Simon Szonja, az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövete arról mesél, hogyan álmodott és valósított meg egy saját projektet, hogy minél több gyerek átélhesse az olvasás örömét. Elmondja, miért volt számára fontos a cél, mennyi mindent tett érte, és milyen tapasztalatokat, emberi kapcsolatokat hozott az életébe az Új fejezet projekt, amelynek során 4000 könyvet osztott szét adományként hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó intézményeknek.

Lassan 3 éve vagyok az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövete, ahol számos nagyobb projektben volt már részem, mint például a bukaresti Gyermekjogi Nyilatkozat konferenciája. Ez volt az az esemény, ahol életemben először (és messze nem utoljára) úgy éreztem, egy történelmi eseményben vehetek részt. Már láttam magam előtt a 2100-as történelem tankönyv oldalain a konferencián készült csoportkép alatt a nevem, mint a mostani könyvekben a női egyenjogúságért folytatott harcban résztvevőkről szóló részeknél. Hiszen a gyermekek jogai sokszor még mindig nincsenek figyelembe véve. A konferencia utáni hosszas utazáson kezdtem el igazán gondolkodni azon, hogy teszek-e eleget a gyermekekért.

Közel 8 hónappal később aztán, egy iskola utáni délutánon, amikor a kedvenc helyemen olvastam, megszületett az Új fejezet projekt kezdetleges ötlete. Még aznap megkerestem a Betűtészta Kiadót, hogy lenne-e kedvük egy közös projekthez és elkezdtük a tervezést.

Amióta olvasni tudok, kedvenc elfoglaltságom a könyvek világába merülni. Otthon én magam is egy kisebb könyvtárat gyűjtöttem össze az évek során. Első olyan mesekönyvemet, amit már önállóan olvastam el, szülővárosomban, Budakeszin a Betűtészta Mesekönyvboltban vette meg anyukám a nyitás utáni napokban. Örökké emlékezni fogok arra, milyen érzés volt a kezembe fogni az első saját könyvem, és milyen volt, amikor végre befejeztem, elolvastam az utolsó betűt is, és anyukámmal közösen felraktuk az akkor még üresen álló könyvespolcomra. És azon a délutánon már tudtam, hogy szeretném, ha minél több gyerek átélné ezt az érzést.

Sajnos a járványhelyzet miatti korlátozások miatt az Új fejezet projekt 1 éven át szünetelt, majd, amikor növekedni kezdett az oltottak száma, újra nekiláttunk. A Betűtészta Kiadó teljes mértékű bizalmat adott, mivel az anyukám munkahelye, így gyakran megfordultam náluk, amikor őt látogattam. Éppen ezért abban állapodtunk meg, hogy annyi könyvet biztosítanak ingyenesen adományként, ahányra igényt tartanak a megkeresett intézmények. Közel 2 hónapon át emaileztem gyermekotthonokkal és hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó, esetleg érzékenyítő foglalkozásokat tartó alapítványokkal. Érdemes volt, végül a megkeresett 25 intézményből 16-an leadták az általuk igényelt mennyiséget. Április elejére összeállt a lista és a Betűtészta Kiadó darabra pontosan 4000 könyvet ajánlott fel, amiből minden intézmény diákonként minimum 3 könyvet kapott a későbbiekben. Rengeteg hosszas délután állt már addigra mögöttünk. Ezután április 15-én belefogtunk az adományosztásba. A Kézen Fogva Alapítványnál kezdtük, ahol találkozhattam Szabival is, a 7 éves kisfiúval, aki az adományból bővítheti majd a saját minikönyvtárát otthon. Elképesztően jó érzés volt az első könyvet átadni, főleg, hogy láthattam közben Szabi örömét is. Csak az első napon 10 helyre vittünk könyvet. A bérelt kis teherautóval megfordultunk ifjúságpszichiátriai osztályoktól kezdve bentlakásos általános iskolákon és javítóintézeten át gyermekotthonokig minden kategóriájú és besorolású létesítményben. Mindenütt hálásan és örömmel fogadták a csomagokat. A napot a Cseppkő Gyermekotthonnál zártuk, ahol meghívtak minket egy látogatásra is a későbbiekben. Elképesztően fáradtan zártam a napot, hiszen az első napra jutó 1 tonnányi könyv súlyát az izmaimban éreztem, ugyanakkor izgatott voltam a következő 2 nap miatt is. A második napon egy autista gyerekeket foglalkoztató intézménynél kezdtünk, majd ellátogattunk a csepeli Burattino Iskolába, és a Zirzen Gyermekotthonba. A második nap végére már 13 helyen jártunk és mindenütt hálásan és vidáman vártak. A harmadik napon már Budapesten kívüli helyekre vittük a könyveket. Egy telefonhívásból megtudtam, hogy a Mátra-környéki intézményeknek különösen csekély mennyiségű adományuk érkezik be, így az utolsó nap keretében 3 kissé távolabbi gyermekotthoni központba vittük ki a maradék 400 könyvet.

Ugyan rengeteg elképesztően fontos és érdekes projektben vettem részt az UNICEF-es munkám során, de eddig sosem éreztem azt, hogy kemény munkával és szorgalommal akár napok alatt több, mint 1000 gyereknek biztosíthatok hosszasabb bepillantást egy olyan álomvilágba, ahol a lányok nem csak hercegnők, de akrobaták, a fiúk meg lovagon kívül akár híres nyomozók is lehetnek. A könyvek változatosságával számos olyan kalandban lesz részük a fiataloknak, ami akár a jövőjüket is befolyásolhatja. Valamint átélhetik az otthonokban élő gyermekek is az érzést, amikor először beleírhatod a neved a saját könyvedbe, és onnantól kezdve az már csak a tied lesz.

Az Új fejezet projekt során különösen ráéreztem Fiatal Nagyköveti szerepem súlyára. A szeretetet, amivel fogadtak és a hálás tekinteteket örökre a szívembe zárom és a sok kedves szó fog abban motiválni, hogy a továbbiakban is segítsek a gyerekeknek, ahogy csak tudok, és hogy a gyerekek szórakozásra való jogának érvényesítését elősegítsem.

Különös örömet okozna, ha az Új Fejezet projekt visszatérhetne később, amikor egy vállalat támogatásával újra biztosíthatnánk valami izgalmasat a már hozzám közelálló intézmények gyermekei mellett akár újaknak is. Akármit is tartogat a jövő, ezek az élmények és emlékek inspirálni és motiválni fognak, hogy a továbbiakban is folytassam az adományozást.

Végül pedig szeretném megköszönni a Betűtészta Kiadónak, aki lehetővé tette az Új Fejezet első projektjének megvalósítását, mivel nélkülük nem ment volna! A terv megvalósítása szintén kudarcot vallott volna a barátom nélkül, aki segített a könyvek átadásában, a vezetésben és már általános iskolás korom óta hisz bennem és támogat. Valamint szeretném megköszönni az összes intézménynek, akik részt vettek. A tőlük jövő végtelen hála és szeretet a létező legjobb érzés és pozitív visszajelzés, amit kaphattam. Köszönöm!

Simon Szonja, az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövete

Ebben a blogban az UNICEF Magyarország Fiatal Nagyköveteinek véleménye jelenik meg, amely nem minden esetben tükrözi az UNICEF álláspontját.