Gáza csapjai kiszáradnak: az üzemanyagválság napról napra nehezíti a családok életét

James Elder, UNICEF szóvivő nyilatkozata

A már eddig is brutális háborúban a Gázai övetet lakossága most végzetes helyzetbe került. Jelenleg az ivóvíz-előállító létesítmények mindössze 40 százaléka működik az övezetben (217-ből 87). Üzemanyagutánpótlás hiányában azonban ezek mindegyike néhány héten belül le fog állni.

Mivel a 2023. október 7-i támadások után azonnal leállították az áramellátást Gázában, most csak üzemanyag segítségével lehetséges az ivóvíz előállítása, tisztítása, valamint a több mint 2 millió gázai palesztinhoz való eljuttatása.

Ha az övezetbe érkező üzemanyagok jelenlegi, több mint 100 napja tartó blokádja nem ér azonnal véget, a gyermekek szomjan fognak halni. Folyamatosan terjednek a betegségek, és egyre nagyobb a káosz.

Míg a gázai élelmezési helyzet miatt joggal szólnak a vészharangok – nemrég jelentette be az UNICEF, hogy április és május között 50 százalékkal nőtt az akut alultápláltság miatt kezelésre szoruló, 5 év alatti gyermekek száma –, a víz kérdését sem lehet figyelmen kívül hagyni.

A legérthetőbb kifejezéssel élve: Gáza egy ember okozta aszálynak néz elébe. A vízellátó rendszerek az összeomlás szélén állnak.

James Elder, az UNICEF szóvivője a gázai Nasser kórházban ül a bombatámadásban lebénult Jana ágya mellett.

Mivel ez egy ember által előidézett katasztrófa, azonnal be is lehetne szüntetni. Ezek a problémák nem logisztikai vagy technikai jellegűek, hanem politikaiak. A tagadás politikává vált. Ha lenne politikai akarat, az ivóvízválság egyik napról a másikra enyhülhetne – az üzemanyagszállítmányok több száz talajvízkutat nyithatnának meg, és egy nap alatt helyreállhatna a térség vízellátása. Azonban fogytán az idő.

Hogy jobban érthető legyen a helyzet: üzemanyag nélkül a már most is csökkentett kapacitással működő sótalanító üzemek teljesen le fognak állni. A vízszállítás is leáll, és többmillió liter marad az üzemeknél. A főbb termelési pontokon csak szamarak tudják helyettesíteni a teherautókat, ami egy összeomló rendszer utolsó lehelete lenne. Egy szamárszekér alig 500 liter vizet tud szállítani, míg egy teherautó 15.000-et. És a szamarak is folyamatosan lassulnak – alig jut nekik elég élelem ahhoz, hogy elláthassák feladataikat.

Az üzemanyag tartja össze Gáza romokban heverő egészségügyi rendszerének utolsó darabjait is. Nélküle leállnak a kórházi generátorok, leáll az oxigéntermelés, és leállnak a létfenntartó gépek is. A mentőautók nem tudnak elindulni. Az inkubátorok sötétbe borulnak. Az üzemanyagszállítás akadályozása nem csak az ellátási láncot dönti romokba, hanem a túlélési esélyeket is.

Válságos a higiéniai helyzet is: a csatornahálózat tönkrement. A szennyvíz sok helyen az ideiglenes menedékhelyekre és sátrakba folyik. Már vannak hepatitis-A és E-gyanús esetek is, amelyek rendkívül fertőzőek, és akár halálos kimenetelűek is lehetnek.

Válságos az élelmezési helyzet is: ahogy a vízválság is ember alkotta, úgy az eredményeképp kialakult alultápláltság is. Gázában ez a két válság egymást táplálja, halálos körforgást hozva létre. 2025 eleje óta átlagosan naponta több mint 110, 5 év alatti gyermek került kórházba alultápláltság miatt.

Egy gázai barátom a közelmúltban ezt mondta nekem: „Megtanultunk sok minden nélkül élni. Otthonunk, biztonságunk, szeretteink nélkül… de étel nélkül nem tudunk élni”. Nemrég azonban pontosította mondandóját:

„Megtanultunk sok minden nélkül élni. Otthonunk, biztonságunk, szeretteink nélkül… Megtanultuk, hogy egy hétig vagy még tovább is élhetünk étel nélkül… de víz nélkül nem tudunk túlélni még néhány napot sem.”

Az UNICEF álláspontja egyértelmű. Ez Gáza legnagyobb válsága a gyermekek elleni háború kezdete óta – egy rendkívül szomorú mélypont. Virtuális blokád van érvényben; a humanitárius segélyeket feltartják; a gázai lányok és fiúk mindennapos gyilkolása nem éri el az emberek ingerküszöbét; és most egy szándékosan gerjesztett üzemanyagválság megfosztja a palesztinokat a túlélés legfontosabb elemétől: a víztől.