Az Árpád Unicef Club által készített kérdőíves kutatás bemutatása

Az Óbudai Árpád Gimnázium UNICEF Clubja és Kövécs Laura, az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövete a szervezet mentális egészségről szóló kampányához kapcsolódva vizsgálták a környezetükben lévő fiatalok érzéseit, gondolatait, véleményét a járványhelyzetről, kérdőíves módszerrel. Az alábbiakban ennek legérdekesebb eredményeit mutatják be.

Vizsgálatunk, melyhez az adatokat 2021 márciusában gyűjtöttük, nem reprezentatív, összesen 211 13-25 év közötti fiatal töltötte ki online elérhető, anonimizált kérdőívünket.

Kitöltőink 60,8%-a a 16-18 éves korosztályba tartozik, majdnem háromnegyedük lány és döntő többségük Budapesten él. 26,6%-uk 13-15 év közötti, a 18-21 évesek a minta 12,3%-át teszik ki.

Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy mit gondolnak a fiatalok a COVID-19 járványról, és az általa kiváltott nehézségekről, problémákról. Egyszerűnek tűnik ez a kérdés, a válaszok egy része azonban meglepő.

Válaszadóink 67,1%-a szerint a COVID-19 egy súlyos világjárvány, amely sokakat érint, a saját szavakkal megfogalmazható vélemények között azonban voltak ilyenek is: „veszélyesebb, mint az influenza, de nem sokkal.”, „nagyon sokan túlreagálják, mert azt hiszik, megöl mindenkit”. Volt olyan vélemény is, amely arról árulkodott, hogy a sok egymásnak ellentmondó információ összezavarja a fiatalokat: „már nem tudom, hogy mi igaz és mi nem”.

Rákérdeztünk arra is, hogy melyek a legjellemzőbb érzések a járvány kezdete óta. A válaszok nagy szórást mutatnak, és ahogy várható volt, többnyire a negatív érzések vezetnek: motiválatlanság (63,7%), fáradtság (58%), feszültség, stressz (56,1%) illetve az unalom (53,8%), melyeket a válaszadóknak több mint a fele megjelölt. Sokan számoltak be magányról és depressziós érzésekről is. Feltételezhető, hogy ennek legfőbb okai, hogy korosztályunk több mint 7 hónapig élt „bezárva”, online oktatásban.

Egyes válaszadók a vezető negatív érzések mellett pozitívumokról is beszámoltak (pl. motiváltság, vidámság), ami arra utalhat, hogy sokaknál volt megfigyelhető hangulatingadozás. Sokan számoltak be arról is, hogy több időt tudtak ebben a helyzetben számukra fontos tevékenységekkel otthon tölteni, ami a hangulat terén védőfaktor lehetett.

Ahogy az egyik válaszadó megfogalmazta: “sokszor belefáradok a saját magam bátorításába és akkor újból egy kicsit depressziós leszek. Sokkal nagyobbak lettek a hangulatingadozásaim, akár egy nap többször is van”.

Érdemes kiemelni az otthoni légkör változására irányuló kérdésekre adott válaszokat. A kitöltőink 45,8%-a számolt be a karantén ideje alatt megnövekedett otthoni feszültségről, 44,3%-uk szerint a hangulat ilyen szempontból nem változott. Csupán a kitöltők 8%-a számolt be a családi konfliktusok enyhüléséről. Néhány a legjellemzőbb válaszok közül: „Régen sem volt jó, most talán egy kicsit még rosszabb lett.” „Annyira nagy lett a feszültség, hogy elköltöztem apukámhoz.” „Sokkal több veszekedés van.” Látható, hogy a vírushelyzet, az összezártság, a szorongás és a megnövekedett társadalmi feszültség a családokon is lecsapódott, melynek talán leginkább a folyamatosan otthon lévő kamaszok voltak a legjobban kitéve.

Kérdéseket tettünk fel az alvási szokások változásáról is. Talán meglepő, de válaszadóink többségének a vírus nem befolyásolta az alvási rutinját. Felmérésünkből ugyan nem derül ki, hogy mi jellemezte a COVID előtti időszakot, így nem tudhatjuk, hogy mennyire küszködnek a fiatalok alvászavarral, hány órát töltenek minőségi pihenéssel, de a válaszok alapján nem figyelhető meg jelentős változás. Ami viszont szembetűnő, hogy a legtöbben éjszaka sokáig vannak ébren, és sokan filmeket, sorozatokat néznek alvás helyett.

