Az észak-sindhi házuktól a Sukkurban lévő táborig vezető, kockázatos és viszontagságos út során Zulifgar családja elképzelni sem tudta, mi vár rá, ha eléri új, átmeneti otthonát.

Zulifgar története sajnos csak egy a sok közül – a 2010-es pakisztáni monszun idején sok családnak kellett mindenét hátrahagynia.

A monszun okozta árvíz milliókat kényszerített menekülésre; 1,8 millió otthonban és több mint 9000 iskolában okozott kárt.

Az ENSZ felmérései szerint a katasztrófa 20,5 millió embert, köztük több millió gyermeket és nőt érintett.

A katasztrófát követően az UNICEF és partnerei felhívták a figyelmet arra, hogy ez egy a gyermekeket súlyosan érintő katasztrófa. Közösen elkezdtek dolgozni azért, hogy mihamarabb visszaállítsák az éhezést és nélkülözést megélt gyermekek biztonságérzetét és napi rutinját. A kezdeményezésnek köszönhetően az UNICEF támogatásával valamennyi átmeneti táborban tanuló- és szabadidőközpontok épültek.

Pakisztánban 200-nál is több központot hoztunk létre, amelyekben több mint 20 000 gyermekről gondoskodunk. Ezenkívül 153 állandó és 22 mobil, gyermekbarát iskolát is működtetünk, így további 34 000, árvíz sújtotta területen élő gyermeknek nyújtunk támogatást. Így a katasztrófát átélt gyermekek olyan jövőre kapnak esélyt, amit nem a katasztrófa, hanem saját képességeik határoznak meg.

A gyermekközpontok számára UNICEF „iskolaládákat” biztosítunk, amelyek minden olyan felszerelést tartalmaznak, amelyre a tanuláshoz egy osztálynak az átmeneti táborban szüksége lehet. Az elemi iskolai oktatáson kívül a tanárok arra biztatják a gyerekeket, hogy sportoljanak és rajzoljanak, mert így gyorsabban feldolgozhatják az árvíz okozta traumát.
„Az UNICEF átmeneti tanulóközpontjai esélyt adnak a táborokban élő gyermekeknek arra, hogy tanulhassanak és játszhassanak, illetve hogy egy biztonságos és óvó környezetben élvezhessék gyermekkorukat.” – mondja a pakisztáni UNICEF iroda oktatási vezetője, aki szerint ez olyan kritikus pont, ami elengedhetetlen a gyerekek talpra állásához.

Mi, az UNICEF-nél tudjuk, hogy ez az átfogó kezdeményezés – az oktatás biztosítása a katasztrófát átélt gyermekek számára – tovagyűrűzik és arra ösztönzi majd a következő generációkat, hogy ne csak reményt adjanak a gyerekeknek, hanem lehetőséget arra, hogy maguk építhessék fel jövőjüket.

A sukkuri központba látogatók a lelkesen rajzoló és írni tanuló Zulifgarral is találkozhattak. „Amióta az egyik oktatója megmutatta neki, hogyan kell fogni a ceruzát, a fiú folyton csak rajzol, főleg halakat, azokat nagyon szereti. Sőt még Pakisztán zászlaját is újratervezte” – meséli a tábor egyik önkéntese. Amikor Zulifgar tanára megdicsérte a kisfiú művét, az csillogó szemekkel csak ennyit mondott: „Ha felnövök, tanár lesz belőlem.”