A világban tapasztalható aránytalanságoknak sokféle arca van. A lánygyerekeket és nőket sújtó egyenlőtlenség csak egy ezek közül. Egy arc, amely eltérő formákban bár, de valamennyi kultúrában, valamennyi országban jelen van. Október 11-e a lánygyerekek nemzetközi világnapja.

A dedikált világnap mint „feminista túlkapás”?

Hogy egyáltalán miért van szükség lánygyerekeknek szentelt világnapra?

Akik számára fontos a gyerekek védelme és elkötelezettek a jogaik mellett, nem mérlegelnek a nemek tekintetében. Az olyan szervezetek, mint amilyen az UNICEF is, az október 11-i világnapot mégis kiemelten kezelik, és teszik ezt a nemek közti egyenlőség előmozdítása, a lánygyerekek és nők helyzetének javítása érdekében, mert ez – különböző területeken és módokon, de – még mindig elengedhetetlennek tűnik.

Hadd mutassak néhány árulkodó adatot:

• világszerte az öt–kilenc éves lányok harminc százalékkal, a tíz–tizennégy éves lányok ötven százalékkal több időt kénytelenek házimunkával tölteni, mint az azonos korú fiúk,
• világviszonylatban a tizenöt–tizenkilenc éves serdülő lányok huszonkét százaléka nem foglalkoztatott és oktatásban/képzésben sem részesül, szemben az azonos korú fiúk tizenkét százalékával,
• 2020-ban globálisan, a tíz–tizenkilenc éves serdülők körében rögzített új HIV-betegek hetvenhét százalékban lányok voltak,
• a világon mintegy 650 millió lány és nő gyermekként kényszerült házasságot kötni, a 115 millió fiú mellett
• szerte a világon legalább tizenhárom millió tizenöt–tizenkilenc éves – azaz minden huszadik – lány élte már meg, hogy erőszakkal szexre kényszerítették,
• hozzávetőleg minden harmadik tizenöt–tizenkilenc éves lány kénytelen elszenvedni nemi szervének csonkítását abban a harminc országban, amelyekben ez a gyakorlat jelen van.

A kulturális hagyományok és a társadalmi rétegződés szerint a kihívások, amelyekkel nők és lánygyermekek szembesülni kényszerülnek eltérőek.

Léteznek olyan aránytalanságok, mint amilyen a „rózsaszín- vagy pink adónak” is hívott járulék, azaz a nemi alapú árdiszkrimináció, amely engedi, hogy nőknek forgalmazott termékek drágábbak legyenek, mint a férfiaknak szántak. Jelenthetné ez „csak” a női borotvát és az intim higiéniát szolgáló termékeket is, de valójában világszerte minden, nőknek és lánygyermekeknek szánt árucikkre igaz: a lányoknak szánt játékokra, a női ruhákra, a szépségipar szolgáltatásaira, stb. Magyarországon ezek az eltérések kisebb arányúak, a nők keresete ugyanakkor releváns különbséget mutat.

A nemek közötti bérszakadék a nők és férfiak átlagos bruttó órabére közötti különbséget takarja, amelyet már az 1957-es Római Szerződés igyekezett orvosolni, mégis 2019-ben az EU-ban még mindig átlagosan 14,1 százalékos volt. Magyarországon a keresetek nemi alapon jelentősen differenciáltak: a tavalyi évben a bruttó átlagkereset a teljes munkaidőben alkalmazásban álló férfiaknál 429 500, a nők esetében 362 500 forint volt. A különbség 18 és fél százalékos.

A világ nem bővelkedik női politikusokban sem, bár sokan vélik úgy – egyebek között Ferenc pápa is –, hogy a nők alkalmasak vezetőnek és az olyan női erények mint az empátia, az érzékenység és az adminisztrációban való helytállás kétségbevonhatatlanul kellene, hogy kijelölje a nők helyét a politikai döntéshozásban. Jelenleg világszerte mégis mindössze tíz országot képvisel nő államfőként, és tizenhármat kormányfőként. A nemzeti kormányok minisztereinek csak huszonegy százaléka nő, és a kabinetekben csupán tizennégy országban érik el az ötven százalékos vagy annál magasabb rátát.

Egy olyan korban, amikor a műszaki és tudományos készségek egyre fontosabbak, a STEM (tudomány, a technológia, a mérnöki tudomány és a matematika) tantárgyak és eszközök fokozott ismerete mindenki számára elengedhetetlen. Mégis, a közép- és magas jövedelmű országokban is a lányoknak mindössze tizennégy százaléka teljesít úgy a természettudományok és matematika terén, hogy reáltudományokban vagy mérnökként helyezkedhessen el majd el, szemben a fiúk huszonhat százalékával. A nők alulreprezentáltsága a technológiai szektorban jól megfigyelhető: jelenleg a világ STEM állásainak mindösszesen huszonhat százalékát töltik be nők.

A nemek közötti egyenlőség és a nők státusza társadalmi és kulturális vonatkozásban egyaránt változatos képet mutat világszerte: bizonyos nehézségek a nyugati világban a legszegényebbeket érintik, a világ más területein a nők többsége számára problémák.

