A nemrég közzétett Élelmezésbiztonsági Fázisbesorolási Elemzés (IPC) szerint több mint félmillió ember éhezik Gázában, a térségben pedig továbbra is rendkívül korlátozott a hozzáférés az élelmiszerekhez. Májushoz képest a súlyos éhségtől szenvedő háztartások száma júliusra megduplázódott, Gáza városában pedig megháromszorozódott. Az emberek 39 százaléka arról számolt be, hogy több napig nem eszik semmit – a felnőttek gyakran azért nem esznek, hogy a gyermekeiket etethessék.

Ez az első alkalom, hogy hivatalosan is éhínséget állapítottak meg a Közel-Keleten.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), az UNICEF, a Világélelmezési Program (WFP) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) újfent kihangsúlyozta, hogy a további halálesetek és a helyzet súlyosbodásának megelőzése érdekében azonnali és nagyszabású humanitárius beavatkozásra van szükség.

Az előrejelzések szerint 2025. szeptember végére több mint 640.000 ember szembesül majd katasztrofális élelmiszerhiánnyal (IPC 5. fázis[1]) a Gázai övezetben, további 1.14 millió ember kerül vészhelyzetbe (IPC 4. fázis[2]), valamint 396.000 ember krízishelyzetbe (IPC 3. fázis[3]). Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa lehet, a korlátozott információáramlás ugyanis megakadályozza a teljeskörű IPC-besorolást (Rafah városát például nem elemezték, mivel a jelek szerint a térség nagyrészt elnéptelenedett).

Az „éhínség”-et, mint az éhezés legszélsőségesebb kategóriáját az alábbi három kulcsfontosságú szempont alapján állapítják meg:  

• extrém élelmiszerhiány
• akut alultápláltság
• éhezésre visszavezethető halálesetek száma

A legújabb elemzés megbízható bizonyítékok alapján megerősíti, hogy Gázában mostanra már hivatalos az éhínség. A csaknem két éve tartó konfliktus, a menekülésre kényszerülés, valamint a mezőgazdaság, halászat, közegészségügy és kereskedelem összeomlása mind hozzájárultak az éhezés elmélyüléséhez.

Az alultáplált gyerekek száma katasztrofális ütemben növekszik Gázában.

A térségben majdnem minden negyedik gyermek súlyos akut alultápláltságban szenved – ami az alultápláltság legveszélyesebb formája -, amely rövid- és hosszútávon is halálos lehet. Csak júliusban több mint 12.000 gyermeket diagnosztizáltak akut alultápláltsággal – ez minden idők legmagasabb havi értéke és közel hatszoros növekedés az év elejéhez képest.

A legutóbbi, májusi IPC-elemzés 2026. júniusára 14.100 halálos alultápláltsági kockázatnak kitett gyermeket vetített előre – ez a szám azonban mindössze néhány hónap alatt megtriplázódott.  A veszélyeztetett váradós és szoptató édesanyák száma szintén növekedett (17.000-ről 55.000-re), és minden ötödik újszülött koraszülöttként vagy alacsony születési súllyal jön a világra.

Gázában egyre súlyosabb a helyzet.

A termőföldek 98 százaléka megkárosodott vagy teljesen alkalmatlanná vált a megművelésre, ami a mezőgazdaság és a helyi élelmiszer-termelés teljes összeomlását jelenti. Az emberek 90 százalékát már többször kitelepítették, készpénz szinte egyáltalán nincs, a segélyszállító ENSZ-teherautók nagyrészét pedig kifosztották. Az élelmiszerárak rendkívül magasak, emellett nincs elég üzemanyag, tiszta víz, főzéshez használható gáz, gyógyszer és orvosi felszerelés sem.

Az egészségügyi rendszer összeomlott, az ivóvízhez, közművekhez és a higiéniai szolgáltatásokhoz való hozzáférés drasztikusan csökkent – mindeközben a gyógyszer-rezisztens fertőzések és betegségek, valamint a gyerekek körében a hasmenés, láz, bőr- és légúti megbetegedések aggasztóan magas arányban fordulnak elő.

Az ENSZ szervezeteinek közös üzenete:

• Az életmentő humanitárius segítségnyújtás lehetővé tétele érdekében azonnali és tartós tűzszünetre van szükség, ami véget vet a folyamatos harcoknak, lehetővé teszi a túszok biztonságos szabadon bocsátását és akadálytalanul elérhetővé teszi a gázai emberek számára a tömegesen érkező segélyszállítmányokat.
• Sürgősen nagy mennyiségű élelmiszersegélyre, továbbá a segélyszállítás- és elosztás, valamint az azokhoz való hozzáférés drámai javítására van szükség. Mindezek mellett kulcsfontosságú, hogy elérhetőek legyenek a menedékhelyek, a tüzelőanyagok, a főzéshez használható gáz és az élelmiszer-előállítási alapanyagok.
• Elengedhetetlen továbbá az egészségügyi rendszer helyreállítása, valamint az alapvető egészségügyi szolgáltatások – többek között az alapellátás – újraindítása és folyamatos fenntartása, illetve a kereskedelmi és piaci rendszerek, alapvető szolgáltatások és a helyi élelmiszer-termelés helyreállítása.

„A gázai emberek minden lehetséges túlélési eszközt kimerítettek. Az éhség és az alultápláltság minden nap emberéleteket követel, a helyzetet pedig a termőföldek, az állatállomány, a halászat és az élelmiszer-termelési rendszerek megsemmisülése csak tovább súlyosbította” – mondta QU Dongyu, a FAO főigazgatója. „Most az a legfontosabb feladatunk, hogy biztosítsuk a folyamatos és biztonságos hozzáférést az élelmiszersegélyekhez. Az élelmiszerhez való hozzáférés nem kiváltság, hanem alapvető emberi jog.”

„Az éhínség mostanra már a kegyetlen valóság a gázai gyerekek számára és súlyos fenyegetést jelent Deir al-Balahban és Khan Younisban” – mondta Catherine Russell, az UNICEF ügyvezető igazgatója. „Nincs több idő. Azonnali tűzszünet és a humanitárius segélyekhez való teljes hozzáférés nélkül az éhínség tovább terjed és egyre több gyermek fog meghalni.”

https://unicef.hu/veszhelyzet-gazaban

[1] IPC 5. fázis: katasztrofális éhínség – Olyan helyzet, amikor a háztartások rendkívüli élelmiszerhiánnyal küzdenek és /vagy nem képesek más alapvető szükségleteiket kielégíteni még akkor sem, ha teljes mértékben alkalmazták a válságkezelési stratégiákat. Éhezés, halál és nyomor figyelhető meg az érintett területen.

[2] IPC 4. fázis: vészhelyzet – A háztartások vagy nagy élelmiszerhiánnyal küzdenek (amely nagyon magas akut alultápláltsági és halálozási arányban mutatkozik meg), vagy a háztartások csak vészhelyzeti megélhetési stratégiák alkalmazásával és vagyonuk likviditálásával képesek enyhíteni az élelmiszerhiányt.

[3] IPC 3. fázis: krízis, válság – A háztartások vagy élelmiszerhiánnyal küzdenek (amely magas vagy a szokásosnál magasabb akut alultápláltsági arányban mutatkozik meg), vagy alig képesek kielégíteni a minimális élelmiszer-szükségleteiket, de azt is csak az alapvető megélhetési eszközök kimerítésével vagy válságkezelési stratégiák alkalmazásával.