az életük nagyobb hányadát érinti, amikor visszagondolnak rá – mivel az életünket az élettapasztalataink függvényében értékeljük, mérlegeljük.”

A gyermekem nehezen érti meg, hogy miért vagyunk most mindannyian otthon. Hogy magyarázhatnám neki ezt el?

Dr. Damour azt javasolja, hogy adjunk fogódzókat a kisebb gyermekek számára. “Segíthet, ha ezt mondjuk: ‘Tudod, amikor megfázol, akkor nem tudsz iskolába menni, hogy ne betegítsd meg a többieket. Na, most is ez a helyzet, csak egy vírus sokkal veszélyesebb, mint egy nátha. Így most otthon maradunk, hogy biztosak lehessünk abban, hogy nem kapjuk el a vírust, a vírus által megbetegedett emberek pedig azért maradnak otthon, hogy ők se adják át senki másnak.”

A barátok hiánya minden korban nehéz a gyermekek számára, és míg a tinédzserek könnyebben megértik, hogy miért nem tudnak jelenleg szocializálódni, a fiatalabb gyerekeknek gondot okozhat ennek a megértése. Dr. Damour egy részmegoldást javasol. “Szülőként például azt lehet mondani “Tudom, hogy igazán szeretnél személyesen is találkozni a barátoddal, viszont amíg ezt nem tudod megtenni, nem akarsz egy levelet írni neki, amit bedobhatunk a postaládájába?” A videóchates alkalmazások szintén segíthetnek áthidalni ezt a bizonytalan időszakot.

‘Az új normális’ kifejezés nagyon hasznos, mert arra emlékeztet minket, hogy a korábbi helyzetet nem tudjuk maradéktalanul visszaállítani. “Ez az a pillanat, amikor kreatívnak kell lennünk, és olyan mintát kell mutatnunk, ami kiszámíthatóságot ad a gyermekeknek. Áldozzunk időt a szórakozásra, törődjünk magunkkal, és használjuk ki a lehetőséget a fejlődésre, a tanulásra, persze úgy, hogy figyelembe vesszük a koronavírus-járvány okozta korlátokat.”

forrás: unicef.org