“Sok ember válik social media függővé az unalomtól, személyes kapcsolatok hiányától” – írja egy tizenéves válaszadónk.

A pandémia okozta összezártság az étkezés terén is változásokat hozott talán mindannyiunk életébe. Kitöltőink körében a vírus előtti időszakban a házi koszt mellett az „össze-vissza” táplálkozás volt leginkább jellemző, azonban manapság az otthon elkészített meleg étel dominál. A válaszokból az is kiderült, hogy ugyan sokaknál (40,3 %) nem változott, hogy hányszor étkezik a családjával, szembetűnő, hogy a válaszadók több mint 30%-a gyakrabban étkezik együtt a szeretteivel.

Kikértük arról is a korosztályunk véleményét, hogy milyen mértékben értenek egyet bizonyos állításokkal. Az alábbiakban ezek közül mutatunk be néhányat.

A többség (48,3%) teljesen egyetértett azzal az állítással, hogy a hétvégéik és a hétköznapjaik teljesen összefolynak.

„Valóban nagyon kényelmes online tanulni, illetve dolgozni, de a napok már egybefolynak és egyre unalmasabbak.”

„Nem várom úgy a hétvégét, mint régen, sokkal zárkózottabb lettem.”

Érdekesnek találtuk azt az eredményt is, amely arra a kérdésre irányult, hogy lelkiismeret-furdalást okoznak-e a személyes találkozók. Itt a többség egyáltalán nem értett ezzel egyet (45,3%), bár sokan nem tudták eldönteni, hogyan éreznek ezzel kapcsolatban (20%).

“Velem jót tett a vírus, amiatt ismertem meg a barátomat, a szüleimmel kicsit rendeződtek a konfliktusaink, de nem feltétlenül tesz jót az emberrel, vannak akikre depressziót és magányt hoz” – írta egy válaszadó.

Észszerű, hogy szinte az összes hétköznapi tevékenységünknek a színtere a szobánk lett – összesen 144-en tudtak azonosulni ezzel az állításunkkal. Azonban itt is akadtak olyanok, akik nem így élték meg a helyzetet, esetleg sikerült szétválasztani az iskolai életet és az otthoni kikapcsolódást.

A többség egyetértett azzal az állítással is, hogy a bezártság/online oktatás negatív hatással van a párkapcsolatok, barátságok alakulására is (46,9%).

Kutatásunk megerősítette azt a feltételezésünket is, hogy sokunknak romlott a mentális állapota, s ez szubjektív mutatókban is mérhető változásokat jelent. Kitöltőink több, mint felének van olyan ismerőse, aki véleménye szerint pszichológusi segítségre szorulna, pszichés problémákkal küzd. Ilyen helyzetben egy szakemberrel való beszélgetés jó megoldás lehetne, mégis kevesen kérnek ilyesfajta segítséget. Kortársaink visszajelzéséből azt láthatjuk, hogy ennek oka legtöbb esetben a beismerésétől való félelem lehet. Ezt követi a pszichológiai kezelés költsége, majd az, hogy egy ’idegennek’ való kitárulkozás nehéz és ijesztő feladatnak tűnik. Válaszadóink majdnem fele feleslegesnek tartja a pszichológushoz járást, harmaduk pedig a pszichológushoz járáshoz kapcsolódó negatív sztereotípiák miatt nem fordulna szakemberhez. Néhányan viszont leírták, hogy maguk is járnak pszichológushoz.

Összességében elmondható tehát, hogy a vizsgálatunk megerősíti azt a feltételezést, hogy a tavaly október óta karanténban és online oktatásban teljesítő középiskolás korosztály mentális egészségére a járvány és a bezártság egyértelműen negatív hatással volt. Bízunk abban, hogy ennek a korosztálynak a tagjaiként ezzel a kutatómunkánkkal is fel tudjuk hívni a figyelmet a diákok, fiatalok ilyen irányú, nehézségeire, problémáira és szükségleteire.

Készítették:

Bodrogvári Eszter, Gonda Sára, Gönczi Bori, Harangozó Lilla, Kerekes Bori, Kövécs Laura, Szénási Dorka

Ebben a blogban az UNICEF Árpád Club és az UNICEF Magyarország Fiatal Nagyköveteinek véleménye jelenik meg, amely nem minden esetben tükrözi az UNICEF álláspontját.