Mennyit tudsz arról a pulóverről, amit éppen viselsz? Mennyit tudsz a cipőről a lábadon? Mennyit tudsz a kedvenc márkádról? Világszerte százmillió gyerek dolgozik a textiliparban vagy a cipőgyártásban. A legtöbb országban a törvény betűje világos: gyerekeket kizsákmányolni tilos. És mégis megtörténik, ráadásul nem csak azokban az államokban, ahol szinte semmiféle jogi kontroll nincs. 

Százmillió gyerek

Szomorú és hátborzongató képek: apró, sovány, tetőtől talpig fekete, szénportól piszkos gyerekarcok Kongóban, hatalmas vizeshordókat cipelő törékeny lányok az út mellett Kenyában, zavarba ejtően gyerekarcú szexmunkás lányok és fiúk Thaiföldön… Elkeserítő és talán elgondolkoztató is – de olyan távoli mindez, ugye? Hát, nem egészen…

Az UNICEF becslései szerint globálisan jelenleg több mint 100 millió gyereket foglalkoztatnak a textilipar, valamint a cipőgyártás ellátási láncában, azaz közvetlenül vagy közvetve részt vesznek azon termékek előállításában, amelyeket esetleg mi magunk is nap mint nap viselünk.

Mielőtt azonban végigjárnánk az utat, ami egy sötét, nyirkos, poros varrodában hajnalban dolgozó kisgyerektől a kedvenc pólónkig vezet, beszéljünk egy kicsit a gyerekmunka jogi szabályozásáról!

Európa nagyobb részén, így Magyarországon is már a XIX. században szabályozta az állam a munkavállalás feltételeit.

„Olly gyermekeket, kik 12-dik évöket még el nem érték, csak olly gyári munkákra lehet alkalmaztatni, mellyek azonfelül, hogy egészségüknek sem ártalmasak, testi kifejlődésüket nem akadályoztatják” – fogalmazott 1840-ben a gyári munkát szabályozó hazai törvény. Lépésről lépésre jutottunk el a mai munkavédelmi törvényig, amely szerint a fiatal munkavállalót – a tizenhatodik életévét betöltő fiatal felnőttet – nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely egészségére, testi épségére, fejlődésére hátrányos következményekkel járhat. A törvény tehát világos, a gyerekmunka kizsákmányoló gyakorlata mégis része a mindennapjainknak: olykor anélkül, hogy erről tudomásunk lenne, és gyakran annak ellenére is, hogy azt hisszük, mindent megteszünk ellene.

Az UNICEF és az ILO (International Labour Organization; Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) adatai szerint jelenleg világszerte körülbelül 220 millió 5–17 éves gyereket érint a munkában való foglalkoztatottság, és közülük több mint 150 millióan a gyerekmunka áldozatai. Az eltérés abban áll, hogy a kiskorúak által végzett munka nem minden formája minősül hivatalosan gyerekmunkának – az ILO nemzetközileg elfogadott egyezménye alapján a felszámolandó gyerekmunka olyan gazdasági kizsákmányolás, amely az egyént megfosztja a gyerekkorától, méltóságától, attól, hogy kibontakoztassa a benne rejlő tehetséget, illetve káros a testi, mentális és erkölcsi fejlődésére egyaránt.

Gyerekmunka és gyerekszegénység és erkölcs

A gyermekmunka a szegénység jelenségébe illeszkedik – aminek sok más mellett a nemek közti egyenlőtlenség és az oktatás hiánya éppúgy része –, de helyi szokások, tradíciók és egyéb tényezők is életben tartják. Ilyenek például a háborúk és az országon belüli konfliktusok, amelyek otthonuk elhagyására kényszerítenek kiskorúakat.

A gyerekmunka éppúgy oka, ahogy következménye is a társadalmi egyenlőtlenségeknek, és olykor annyira beágyazott gyakorlat, hogy sem a szülőnek, sem a gyereknek nincs tudomása arról, hogy illegális.

És hogy hogyan érinti mindez kedvenc ruhadarabjainkat?

Ha érdekel a cikk folytatása, kérünk látogass el a WMN-re, ahol az írás eredetileg megjelent!