A korai gyermekkorban a lányok és a fiúk közötti nemi egyenlőtlenségek viszonylag láthatatlanok. A lánygyerekek születéskori túlélési rátája magasabb, a fejlődésük kiegyensúlyozottabb és éppen annyira vesznek részt óvodai oktatásban, mint a fiúgyermekek.

Idővel, ahogy a gyermekek nőnek, a nemük általi korlátozottságuk is nő: míg a fiúk esetében leginkább a pénzkeresés vezet iskolai lemorzsolódáshoz, addig a lányok esetében sokkal több az oka az iskolából való kimaradásnak és ezek jól tükrözik a lányok sokszorosan függő helyzetét és sebezhetőségét. Mire a gyerekek elérik a tízéves kort, a fiúknak több lehetőség áll rendelkezésükre az élet valamennyi területén, míg a lányok esélyei egyre csökkennek.

Az becslések szerint világszerte 129 millió lány nem jár iskolába – mely adat nem számol a koronavírus miatti iskolabezárások okozta kieséssel. Ez harminckét millió általános iskolás, harmincmillió alsó tagozatos és hatvanhét millió középiskolás lányt jelent.

Mindennek hátterében…

… a szegénység és a gyermekmunka

Források hiányában a több gyereket nevelő szegény háztartások igen gyakran döntenek úgy, hogy a lányok helyett inkább a fiúk oktatásába fektetnek, részben, mert sok helyen még mindig elfogadott nézet, hogy a fiúgyerek értékesebb, mint a lány, részben, mert a lányokra a kisebb testvérek nevelésében, illetve az otthoni háztartási munkában van szükség, részben pedig mert jobb befektetésnek is találják, ha a fiút iskoláztatják, lévén a nők foglalkoztatottsága a világ számos országában a kiszámíthatatlan és alacsony béreket nyújtó informális gazdaságra korlátozódik.

A nőket és lánygyerekeket sújtó valamennyi diszkriminációs jelenség egymásból ered és egymásra folytonosan vissza is hat: a megfelelő minőségű oktatás hiánya és elérhetetlensége volt az origója annak az ördögi körnek, amelyben például a gyerekmunka is megszületik és újratermeli önmagát.

Az iskoláztatással járó költségeket fedezni nem tudó szegénység önmagában vezet a gyerekmunka gyakorlatához, hiszen a szegény családban élő, iskolába nem járó gyerek dolgozik. De az a gyerek, aki nem tesz szert megfelelő képzettségre, felnőttként is olyan munkák elvégzésére kényszerül, amelyek kevés jövedelemmel járnak, így ő maga és családja is sebezhetővé válik, az ő gyerekei később éppúgy munkára kényszerülnek, mint egykor ő maga.

Az ILO (az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete – a szerk.) adatai szerint világszerte mintegy 152 millióan érintettek a gyerekmunkában. Meglehetősen jellemző gyakorlat, hogy a lánygyermeket otthoni munkára kényszerítik, vagy más háztartásban kell cselédnek állniuk, ahogy az sem ritka, hogy szexuális kizsákmányolás céljából eladják őket. Éppen ezek a gyakorlatok a kizsákmányolás leginkább látens formái, amelyek ellen nehezebb felvenni a harcot.

… a biztonság hiánya

A krízisben – háborús zónákban és természeti katasztrófák sújtotta területeken – élő lányok és nők megpróbáltatásain túl, akik az életveszélyt nap mint nap kénytelenek tapasztalni, a biztonság hiánya máshol is akadályozza a lányokat abban, hogy részt vegyenek az oktatásban. Világszerte lányok millió vannak veszélynek kitéve az iskolában és az iskolába vezető úton is.

Azokba az iskolákba, ahol hiányzik az alapvető védelmet nyújtó infrastruktúra – olyan egészen egyszerű dolgok, mint a világítás vagy a kerítés – lánygyerekeket szerte a világon nem szívesen engedik szüleik.

Ahogy szintén tartanak az iskolába vezető veszélyes utaktól is: a nemi erőszaktól és a szexuális zaklatástól való félelem sok millió lányt kényszerít az iskolától távol maradni.

A kamaszkori terhesség a legtöbbször erőszak és szexuális kizsákmányolás következménye. A várandós lányok igen gyakran kénytelenek megbélyegzéssel, sőt kirekesztéssel szembesülni; ez a teher szintén sokszor készteti őket korai iskolaelhagyásra. A biztonság érzetéhez sok lánynak elengedhetetlen, hogy női tanárok tanítsák. Viszont a világ számos országában a női tanárok száma szignifikánsan alacsonyabb, mint a férfi kollégáiké és számuk kevesebb vidéken, mint a városokban, mely aránytalanság szintén hozzájárul ahhoz, hogy a még az általános iskolát sem befejező lánygyermekek száma magas.

Ha érdekel a cikk folytatása, kérünk látogass el a WMN-re, ahol az írás eredetileg megjelent!