Az UNHCR és az UNICEF által közösen kidolgozott iránymutatásokat tartalmazó „Épségben és Biztonságban” kiadvány olyan alapelveket fogalmaz meg és olyan megközelítéseket kínál, amelyek alkalmazása biztosíthatja, hogy az európai államok minden olyan esetben, amikor kísérő nélküli és gondviselőiktől elszakított gyermekekkel találkoznak, tiszteletben tartsák a gyermekek minden más felett álló érdekét. A dokumentum ismertet több olyan figyelemre méltó jó gyakorlatot, amelyek egy-egy országban ma működnek, és amelyek ösztönzőleg hathatnak más államok számára.

Székely László ombudsman a köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy a sérülékeny csoportok, így a többszörösen kiszolgáltatott kísérő nélküli kiskorúak tényleges védelméhez egyaránt nélkülözhetetlen az együttműködés, a gondoskodó, felelős szakmaiság és a nyilvánosság megszólítása. A biztosi intézmény számára mindez nem ismeretlen, hiszen a problémáról az ombudsmani hivatal számos vizsgálatot folytatott, az ENSZ-szervezetek iránymutatása a jövőben fontos szakmai zsinórmértéket jelent majd.

Montserrat Feixas Vihé, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviseletének vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az érintettek elsődlegesen gyermekek, ehhez képest másodlagos az idegenrendészeti státuszuk. Gyermekek, akik esetében a mindenek felett álló érdek absztrakt fogalmának – ahogyan az iránymutatás is fogalmaz – valamennyi tagállam számára konkrét kötelezettségekben, többletfigyelemben és többletgondoskodásban kell testet öltenie.

Danks Emese, az UNICEF Magyar Bizottságának ügyvezető igazgatója a konferencián köszöntőjében kiemelte, hogy a szüleiktől távolra kényszerülő, egyedül, sokszor több országhatárt átlépő, akár kontinenseket megjáró, súlyosan traumatizált gyerekeknek a hangja valóban elvész a hosszú út során. Az idén 25 éves Gyermekjogi Egyezmény pedig arról is rendelkezik, hogy az államoknak különös védelmet kell nyújtaniuk ezeknek a gyerekeknek – mert ők elsősorban és alapvetően gyerekek, még ha túl korán is kellett felnőniük.

A legkülönbözőbb okok miatt kényszerülnek arra, hogy elhagyják a hazájukat. Menekülhetnek háború, üldözés, kizsákmányolás vagy akár a nyomor és éhezés elől. Sokan közülük a szüleikhez vagy más családtagjaikhoz szeretnének eljutni, akik már biztonságban vannak, mások menekülés közben szakadnak el a családjuktól. Akadnak, akik emberkereskedők áldozatává váltak. Valamennyien rendkívül kiszolgáltatottak, megfelelő gondoskodás nélkül komoly veszélyeknek lehetnek kitéve. A magyar rendőrség a 2014. január 1. és november 30. közötti időszakban 948 olyan gyereket regisztrált, aki kísérő nélkül lépte át az országhatárt, és közülük 404-en kértek menedékjogot. Mindazonáltal feltételezhető, hogy a Magyarországra érkezett kísérő nélküli és gondviselőiktől elszakított gyermekek tényleges száma ennél jóval nagyobb. Ám akárhányan is jönnek, mindannyian egy sor nehézséggel küzdenek, és mindennél nagyobb szükségük van megfelelő oltalomra.

A megfelelő oltalom és gondoskodás biztosítása korántsem könnyű feladat. Egy kísérő nélküli vagy gondviselőjétől elszakított gyermeknek, akit nem vesz körül támogató és védelmező szülői gondoskodás, az életkorának, a nemének és a kulturális hátterének, neveltetésének megfelelő különleges segítségre van szüksége. Az őket befogadó államok ezt olykor nem vagy csak részben képesek megadni azt, miként gyakran az is gondot jelent, hogy beazonosítsák a gyermekek érdekét szolgáló hosszútávra szóló, tartós megoldásokat. Ehhez is nyújt segítséget az UNHCR és az UNICEF közös gyermekvédelmi iránymutatása, amely az alapvető jogok biztosának honlapján elérhető.