Annak ellenére, hogy a 2014-es UNICEF adatok szerint az elmúlt három évtizedben csökkent a nőinemiszerv-csonkítás és gyermekházasságok száma, lényegesen nagyobb előrelépésre van szükség ahhoz, hogy a népességnövekedés hatását ellensúlyozni lehessen azokban az országokban, ahol ezek a gyakorlatok mindennaposak.

„A nőinemiszerv-csonkítás és a gyermekházasság tragikus, életre szóló traumát okoznak a lánygyermekeknek, és megfosztják őket a döntés és az egyéni kiteljesedés jogától. Ezek a gyakorlatok mind a lánygyermekeknek és családjaiknak, mind pedig a társadalomnak súlyos károkat jelentenek” – mondta Anthony Lake, az UNICEF ügyvezető igazgatója a londoni csúcstalálkozón. „A lánygyermekek senki tulajdonát nem képezik, önálló, szabad emberek! Joguk van ahhoz, hogy maguk döntsenek a saját sorsukról. Mindannyiunk érdeke, hogy ezt tiszteletben tartsuk.”

A legfrissebb UNICEF kutatások szerint 29 afrikai és közel-keleti országban több mint 130 millió lánygyermek és nő esett már át nőinemiszerv-csonkításon. A rendkívüli testi és lelki fájdalom mellett a megcsonkított lányok hosszan tartó vérzés, fertőzés és meddőség kockázatának, illetve nem ritkán életveszélynek vannak kitéve.

A gyermekházasság még ennél is elterjedtebb jelenség, amely életre szóló hátrányokhoz és jogfosztottsághoz vezet. Világszerte 700 milliónál is több olyan nő él, aki gyermekként kényszerült férjhez menni. Háromból egy közülük – vagyis mintegy 250 millióan – 15 éves kora előtt lett feleség. Azok a lányok, akik a 18. életévük betöltése előtt már házasságban élnek, kisebb valószínűséggel folytatják tanulmányaikat, és nagyobb eséllyel válnak családon belüli erőszak áldozatává. A tizenéves feleségek közül rengetegen halnak meg a terhesség és a szülés szövődményei miatt, de nagyobb a halva születés és a csecsemőhalálozás aránya is.

A közösségi fellépésnek és a törvényi szabályozásnak köszönhetően az elmúlt 30 évben egyharmaddal kevesebb gyereklány szenvedi el a nemiszerv-csonkítás kínjait Kenyában és Tanzániában. A Közép-afrikai Köztársaságban, Irakban, Libériában és Nigériában a csonkítások száma már a felére esett vissza. A szemléletmód is folyamatosan változik: a legfrissebb adatok szerint azokban az országokban, ahol a nőinemiszerv-csonkítás mindennapos gyakorlat, az emberek túlnyomó többsége úgy véli, hogy azt meg kell szüntetni, de az erőteljes társadalmi nyomás miatt mégis még mindig arra kényszerítik lányaikat, hogy vessék alá magukat az eljárásnak.

„A számok még mindig azt mutatják, hogy az erőfeszítéseinket meg kell sokszoroznunk. Bár a problémák globális léptékűek, a megoldást helyi szinten kell keresni, és azt a közösségeknek, a családoknak és maguknak a lányoknak kell előremozdítaniuk annak érdekében, hogy hathatós változás következzen be a gondolkodásmódban, és megszűnjenek e brutális gyakorlatokat fenntartó hagyományok” – hangsúlyozta Anthony Lake. „A döbbenetes számoknak cselekvésre kell buzdítania mindannyiunkat!”